Nőstény
Emlékezz! Ha már nem megy,
hogy nem mondod többé:- Bocsánat!
AZ élet nem károdra örvend
Csendes isten nyomja ágyad,
pirulát kapkodsz, sejtjeid zörögnek
Éetaglóztad magad, mert azt mondtad :
Megcsaltak!
Könnyes szemed keresi a titkokat.
MIért van mindig és miért nem soha?
Hitetlen utad töretlen, arra előre!
Bontod magadban a lélek tollát,
de a felesleges szó, a hosszú csönd
felemészt
Nőstény kutyaként tüzelsz a
világra,
ég minden mi te vagy. Törtető
haladék,
fogadkozva apránként
felépülő adalék
egy a sok közül
nem maradék