Vers mindenkinek

"Ha verset ír az ember
Nem írni volna jó..."

Tulajdonos: Pengő Dzsó [Dzsó]

Kategória: Művészet, kultúra, irodalom

Link a topikhoz: link

 

 
Víg Éva [veva]
(Köszi Kriszta! Elég sokan mondják, hogy ezekben a bolondos versekben elég jó vagyok)
Még egy JA!
Költő szerelme szalmaláng,
azért oly sebes és falánk.
(Otthon van a JA kötetem, de sztem lassan már kellene vennem egy másikat, pedig csak olvasom. Tele van kis cetlikkel - nem holmi lapcsücsökbehajtás - mint kis rongyok lógnak belőle ki a fecnik.)
  • #20486
  • 2005. március 3. 17:52
Víg Éva [veva]
Vagy!!!
Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.
  • #20485
  • 2005. március 3. 17:47
- - [-]
488 picit sírhatnékom lett,olyan szép...köszönöm
veva,hát pont azért ilyen jó,mert olyan kis kedves-gyerekes :-)
  • #20484
  • 2005. március 3. 17:46
Víg Éva [veva]
A kétsorosait én is nagyon szeretem. Nem biztos, hogy pontos, mert fejből:
Még nem volt olyan disznó, ki elájult,
mikor meglátta a moskékos vályút.
  • #20483
  • 2005. március 3. 17:46
- - [-]
De az etalon ez ,mindenkinek a homlokába vésném:-))))
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
  • #20482
  • 2005. március 3. 17:36
- - [-]
"Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek."
ez az:-)))))
ja még ez is zseniális:
"Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek."
  • #20481
  • 2005. március 3. 17:34
Víg Éva [veva]
Köszönöm (bár nem hiszem --- sőt azt hittem, majd nem is tetszik, hisz ez afféle gyerekvers...féle)!
  • #20480
  • 2005. március 3. 17:33
- - [-]
asszta veva,te egy zseni vagy!!
  • #20479
  • 2005. március 3. 17:30
Víg Éva [veva]
Szuszumák Andro dilemmája
Szuszumák Andro
elszaladt világgá,
mert nem tette meg
a nép őt királlyá.
Bosszút esküdött
minden fia ellen:
szerelmeikből
tűnjön el a kellem!
Meg is csúfultak
mind az ifjú hölgyek,
szemük sem szelíd,
játszik inkább zöldet.
El is bujdostak
a fiúk, hát messze,
ki egy kunyhóba,
ki meg fel a hegyre.
Csak a legkisebb
járta a világot,
hogy az apjával
egyeztessen átkot:
nem baj, ha csúfok
azok a leányok,
de szelíd lelkük
ne fújjon több lángot!
Ha a nők eztán
mindig kormot hánynak,
s közelgő felé
dobnak vasvillákat,
ki fog majd szülni
szeretetre éhes
sok aprónépet,
s mitől lesz majd fényes
újra a család
híres patinája,
hisz gondolja meg:
nem lesz unokája!
Magába szállt hát
az öreg Szuszumák:
kell-e még neki
a fránya királyság?
Vagy adja önként
hatalmát a népnek,
s fiainak is,
mit oly nagyon kérnek;
s megpihenhetne
ringva hintaszéken,
öreg élete
gyönyörűségével.
  • #20478
  • 2005. március 3. 17:28
- - [-]
fejből nem megy precízen,de
"Hallottam sírni a vasat,
Hallottam az esőt nevetni.
Láttam,hogy a múlt meghasadt
s hogy csak képzetet lehet feledni
s hogy nem tudok mást,mint szeretni
görnyedve terheim alatt..."
de a leggyönyörűbb,amikor
"...a bogarak és a gyerekek
kipörögnek a napvilágra."
:-)
  • #20477
  • 2005. március 3. 17:27
- - [-]
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ."
  • #20476
  • 2005. március 3. 17:24
- - [-]
Eszmélet:-)))))
  • #20475
  • 2005. március 3. 16:13
Csőke Csilla
Ez is gyönyörű....
"Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tõlem a félelem"
(Gyermekké tettél)
  • #20474
  • 2005. március 3. 16:11
- - [-]
Nekem a Talán eltűnök hirtelen.
  • #20473
  • 2005. március 3. 16:03
Csőke Csilla
Ezt a verset én is nagyon szeretem és József Attilát is. Ő a kedvenc költőm.
  • #20472
  • 2005. március 3. 15:53
- - [-]
Ez pedig az egyik kedvenc József Attila versem:
Kései sirató
Harminhat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyújtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok csirkét is szereztem
s te seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hűtötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!
Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Miért görbítetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nam hallod, mama? Szólj rám!
Világososdik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
  • #20471
  • 2005. március 3. 15:40
Halló ∞ Sajnalka [bobafan]
van a mostani Fedel nelkulben egy hullajo vers, a Zsarunasz sorozatbol, Sarkozi Laszlo irta es zsenialis.holnap bemasolom. most mennem kell gyogyulni
  • #20470
  • 2005. március 3. 15:39
Halló ∞ Sajnalka [bobafan]
es Akost inkabb mellozzuk, ha lehet kerni
  • #20469
  • 2005. március 3. 15:38
Halló ∞ Sajnalka [bobafan]
Kismanocska, ha mar csak citalol, jo lenne idezojelezni
  • #20468
  • 2005. március 3. 15:37
- - [-]
Ez az egyik kedvenc Ady versem:
Júdás és Jézus
Dühödt, lázongó szívverésem
Golgotai bazaltra vésem.
Krisztus, poétám, szent Alak,
Eladtalak.
Enyém volt minden áldomásod,
Én voltam a lelked, a másod,
Megkoszorúztam a fejed,
Szerettelek.
S eladtalak, én fejedelmem,
Mert az Élet az én szerelemem,
Mert én is álmodok nagyot:
Költő vagyok.
Nem hallgatom zsoltáros ajkad,
Nem kell szép, égi birodalmad,
Selymet, pénzt akar egy leány,
Vár, vár reám.
Galád vagyok? Galád az Élet.
Bűve miért nincs az Igének?
Vággyal, kínnal miért gyötör
Pénzes gyönyör?
Írott kövem dobom a mélybe,
Megreng a Föld sok ezer évre
S késői bűnös, bús szemek
Megértenek.
  • #20467
  • 2005. március 3. 15:24
- - [-]
a kritikát továbbra is bírom -)))
akota@freemail.hu
at
Tegnap
Lázadva kérdem a tegnaptól:
Hova tűnt? keresi értelmét.
A képek csak álmok,
Vad zuhatagként borulnak,
Selymes orcádra csókot nyomnak.
Egy pillanat, amit tudnod kell.
Oly édes és különleges a csend,
Lélektelen harang kondul,
Hangos film csap arcul.
Az erdő mélyén ott lohol egy kentaur
Vigyora kaján és lassú, földet döngölő,
Mikor a folyó sistereg
Azt hallom szörnyeteg
Forró, rühes és mégis rengeteg.
Lázadva érzem magam.
Mai keserves szóval, szánalommal.
Hegedűszó gyötri a kósza hírverést,
minden fáj, minden zenél, a semmit hallom.
Termékeny utat kósza állathad tiporta
De miért sodorja édes kincsét a természet?
Patásan rúg belém a szomj,
Emberi arca kárhozatra ítél
Nem félek, mégis itt a tél.
Az ezerszer elmondott rigmusok és csapások,
Ami eddig szólt, csak éteri, kozmikus erő
Napsütötte, vért izzadt valóság.
Könnyes a tegnap, kendője szétfoszlott
Ágyékom görcsöl, halni kész a félelem,
Kacsint élesen, fogát csikorgatva
Erős, mint a lelkiismeret. A tegnaptól.
A holnap pedig csalhatatlan és várod.
Üveges szemed, fagyott könnyed lesz valód.
Erdő mélyén farkas szemeket vadászom,
nézem és kimondanám, mit nem értesz meg,
De hagyd, hadd szóljon a végzet,
Olyan az érzésem, mikor tiporják a népet
Elfojtott remény és sugár csillan.
Tényleg. A fény! Olvad sóhajtva a kényelem.
Ez van ma. Mondva csinál a félelem.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Szabad(ság) szerelem
testem tehetetlenségi nyomaték
vánszorog kínlódva
gyomrom visszahökölő perisztaltika
belül ég
forrón ölelsz
vágyom pillantásod
gyilkol hiányod akarva a szándék gyümölcsét
lábam remegve felhúzom
könyörögve a csendért
hangod akarom
sóhajod kérlelem
sikítva a félelmet
de jajgat a teremtő
hogy szolgája vétlen úton halad
mert az érzelem nem holmi kártyavár
pedig ledőlni látszik minden
olvadnék
szándékod együgyü vermébe
együtt
mit létezésünk egyetemes bűne rombol
sziklaszilárd
a félelem
bizonytalan,
mint kerítés a biztos lét bizonytalan harcának
fenn és lenn
gyűrűzve az akarás
eszmékért az elszánás
könnyed ízlelem, és fáj
-----------------------------------------------------------------------------------------
Északi igazság
havas, latyakos
északi igazságok odafenn
utam sötét, de a hó fehér
látható bűnnel
igen
és hallom, ahogy zúdul
érzem, ahogy nyom
nem fáj
torzít és csúszik
a hang, mely oly merész
a tett, mely ennyi és kész
kezem és arcom merev
burkoltan csak a holnap felé
mert jó
csillogó foltok előre
szemhunyásnyira
felolvadva és áldozatra készen
a szó, sugallva, hogy nem fél
hajszolva, mert él
tündököl, látom már
nem volt látomás
nézek magam elé, hogy lássam
olvasom
kell, hogy szikláról ne csússzak le
ne csak faágról potyogjon
a hópehely
Mégis
Halni készül a hideg,
rideg tekintet
jeges orcádon úszik az akarás,
a valaki mellé vágyódás
Mar a szomj,
torkom kaparja
Belém harap
Kísértve a holnapra
Játszanak a színek,
szél fújja a fehéret,
szívem vörösben díszeleg
Átjárja a kín
Olvadó jégcsap ereszkedik,
megfojt
Jégvirágos ablakom előtt mosolyogsz,
ajtóm kulcsát szorítod,
az ölelést.
Nem kopogsz
mégis megfáradt jégpáncél
könnyeim helyén
Virraszt a sarki fény,
hangod hallom
farkasként üvölt a teliholdra
Távolodom,
mert fázom, hogy hozzám érj
Süvit a szánalom
didergő oltalom
Rám zúduló jégeső
Forró, érzéki belső
Fagyott lelkem lobogó tenger
forró ágyból felkelés
fázom
  • #20466
  • 2005. március 3. 15:11
Csőke Csilla
Íme.
  • #20465
  • 2005. március 3. 15:05
Csőke Csilla
Ákos-Dúdolni halakan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedõm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltetõ vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy...
(Benne vagy...)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!
  • #20464
  • 2005. március 3. 15:05
- - [-]
Kovács Ákos koszorús költőnk...
Az ismerj fel jó, meg melyik az a "reszket a föld, ha hozzám ér néhány békés gondolat, amit neked küldök el, amiben magad is benne vagy"
----ez a kedvencem, de nem tudom a címét....
  • #20463
  • 2005. március 3. 14:59
Csőke Csilla
Természetesen ezeket nem én írtam. Csak nagyon tetszenek.
  • #20462
  • 2005. március 3. 14:53
Csőke Csilla
A Fényre esküszöm,
Hogy nincsen több öröm,
Annál, amit Tőled kapok,
Oltáradon elhamvadok.
Bőr,
Bársony,
Bársony,
Bőr,
Szavaid ellazuló íze,
Lecsukott szemeken át szikrázó
Valódi vágyakozás...
A beavatásra készen áll
Két élet és két halál,
Boldog vagyok, tiszta a vérem,
Pedig most is repülök éppen.
Szent zene
Ígérete
Járja át
Az éjszakát.
Bőr,
Bársony,
Bársony,
Bőr,
Szavaid ellazuló íze,
Lecsukott szemeken át szikrázó
Valódi vágyakozás,
Egy érintés,
Maga a megváltás,
Beavatás!
Szertartás!!!
A beavatásra készen áll
Száz élet és száz halál,
Boldog vagyok, tiszta a vérem,
Pedig most is repülök éppen.
Szent zene
Ígérete
Járja át
Az éjszakát.
  • #20461
  • 2005. március 3. 14:51
Csőke Csilla
Hideg a reggel,
Százezer ember
Lehajtott fejjel
Most is hosszú útra kel.
Hiába érzem,
Hogy ma köztük vagy éppen,
Az arcokat nézem,
Hogy különbözni melyik mer,
Ismerj fel.
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
Tüzes a nappal,
Tétova angyal,
Megolvadt szárnyad,
Többé nem repíthet el.
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
Ismerj fel!
  • #20460
  • 2005. március 3. 14:50
Csőke Csilla
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyûlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok
  • #20459
  • 2005. március 3. 14:49
Csőke Csilla
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna
  • #20458
  • 2005. március 3. 14:47
- - [-]
Tiszta jó verseket írkáltok ide! Tetszenek! Én is írtam 1-2 verset, de igazából csak magamnak. Megnyugodtam tőle, h leírhattam. :) Amúgy valszeg Ady-verseket írnék ide, mert Ő az egyik kedvenc költőm. De gondolom sokan ismeritek, úgyh csak néha rukkolok elő Vele. :)
  • #20457
  • 2005. március 3. 14:34