A Szentföldrõl meggyalázva
gyalázatos, gyúló lázba
hempergetve, permetezve
lovag érkezik lihegve,
se sisakja, se páncélja,
mezítláb van s egy a célja,
a sok kórt, mit összegyûjte,
asszonycomb közé begyûrje,
rabolt annyit s kirabolták,
csonkolt annyit s nem csókolták,
most erõvel, szennyes karral
szerelmet szorít nagy garral:
mint egy bûzlõ gyulladt sebbõl
forrásából gennye feltör,
vissza nem néz véres szennyre,
jámboran kezd új énekbe:
Szûz Mária, oltalmazzál,
szükségemben el ne hagyjál.
(LADÁNYI-THURÓCZY CSILLA: Románc )