és vannak, akik leteszik a zsákot.
kipakolják.
élik a világot.
üres zsákkal ballagnak tovább
mert a zsák az kell.
ezt tanítják iskolák.
de legalább lesz hova tenni
a szép dolgokat
mert a rossz már mind ottmaradt.
új élet, új cél,
vagy tán csak egy gondolat:
jóval töltsd meg a zsákodat!
és majd ha felkér valaki táncolni
- mert táncolni szeretsz -
zsákodat gyanusan nézi,
de te majd csak nevetsz
büszkén mutathatod zsákod minden
percét
vagy ha nem is büszkén,
de legalább mulathatod
meglepett tekintetét
persze ehhez kell a félsz,
kell a bizalom,
kell hogy tudd, ez jó nagyon!
bízni kell. nem számít a
zsákod.
majd együtt kiürítjük!
nem hiszed?
meglátod!
csak engedd, hogy táncolhi hívj!
na jó, még nem kell hogy bízz.
csak táncoljunk!
ne mondj semmit. csak tátogjunk.
még nem akarod hallani hangod
nem baj. csak érezzem karod
derekamon.
mert az jó, oly jó, hogy hagyom
szoríts, míg elcsuklik hangom!
s majd én is ölellek gyengéden,
hogy zsákod egyszer csak leessen.
nézd, odakint esik az eső.
könnyeket ejt minden felhő.
didereg, vacog a falevél
lehull, majd a földbevész.
elmúlik. ennyi az egész.
na látod, ez a hülyeség!
új tavaszt vár, megújul,
levele ugyan aláhull,
de csak üríti a zsákot!!
s tavasszal majd újra ott találod
teljes díszben, pompában,
virágot hozó ruhában.
mire vársz hát?
van egy teled
megsiratni tetteidet,
s mit tettek veled.
majd tavasszal kisüt a nap
(az eső azért megmarad)
s mi még mindig táncolunk
csak már nem húz le a zsákunk
s majd akkor lebegünk
szinte a fellegekbe megyünk..
na jó, most túlzok..
hisz a világ nem változik
zsákunk most is csak telik..
de talán ha odabújok,
s összeöleljük zsákunk,
majd az lesz a mi kis külön
világunk!
s lesz egy másik zsák:
oda gyűjtjük a rosszat
de azt kiürítjük,
kiöntjük minden nap.
hát ez van.
én így gondolom.
talán hülyeség, tudom.
én még is hiszek!
mert más nem maradt.
nem akarok összeroskadni
egy hülye zsák allatt!