Petri György
A hagyma szól
Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit
sem zárok magamba. Lévén csupa
héj.
Héj héja, sőt a héj
héjának héja,
sőt… – Csupán hely
híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás
éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát
csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír
már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd
üvegesedem,
ízlés szerint.
ízlés szerint. Tojás, fiam, ne
félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú
olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni
elzárt
füleket – szónk rekesztve
egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.