hűlt helyeket keresek
saját lábnyomom taposom
várom, hogy kint a havon hemperegjek
kacagva, akár egy gyermek
de még nem esik.
várat magára a tél.
bár van ki már tavaszt remél
jön majd nyár is, utána ősz.
egy újabb év. te is felnősz.
vagy csak öregszel.
meg hát.
arcodra az idő vet barázdát.
enyémre a mosoly s a könny
az a pillanatnyi csönd
míg magamba roskadok
majd melléülök.
s nevetve felkelek
-újabb ráncot szerzek.
de kit érdekel?!
hisz még magamon nevetni tudok.
sírni meg majd megtanulok.
s ki tudja hány év telik még el
így
..hempergés nélkül
a hó marad szűz (én már nem)
de majd a humor segít nekem
(magamat elviselnem)
hisztis .csa - hát ez lettem.
kell még hajamba néhány szőke
tincs
(hogy az okosság alább hagyjon)
kell hogy megmutassam amim nincs
(csak nehogy lelohadjon)
kell még néhány sor, néhány
szó
mert befejezni olyan jó
egy napot Veled
(csak tudnám, ki lehetsz)
s hemperegni a hóban
lubickolni a tóban
csak Veled lehet
(s közhelyeket írni is
csak Neked merek)