Lapát a kézben,
Csákány az észben.
A nap is a földet hordja,
Melyet a munkás a halomba dobja.
Csak gyűlik a törmelék,
Egy kupacba nem is fér.
Így egy ujabbat kezd,
És még egy lapáttal tesz.
Homlokán nagy a vigazság,
Párban táncol az izadság.
Kezében roppan a gereblye,
Karjában vér zúg az erekbe.
A nap csak süt az égen,
Neki tűz lobog a szemében.
Lábán már nehezen áll,
De a gép mégis tovább jár.
Dél már régen elmúlt,
De a munkás még nem nyúlt.
Enni még nem volt ideje,
A munkára koncentrál minden idege.
Végre kicsit megállhat,
Csak egy picit fáradt.
Néhány falat lemegy,
Majd falat verhet.
Már a nap is letűnőben,
De ő mégsem eltűnőben.
Még megy a munka,
Szorgosan robotolva.
Néz a sötétségbe ijedten,
Végre itt a pihenés ideje.
Hál Istennek nyugodni tér.
Álomra hajtja megviselt fejét.
De reggel kezdődik elölről,
Sőt a nap még föl se költ.
A melós már a helyén térdel,
A munkásmozgalom újra éled.
várom a véleményeket