Csalódás benned!:-((
A Boldogság Kapuja résnyit engedett egykor
Neked.
Csak épphogy beláss. És Te
szerettél, amikor még
áldott szerelemben éltél, és
szerettél, amikor már semmi
nem maradt, amit még egyáltalán
érdemes lenne szeretni.
Volt, hogy elképzeltelek. Elképzeltem
csupasz testedet.
Képzetemhez társul csókod
szegődött egyszer. Emlékszel?
Te is kaput nyitottál aznap. És aztán
hirtelen becsaptad
magad előtt a rám emelt sós levű
Boldogság Poharat.
Előző nap még szerettél.
Valamint másnap. S nem másnak
hitted, mint ami volt. Szerelmet temetni. Hiszen az is
volt.
Holt. Mely élőbb az élőnél,
holtában is. S nem tudtál
átlépni
árnyakon, szellemeken. Már nem tudtál
akkor átélni.
Egyszer elképzeltem a Boldogság
Kapuját, amint résnyire
nyílik meztelen testeden, mint emelt serlegre a
száj. Épp ilyen
csókra, ahogy ajak csókolja a poharat,
ilyenre vágytál.
DE NEM ÉN VOLTAM KIT RÉSNYIRE
SZERETTÉL. NEM ÉN!
.EGYÁLTALÁN!!!
(Captnemo)