30373:
Feneketlen mélység, mondod,
igaz, csak nem ahogy gondolod,
ez mélység számomra nem érték
a jó nagyra felfújt semmiség,
csak az űr ami szerelmet olt,
sem nem derít, sem nem varázsol
és ha szólal nagy költő
varázsa
látom produktumom: nagy trágya.
Feneketlen, tegnap beleestem
és még máig végére nem
értem,
csak keserű mosoly mi kitölt
igen, hát ennyi vagyok, nem több.
DE akkor is kimegyek a napra,
ha szétégek is hagyom, hogy
rámzúduljon az a tiszta átok,
szerelmek, fájdalom és béke
szívjam be ezt a nyári záport
töltsd meg kutamat anyanyelv
és szerelem! Szórd a villámot!