Vers mindenkinek

talán igen,
de ezt én sem tudom pontosan,
mindenestre volt bennem feszükltség, unottság,
de asort folytetni hasztalan.
mindenestre ezt most alábbhagyott.
Legközelebb, meg majd jobb kedvem lesz,
és írok valami rendes
eszperente verset.

Egy pillanatig azt gondoltam,
hogy nem is egy pillanat,
de miután ellillant,
nem maradt más csak a gondolat...

jó ez, kedves,
nekem tetszik,
csak az számít,
ha a lelked
csordulásig
jól megtelik :) )
szomorú voltál tán?

Jobb egy kicsit - gondolta a fiú,
lehetne jobb is - vívódott tovább...
Ez volt az első jó pillanat a napjában,
az is milyen gyorsan elillant...

Te is lelket öntöttél belém ma,
Ez visszajár,
Verseben akartam ezt elmondani,
de nem megy... kár... :)

köszönöm, kedves Tőled :o)

jó! :)

múzsa csókot lehelni én nem tudok
de verset, érzést, szavakat még adhatok
ha jó így.

elfutottak a percek mellettem, gyönyörűséget láttam közben, s nem számított, szememet nyitva vagy csukva tartom.
nádon ringó
vízen járó
csodálatos világ volt
mosoly csalta minden percét
kinyíltak a virágok.
káprázattól édesen
a nap is felhők mögé bújt
hogy gyermek-pajkos réteken
szikrákat hányjon délcegen
egy másik percben felvillanón.
mezítelen egyesült
a hűvös víz a lélekkel
kinyílt Ő, ki sosem volt még
zárt rendszer a lényegben.

Szasz Dorka! Mivel a múltkor nem nagyon sikerült beszélgetnünk, nincs kedved válaszolni az EU-s mélemre? Köszi! :)

Üres a fejem, mint egy henger
kimosta a magyar tenger.

Most végül atusztad a Balatont geigermuller?
De nem botlottal angolnaba remélem!

finom és édes
szellőtől fényes
harmatfriss
a múzsacsók

csak a kövérebb cseppek törnek át a lombokon
egy múzsa csókolt homlokon

felhő arcú világokban
felébred és dolgozni
indul újra a bánat.
hajnalpír italból
napsugárral karcol
hűvös reggel arcot,
könnyeket szárít
harmat levelekre,
útrakél és elemerül
a levegőben görnyedve

múzsa szusszan
messzi zugban
mocorogva billenti
szép fejét

kedves tőled csill hogy bíztatsz,
a versedtől nyerek így vígaszt,
ha a múzsa újra szájon csókol,
verset írok majd jokedvemben,
és nem innen a búbol :)
(Ez azt hiszem meglehetősem magyartalan volt, de ugye így ihlet nélkül... még a magyar tudásom is csrbenhagy... ;) )

elszállt az ihlet
de napfény ha éltet
újra kél a múzsa-szél
elvisz messzi
úgy zenél
hallga csak!

Ha majd ihletem lesz, irok rendes esperente verset.
Mára sajnos tőlem csak ennyi tellett...

hűűű, én biza nem bírom
az e-ket így nem dobálom
túl erős a szabály-kényszer
le is dobom, semmi kétely
elég a rím
hogy rendbe szedjen
kell az a tér
hol kedvem reppen
kényesen-fényesen
szabadon-szélesen
szeretve
szeretőn

Esperente nyelven,
Kellene verselnem,
De ehhez kedvem nem lelem,
Mert eszemet veszteve, kernelt hekkeltem.
Neeem nem ezt tettem,
Kerekeztem? hmm... nem,
Ezt sem.
Kenyeret kerestem, egeret tenyeremben vezetve,
tervezgettem.
Elegem lett,
felkeltem, ettem,
leveleztem, erre keveredtem,
verset szerkeztettem,
megleltem kedvemet,
Ezzel eme versnek befellegzett ;) ))

értem én a tegnapot
szavak hátán feldobott
elrejtőzőn hivalkodó
finom, szerény holnapot

igen, közben megnéztem a bélyegalbumban. izé... mek-ben.

feper: vacskamati illetve nagy zoard voltak az elkovetok

Elfogyott a hasábburgonyám!
Megette a fene az egészet!

Egy kiló még gombócból is sok...
A kiló bélyeg elfogyott,
Az egész város vihogott!

horpa vizuális alkat
A kilónyi bélyeget is elképzelte,
Ahogy a szeme előtt megjenetek,
Még az élettől is elment a kedve...

Nem, az Vacskamati. Nézzétek meg a linket! Tudom, kicsit olyan vagyok, mint az apuka a svéd gyerekversben.
"Bélyeget gyűjtöttem.
Egyszer apa hozott egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget."

Vacskamati!!!!!

de a szerda ablakában...tényleg aromo?