Vers mindenkinek

Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai kiadó, 1987):
ampa fn (Hajó táj) Vödör (ném.<lat<gör)
hajóvödör féleség (valaki ezt egyszer már kérdezte egy fórumon, úgy találtam rá, nem vetettem magam a MÉK-ra)

na verselők, egy kérdés...
József Attila Kész a leltár című verséből van az alábbi idézet:
...
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
...
igen ám, de mi a fene az az ampa???????? meg tudja ezt nekem valaki mondani?

lanccsorgetes hallaccik
tomi veri a lacit

Még mindig jókedvben vagyok:
Magtalan lét markos legényei
Dagadt-kebel-barátnőkkel
Nyihognak - lófogak -
Undorodom veletek rajtam,
Tőletek, mert igy könnyebb!

Bors én nem ismerek rá, de nem R.J. ?

Bors, ez a pocsolyás olyan gyönyörű volt...

Bors, beteg vagy? :) )

na mégegyet a kedves topiklakóknak, lássuk, ráismertek-e:
Pocsolya Világ
Nyirkos foghíjas pocsolya mosolyát
loccsantja rám
a pocsolya város pocsolya lánya
Pocsolya fényben szikrázik kocsonyás
pocsolyalelke
S pocsolyavilágos szüremlik
pocsolya velejéből
a pocsolya elejéből
Minden pocsolya eltörött
vagy felszáradt s a sár maradt utána
vagy por
poros saras pocsolyás pocsolyában
koszos embriók, ebihalak kapkodnak levegőért
Pocsolya város
pocsolya ország
szürke és vizes pocsolyanép
pocsolya állat, pocsolya ember
pocsolya aki és ahova lép
Ne adj hitelt a halálnak
Pocsolya kezedben pocsolya vers
Add át magad a pocsolya szagának
Merülj el, tűnj el —
Elnyelt minket az örvénylő pocsolya
Pocsolya.
Pocsolya.
Pocsolya.
Pocsolya.

Azt hittem szerelem - szólt a fiú
az volt - szólt a lány
távolodóban...

Andi... =:-)

na erről eszembe jutott egy:
F**esz-vers
Nem mi mondunk mást
A világ változott
Körülöttünk
S mi, omnivorák
minden ehető eszmét
Körülettünk

anna, szep! dzsodzsonak jo nyaralast! bors :)

TT: :-)
nagyon tetszett a legutobbi

Ez is egy korai zsenge stilusgyakorlat:)

Gyűrű
elindulunk valahová
valamilyen irányban
de egy pillanaton belul rá kell jönnünk,
csak az a fontos
mellette maradni
az irány változott a távolság maradt
lassan magunkba folytunk
és most keringve ügyet se vetve hol
vagyunk szabott pályán, adott sugárban.

Jaj, de jók, és most, hogy végre jó versek kerülnek ide, én elmegyek végtelenül hosszú nyaralásra (4 nap).
Ha megjövök, ígérem átolvasom az egészet!
SZiasztok!
Addig is valami haiqk (hogy gyengeremengerék is legyenek):
Tóváros népe
Zenéli nyakad, bőröd
Csókod már csak csönd
Elfáradtál már
Néha még eszembe jutsz
Másra nincs erőd
Te bolond világ
Ne titkon lopkodj tőlem
Vegyél el mindent!!!

Párbeszéd
- Nem is ismersz
- Honnan tudod?
- Elkerülnél
- Nem is ismersz
- Honnan tudod?
- Megszeretnél

na, gondoltam, bemutatkozom ebben a topikban is. itt egy korai zsenge stílusgyakorlat:
…Légy idegen anyag…
…Légy idegen anyag kagylótestemben, s védem
majd magam; körülzárlak, hogy ne jöhess
közelembe, drága igazgyöngy, házamon
belül, testemen kívül szorítson minket
egymáshoz
a magány míg leves nem leszek
a nemeshölgy asztalán ki nyakán visel téged

Ülök a semmiben és a nevedet mormolom
egy ideje már csak értelmetlen mormolás hallatszik
lehet, hogy be kellene újra mutatkoznunk egymásnak?

http://pengo.jozsef.hu/goni.dcr

Hórihorog

Szarkaláb

Szép szemű Szilvi szemetet szedett,
Szerdánként szívből szeretett...
Szemben Szabolcs, szandálban szaladgált!
Szavakat szuszogott: "szemtelen szandokán!"

Árvíz a Dunán:
"Nesze ember, bazdmeg!" - Szól
Sáros bámész víz,

Szülinapom negyedike,
e hónapnak egyebike
nem érdekel nagyon tehát,
aznap reggel ittam teát,
mostam fogat, reggeliztem
réteges ruhámban, isten
tudja mért, de három percet
üldögéltem, holmi herceg,
majd az ajtó felé léptem,
kezem a kilincsen, éppen
néztem, csajom hogyan horkol.
S inkább elmentem otthonról.

Ma este jó kedvem van, ezt nektek:
Néha,
Mikor hópelyheket könnyezem
És fejemben nyikorog a gyász
Kinyílik a szemem.
De én kinyitom,
Mert félek.
Jócakát!

Elmentél itthonról
Csendesen zártad rám az ajtót,
Mégis hangosan csapódott.
Néma akartál lenni,
Titkod mégis ordított.
Gyengéd simogatásod,
Durván erőszakos.
Talán jó akarsz lenni,
Miért vagy mégis rossz?
Olyan halkan zártad az ajtót,
Hogy hangos volt csikorgása.
És én itt várlak mégis,
Mint a zár, az olajzásra.
2002. január 4.

Óh, gyönyörű ez a szonetina!
Ré, becsüld meg magad, vazze!

Azért írom ezt le most,
Mert a barátomat sajnálom.
Amerikába van ő mostan,
Nyaralni ment oda asszem.
Amerikába angolul beszélnek,
Kólát isznak, és hamburgert esznek.
Káromkodnak és bunkók, anyukám mondta,
A barátom, ha tudja, nem ment volna.
De azt is kell tudni, hogy ott nincsen ékezet,
Anélkül írják mindíg a betűket.
Amikor ő verset ír, (tudod, amelyik rímel)
Nagyon sokat szenved, mert nem ír a kezével
Kompjúterrel ír, és ott Amerikába
Őt vagy űt keresheted hiába
Én is voltam már Amerikába,
De én nem írtam onnan verseket haza!

Ezt meg neked, Ré!
Két másik állat
Ré s a Pál a két kis állat
útra keltek egyszer. Váll a
vállnak vetve mentek - lépre,
módfelett vigyázva lépve
bár, de mégis ott a csapda.
Lám a két töpörtyü labda
módra összebújt, hogy akkor
ám nem éri majd az aggkor
ősz kezével őket át.
Így gurultak önfeledten
egyre lejjebb érve hát,
s lent a csend, s betört a hát:
lettek egyek újra ketten,
s mentek ők, ki merre lát.