Elúszom a könnyek árján
rozsdás szirom pille szárnyán
s megfojtom a gondolatot
- miért gondolod, mindent bírok? -
ki mondta, hogy itt kell élni,
ki mondta, hogy nem kell félni,
ki mondta, hogy most kell lépni
ki mondta, hogy fel kell tépni
az emlékek ködös fátylát
soha nem volt fényes magját:
az édes mosolyt az arcodon
felidézném de nem tudom
(már nincs előttem),
- emlékszem mindig ettől féltem -
félni a félhetetlent
lépni a léphetetlent
tépni a téphetetlent
vagy utánad menni csendesen.