Vers mindenkinek

Idill
Párnás ülepen
lármás ünnepen
terített asztalnál
hiába marasztalnál
Vérerek közt
díszlik a ránc
sárga fogsor
neon vihánc
fröccsöntött fröcsögés
nyerítés, böfögés
vágás és reszelés
eszelős eszelés
mint mézesmázos panírba
belefulladsz a manírba

AnikoKardos:
részemről az itteni verseimet itt helyben írom, bele a wiw-be egyenest.
:)

Még itt érzem orromban az illatod,
még meleg a párna, s rajta a Te nyomod,
még jólesne maradni, de már menni kell,
ki a hidegbe, elárvultan és fázva
de Rád gondolva, sóhajod szívembe zárva
ballagok és lépdelek vidáman meg-meg állva
(félszegen dúdolva rágyújtok nótádra),
bele a csillagos, holdtölte éjszakába
és számolom a perceket,
(könnyed léptem megremeg)
várom a holnapot
amit a Hold elhozott.
[aniko: ami nem idézőjelben van, az mind
saját az ide íróktól. mert jólesik.]

jo magyar verseket olvasni..en nem tudom, de miota Angliaban vagyok nem kap el az ihlet. Csak ez eso...Pedig otthon irtam egy csomot...nem csak verset...
Kerdes: Ezeket a kis versikeket ott es akkor, online epititek fel...vagy bemasoljatok? csak kivancsi vagyok, ki hogy csinalja...tudom, hogy mindenki maskepp...de azert megis????????
Tsok

Szemébe ha nézek:
Lobbanó kék lángok,
Mögöttük emésztő
Vágyakat találok.
Szemembe ha néz majd,
Sötét tűzbe réved,
Bármit is lát benne:
Higgye azt, hogy téved!

Rendhagyo
Kerdeztem mindenkit
es magamnak valaszoltam
mire rajottem hogy semmi nem kot
addigra eloldodtam
megszuletni ez`tan
nem embernek fogok
elni meg csak azert
mint a sajt vagy a jo borok
tizenket hattyuval vagok a vilagnak
tizenket bortonnel
mik szabadsagba zarnak

aranyos vagy
perceket

És mennyit kell várni a következőre?

ha megengedtek egy eddig soha elo nem fordulo
szemelyes megjegyzest improvizacios kepessegemrol
hihihihh
eszt a verset hat es fel evig irtam

ki nez kit
elotted allok, mint elottem
csokkal es konnyel sokan
van ahol papir es szo
latszik igaznak
valahol a valasz
arra hogy mi van...
hogyan terhetek meg
pokolbol mosollyal
hogy kelek fel ha megint megfagyok
hogy terjeszthetnem ki szarnyamat
szavakbol soroltan
hogyan talalom meg a mas Napot
hogy lehettel ilyen hasonlo hozzam
kit kerestem atkozott magammal
es hogy tunhetnek el
mindennel egyutt
hogy jatszam Veled
papiron szavakkal

:) ))))))))))

A Sarkban a galérián
végre túljutottam Valérián
és nem is kellett hozzá senki,
csak jóbarátom Valerián.
Nevettem is rajta sokat,
a gellert kapott galeriján.

Dzso: vattacsataltatódal: :O ))))))))))))
Márcsak a vacskamatinak kell szólni.

persze, a gyermek

tiszta kék szemében
múltam és jövőm
semmi érdek
csak őszinte rajongás
nem bizonytalan útkeresés
csak életösztön
a bölcsek nézése
érdeklődő,
mindent befogadni kész
még egy szót sem szól
de én tudom,
miatta érdemes mindent
feláldoznom.

Attacs vattacsatja
Rácsattant a mancsra,
Harcra adta Attacs karja
Kardja marja, csatja lapja
Rajta, csak rajta!
(Csak le ne szakadjon a pajta)

a kojot nem tud
annyi kaját
enni hogy kéjét
csillapítsa.
ezért kell, hogy
Csill lapítsa
szét.

Nyugatot költeni, nyugodtan ölteni
szót szóba, mint kart a karba: tölteni
szennyt és ármányt, szerelmet mint bárányt
a farkasok elé úgy vessétek e köpönyeget
mert tisztelem a Nyugatot de én én vagyok
tehetségtelen kezdő, gyanútlan koncot tépő kojot.

SZiasztok srácok, megint szép a termés, lám!
Az uralkoodó hangulat most megint érdekes irányt vett, örülök neki.
Tíz-húsz kojot a galérián ugat,
Ez a vadiúj, digitális Nyugat
Bár mocskos, mégis steril ez a fertő
Hisz vadiúj és digitális a 10-20 új nyugatos költő...

Csendes őszi napok jönnek,
néha elhullatunk egy-egy könnyet,
de most szépek vagyunk és könnyed
mosollyal elviharzunk egymás mellett
az éjből jőve, dalba szőve kell-e
elmondani a mondhatatlant
s érezni a hallhatatlant
vagy pillantásod meséjét
érteni vélve válaszul halkan súgni:
én is Téged!

(de szeretném tudni)

taníts meg lemondani róla,
hogy ne akarjam tudni,
fanyar –e, vagy édes,
vadméz –e, vagy szeder,
hogy ne legyek éhes,
hogy ne vágyjam rá,
hogy ne akarjam tudni,
milyen, és mért olyan,
és ne akarjam tudni,
milyen lehetne, ha mégis,
milyen lehetne, ha képes
volnék rá, hogy többszörösen éljek

ahogyan hogyan
massal masert maskepp`
massal magamert ugyanugy
massal magamert maskepp`
magammal masert ugyanugy
magammal maskepp`
massal ugyanugy
magamert masert
ugyanugy ugyanugy

nagyon szep

Ma éjjel
Mozognak a képek, a beszéd felesleges
nem is hiányzik, minden kezdetleges,
így szép, most jó a puha sötétben
nincsenek kérdések, nincsenek válaszok
(elbújok karommal átfont ölelő ölében),
most te vagyok én, s még akarlak téged
- húzd fel kérlek magasra finom pihés térded -
hogy jó legyen neked (mert ugye akarod?),
s hogy jó legyek veled - fogom a karod! -
rádnézek, s magamat látom tebenned élve,
rámnézel, s magadat látod vörösen égve:
egymástrejtő, fényre-lépő szemfürösztött
önmagunk.

nem megismerés
hogy megismer és mégse
mer ismerkedni

A tompaságnál jobb a fájdalom
csak erővel törjön át a kőfalon
a rendnél jobb a gyűlölt kupleráj
ha a szemétdombon te vagy a király

Remegés. Honnan indul?
Miért félek tőletek?
Túl nagy volt az örom.
Néhány reszketeg vonás.
Nevetőránc fájdalomba fagyva.
Mi ez itt? Mit akarok?
Annyira tartoznék ide.
Irtózom is. Persze.
Ki ad oly sebezhető.
Látod épp ezért ad ő.
(Irónia játszik szólót
félrehangolt húrokon)
Ez kéne nekem? Ezt akarom?
Zsepid vásznára köpve
képzelt foltot
képemről törölve,
Alkotónak neveznél.
Csak hogy fájjon.
Ó hogy nevetnél.
Köszönöm. Érted?
Az egyetlen út
min ismeretlenként,
erő forrása lehettél.
.
nemÉRTEk el

vidám napos volt a reggel,
ébredtem mosollyal, kerekkel
vízpárán át néztem a tükörbe
habfelhőc támláját megdöntve,
könnyed libbenéssel hozzátok -
habos kakaóval remélem megvártok :)

Guru - nak
nem volt kedvem se olvasni se irni
tehetsegem se beszelni, mert berekedtem
- talan egy no hianyzott -
( meg magam melle` )
es nehany szo amibe belekezdtem
felelotlenul, vagy felhotlenul
azota kiderult mar hogy merre rohant
es milyen fellegekbe kerult
szuk paplanok alatt magara maradva
ejszakajan a lelek sotetjenek
a masok ajkara derut vonyito
fogyo Holdra szallt sotet enek
most mar nem csak irok meg olvasok
hanem korulgyogyitgatom ami egett
vagy megfagyott es faj
ebben az eletemben
most mar aldom, inkabb mint atkozom
most mar latom
ha tudom, athozom
ami uszik ott fenn
abban a kek vegtelenben