MADAR ODA
Ahogyan fentrol a foldre lenézek
Aprok a varosok, s az emberek mint a bolhak
Nyuzsognek, élnek, s ma mar a fecskék is
arrol
Beszélnek, hogy valahol letezik egy masik,
Magambol kiszakitott fel, még akkor is ha mas
is.
Lenn zajlik az élet. A nok szulnek és
elvetélnek,
S bar a nyarfak mar régota megnotek a kertben,
Nehéz lenne az arcodat a szemedet elfelednem.
Tan nem is akarom, mert belémhasit egy régi
fajdalom,
Olyan, amit egy szenvedes okozhat,
Vagy amikor siratunk egy halottat,
Egy anyat, egy baratot, egy régi szerelmet,
Mert megnyugvast a lelkunk mondd ugyan hol lelhet?
Lent egy kispad egy ravésett szo;
Egy eltévedt vallomas, de jo, hogy van, hogy
létezik,
S hogy szrelmunk padjan mas is vétkezik.
Mit kezdjek veled? Itt fentrol hianyzik néhany
ékezet,
Egy-egy kérdojel, s idézojel amibe
bezartalak,
De ha radgondolok dolnek a falak, szétfeszitik a
racsokat,
A betukbol mondatok lesznek, és nézem,
Amint a feher papiron értelmetlenul
veszekednek.
Itt fentrol nézve minden mas. Az élet az
elmulas,
S bar arcunk barsonyan a vékony barazdak
Mar megjelentek, sejtjeink ha fogynak is
A regmultbol semmit sem felednek.
A szél megrebbent egy agat, s a kismadar
felrepul,
Fustos kis kémények kozott szall, félve
menekul.
Retteg a zajtol, a fénytol az éjszakatol,
Vagy csak egyszeruen fél sajat magatol?
Igy ulok én is egy agon,
Megtépve, csapzottan és fajon,
S mikozben fenn az ég a karjat kitarja
Lenn az anyafold hazavarna.
Ahogyan fentrol a foldre lenézek a
mélységek
mint menedékek vonzanak, a csomok kibomlanak
kémények fustolnek s a gyarak kurtjei uj
hangokat szulnek
vidam dallamokat, és egy csokorba fuzik az
elmult
és eljovendo szazadokat. Te régi kedves,
te csillagos takaro, eluszo kis hajo, légy jo
s majd ha az almunk mezején ujra megtalallak
képpé formallak s ugy vigyazlak.
Ha kell vigyazot allok érted
olyat amit mas meg nem érthet, s amig lent
az apro kis varosok, s az emberek mint a méhek
nyuzsognek élnek mi
Ulunk majd ketten egy agon
Megtépve, csapzottan és fajon
De ahogyan fentrol lenézunk a tajra
Szivunket egy régi muzsika atjarja;