Gondoltam maj' folytatjuk versszakonként, de
... ha a Csill szét offolja ... ;) )
Iderakom az egészet, hogy mindenkinek
elmúljon a hiányérzete [főleg az
enyém ;) ]
Csikorog a szekér,
szép hat ökör húzza.
Mellette egy barna legény
könnyeit hullatja.
Ne sírj barna legény,
ne hullasd könnyedet,
mer' akit szerettél,
mást szeret, nem téged.
Szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem,
mér' nem teremtél meg
minden fa levelen?
Minden fa levelen,
minden fa tetjén,
hogy szakított volna
minden szegény legény.
Minden fa tetején,
minden bokor alján,
hogy szakított volna
szegény leány.
Lám én szakítottam
el is szalasztottam,
szelíd galamb helyett
vad galambot fogtam.