válasszunk szét néhány
összekuszálódott szálat.
1. az inkriminált mondatot minek tekintsük?
durva provokációnak a keresztényekkel
szemben; vagy ostoba faszságnak; vagy rossz
viccnek.
2. mit tegyünk a mondatot a száján
kiejtővel? a beszélőnek helyet
adó szerkesztőséggel? a tilos
rádióval, amelynek
kötelékében ez elhangzott?
Az első kérdésre én a rossz vicc
választ fogadom el, bár megértem
azokat, akik ostob faszságnak vélik, és
álszent butaságnak tartom a
kereszténységgel szembeni
provokációnak tekinteni. A
szövegkörnyezetből, a műsor
egészéből, a beszélő eddigi
hozzászólásaiból szerintem ez
kiviláglik. Meg lehet hallgatni, a tiloson
mindent meg lehet találni az archívumban.
Persze, egy rossz viccel is meg lehet sérteni
embereket, ezért kell a Rádiónak
szankcionálni a dolgot. (Jobb
idegálapotú országban csak
legyintenénk, és azt mondanánk, ez szar
volt, a szerkesztők egy darabig nem
hívnák az illetőt, amíg úgy
nem látják, hogy képes mikrofon
előtt megfelelő módon
működni.)
2. A Tilos rádió kiadott egy
közleményt, amit úgy látszik
Ákos nem olvasott el, vagy hihetetlenül
prekoncepciózusan értelmez, mert abból
egyértelmű, hogy a rádió
elhatárolódik, megszaggatja
ruháját, azonnali hatállyal
kirúgja BZ-t, a műsort felfüggeszti. A
felelősségrendszer tehát
működött: azt, aki megsértette a
rádió értékrendjét, azonnal
lapátra tették, a műsor
szerkesztőit, akiknek a dolguk lett volna
szűrőként működni,
szintúgy felelősségre vonják.
Még egyszer: a közösségi
rádiózás alapja a bizalom. A
szerkesztők, a betelefonálók, a
vendégek közötti bizalom. Ebbe k
nehéz belenyúlni anélkül, hogy a
cenzúra bűzös lehelletét ne
éreznénk a mozdulatokon.