Kanapé a pusztában

Naccerű :) Látod, csak akarni kell :) ))

Eljen a matek topik, megoldottak a problemat, mostmar at is koltozom Stockholmba, hogy szokjam a varost a kovetkezo dijosztasig:) .

bogi nem torlom ki sot ki is nyomtatom:-))

aha, akkor most ért körbe ezekszerint :-)

Bogi:
Horváth Piter [horpa] 2003. jan. 23. | 12:47:57
No, akkor láccik, hogy ez mind a kettőnknek teccett. :) )))

Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 114 éves szőke
tősgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes "ano-rák"-ban szenved.
Apukája, Björn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi
Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem
kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő
összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott
főnévi igenév előtt áll, és ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett
az ácsi ABC-ben három darab vajas zsemlét vásárol, akkor az egyik zsemle
árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden tavaszi
napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született vörös
harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, ezzel járulva
hozzá, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyűjtő versenyt.
HA VAN SZÍVED, NEM TÖRLÖD KI EZT AZ E-MAILT!!!

Mázsapetinek soxerettel :) )
de ha nem jutok be miattad kópé, akkor irgumburgum lesz :) )
Gáztámadás
(Gas Attack, 2001)
71 perc
Rendező: Kenny Glenaan
Író: Rowan Joffe
Operatőr: Graham Smith
Szereplők: Sherko Zen Aloush, Benae Hassan, Robina Qureshi, Morag Calder,
Laurie Ventry, Liam Brennan
Glasgow egyik, főként friss bevándorlók lakta lakótelepén, váratlanul
megsokszorozódik az influenzás megbetegedések száma: a körzet kórházában egyre
növekvő számban jelennek meg a sürgős orvosi ellátásra szoruló betegek. A
súlyos tünetek és a gyors fertőzés szokatlan kihívás elé állítja az orvosokat,
miközben mind az egészségügyi szervek, mind a helyi önkormányzat tehetetlennek
bizonyul a fertőzéssel szemben. Robina, a negyed bevándorlóival foglalkozó
szociális munkások egyike környezeti szennyeződésre gyanakodva kutatni kezd a
kór forrása után, ám az első halálos áldozat boncolását követően az orvosok
rádöbbennek, hogy a terjedő betegség az influenzánál sokkal veszélyesebb:
valaki anthrax-vírussal fertőzte meg a Glasgowban elszállásolt bevándorlókat.
Az érintettek közé tartozik Sherko, akinek 12 esztendős kislánya is
megbetegedett: a kurd férfi éppen Szaddam Husszein északi-iraki gáztámadásai
elől menekült Nagy-Britanniába, ahol a kíméletlen neonáci zaklatások után
kénytelen szembenézni az angol bürokrácia közönyével és burkolt rasszizmusával
is.
Nyers, dokumentarista hangvételével, radikális mondanivalójával és kiváló
amatőr szereplőgárdájával a Gáztámadás a hajdani olasz neorealizmus örökségét
viszi tovább a következő századba.
(Entfirst)
Díjak:
a 2001-es Edinburgh-i Filmfesztiválon a legjobb brit elsőfilm Michael Powell-díj
a 2001-es Brit Független Filmfesztiválon a legjobb produkció díja
a 2001-es Chebourg-Octeville-i Fesztiválon a legjobb női főszereplő díjakat
Morag Calder, Robina Quereshi, Benae Hassan nyerték.
vetítések: 22-én 21.00 és 24-én 19.00
Meztelen porszívózás a Paradicsomban
(Vacuuming Completely Nude in Paradise, 2001)
72 perc
Rendezte: Danny Boyle
Író: Jim Cartwright
Operatőr: Anthony Dod Mantle
Zene: John Murphy
Szereplők: Timothy Spall, Michael Begley, David Crellin
Pete, az állástalan DJ sztriptíz-táncos barátnője kedvéért munkát vállal a JAC
értékesítési részlegénél, ahol a tekintélyes tisztítóvállalat első számú
porszívó-ügynöke, a nagy Tommy Rag gondjaira bízzák. Míg Pete csupán átmeneti
megoldásként tekint állására és saját techno-klub megnyitását tervezi, a
középkorú Tommy-t a megszállott munkamániások lázas lelkesedése hajtja:
egyetlen életcélja az �Év Ügynöke� trófea megszerzése a cégnél. Személyes
kapcsolatai célirányosak, magánélete a havi teljesítmény és eladási százalékok
bűvöletében zajlik: kollégái egyszerre gyűlölik és irigykednek rá, szegényes
szerelmi viszonya csupán rosszul leplezett üzleti érdekkapcsolat, egyetlen
kikapcsolódását pedig a napi hajsza után saját készítésű marketing-
oktatókazettája, az �Eladni beszarásig� jelenti. Minden bizonnyal el is nyerné
a földi porszívóügynökök szent grálját, az évente kiosztott �Arany Szívást�, ha
nem fenyegetné egyre közelebbről az internetes kereskedelem vészjósló árnya és
nem hátráltatná nyámnyila tanonca, akit a napi eladási rátánál jobban
érdekelnek kedvenc demó-kazettái és jobb sorsa érdemes kedvese.
A Meztelen porszívózás és a Trampli egyfajta ellenreakciót jelentett azzal a
szörnyeteggel szemben, amivé az �A Part� fejlődött: a két munka együttes
költségvetése az előző film büféköltségeire sem lett volna elég. Főként ezért a
szabadságért szerettem volna kipróbálni ezt a fajta filmezést, hogy egy kicsit
nyitottabbá váljak az új lehetőségekre, és ösztönösebb módon közelítsem meg a
filmkészítést. Felszabadító érzés volt, hogy nem kellett minden apróságról
életre szóló döntést hozni: ha Timothy Spall felrúgta valamelyik rejtett
kamerát és 20 perc anyag veszendőbe ment, rá se rántottunk.
(Danny Boyle)
Mintha csak Irvine Welsh remixet készített volna Arthur Miller muveibol.
(Movie Forum)
vetítések: 21-én 19.00 és 26-án 21.00
Trampli
(Strumpet, 2001)
72 perc
Rendezte: Danny Boyle
Író: Jim Cartwright
Operatőr: Anthony Dod Mantle
Zene: John Murphy
Szereplők: Christopher Eccleston, Jenna Gee, Stephen Walters, David Crellin
Stray Man, a Kóbor Ember mindenre elszánt utcai költő és a manchesteri
karaokebárok réme egyik éjjel megismerkedik egy hajléktalan lánnyal,
Tramplival. A férfi falkányi kóbor kutyája mellé otthonába fogadja a csavargó
Tramplit, akiről hamarosan kiderül, hogy egész tehetségesen játszik gitáron,
sőt a zeneszerzéshez is van némi érzéke. Kétszemélyes együttesüknek azonmód
rajongója is akad, a szomszédban élő Csapdle személyében, aki a 21. század új
zenei szenzációját véli felfedezni bennük, ezért lelkesen hozzálát, hogy
szerény eszközeivel sztárt faragjon a párosból. Zenekar és menedzser a siker
reményében Londonba utazik, egyenesen a lemezkiadók és a Top of the Pops
televíziós slágerlista meghódítására.
A Trampli egyfajta tiszteletadás valamennyi nagy zenésznek, aki Manchesterből
indult. Magam is a 80-as évek derekán hagytam el ezt a várost, akár a punk és a
Joy Divison, akár a Smiths � csupa remek együttes és született költő� Filmem az
alkotóösztön elemi erejéről szól. Az utcai költészet mindig is spontán,
kiszámíthatatlan módon fejlődött, alakult � bár látszólag improvizált, a
felszín alatt igen szigorúan megszerkesztett, hasonlóan ehhez a digitális
kamerával forgatott tévéfilmhez. Annyira új még ez a médium, hogy nem volt
ideje dogmákat merevíteni maga köré: mindenki menet közben alakíthatja ki saját
szabályait.
(Danny Boyle)
Azok a nézők, akik önéletrajzi elemeket keresnek az őstehetségeket kizsigerelő
showbizniszről szóló filmben, nem fognak csalódni. Épp ezért a happy end, amely
során a főszereplők visszatérnek gyökereikhez, talán kínálhat némi reményt
Danny Boyle régi rajongóinak.
(The Guardian)
vetítések: 24-én 21.00 és 26-án 19.00
Nyakló nélkül
(Out of Control, 2002)
90 perc
Írta és rendezte: Dominic Savage
Operatőr: Barry Ackroyd
Szereplők: David Morrissey, Tamzin Outhwaite, Jamie Foreman, Frank Harper,
Danny Young, Leo Gregory
A 15 esztendős Dean Dél-London egyik külvárosában él fiatal édesanyjával, aki
mindent elkövet azért, hogy fiát megóvja a bűnözéstől. Miután Dean régi
haverja, Charlie Boy kiszabadul a fiatalkorúak börtönéből, a régi csapat mégis
újra összeáll és a rendőrség hamarosan le is tartóztatja őket autólopás miatt.
Noha a rács mögé került fiúnak hamarosan pártfogója akad az egyik börtönőr
személyében, egyre nehezebben képes elkerülni az állandó konfliktushelyzeteket,
amelyek mögött egyik erőszakos fogolytársa, a rablásért elítélt Sam áll.
Ezekben a börtönökben egyetlen alternatíva létezik. Egyfelől mindig akadnak
olyan fiatalok, akik kezdettől fogva az agressziót választják annak elkerülése
érdekében, hogy áldozattá váljanak. A másik csoport tagjai, - többnyire a
legifjabb elítéltek -reménytelenül kiszolgáltatottá és sebezhetővé válnak
domináns rabtársaikkal szemben. A Nyakló nélkül a bűnözői mentalitásról szól,
arról, hogy mi zajlik ezeknek a fiataloknak a fejében.
(Dominic Savage)
Savage megrázó drámája biztonsággal egyensúlyoz a nehéz helyzetben élő
fiataloknak kijáró együttérzés és megértés, valamint viselkedésük
előítéletektől mentes, őszinte megítélése között.
(Részlet az Edinburghi Filmfesztivál katalógusából)
Díjak:
a 2002-es Edinburgh-i Filmfesztiválon a legjobb brit elsőfilm Michael Powell-díj
vetítések: 23-án 21.00 és 25-én 19.00
Non-stop partiarcok
(24 Hour Party People, 2002)
115 perc
Rendezte: Michael Winterbottom
Író: Frank Cottrell-Boyce
Operatőr: Robby Muller
Zene: Liz Gallagher
Szereplők: Steve Coogan, Paddy Considine, Shirley Henderson, John Simm
1976, Manchester. Tony Wilson, a Cambridge-ben végzett ambíciózus tévétudósító
egy Sex Pistols koncertélmény hatására néhány barátjával úgy határoz, saját
lemezcéget hoz létre. A Factory Records hamarosan a korszak legjelentősebbé
váló zenészeivel köt lemezszerződéseket, köztük olyan nevekkel, mint a Joy
Divison, a James, majd a Happy Mondays. A film a 90-es évek nyitányáig követi
Wilson pályáját, a Factory első sikereitől a legendás Hacienda klub megnyitásán
át egészen az egyre súlyosabb magánéleti és szakmai kudarcokig.
Amikor az első, három órás verziót láttam, azt hittem elbőgöm magam, annyira
szar volt. Egyedül a főcím tetszett, azt meg pont az én cégem csinálta. Kilenc
hónappal később újra megnéztem, mit kezdett vele az az aljas disznó
Winterbottom és örömmel láttam, hogy már csak a második fele bűzlik. Az újabb
verziónál az eleje lett szar, a vége feljavult. Így ment ez még hónapokig, de
Winterbottom addig nem adta fel, amíg majdnem tökéletesre nem sikerült. Hét
perccel még mindig hosszabb a kelleténél, de más baja nincs.
(Tony Wilson)
Ne számítsanak valami száraz, tényszerű rock-dokumentumfilmre: Winterbottom
eszelős musical-komédiája, amely végigköveti a brit könnyűzene változásait,
ahogy az új hullámtól a rave-be ér, olyan akár a Monthy Python és a Top of the
Pops szörnyszülött közös gyermeke.
(BBC Films)
A film, akárcsak a benne elhangzó zeneszámok, kirobbanóan mulatságos,
szókimondó, érzéki és folyamatosan a néző arcába tolakodik. Felülmúlhatatlan.
(Rolling Stone)
Díjak:
a 2002-es Brit Független Filmfesztiválon a legjobb produkció díja
vetítések: 22-én 19.00 és 25-én 21.00
Miranda
(Miranda, 2002)
92 perc
Rendezte: Marc Munden
Író: Rob Young
Operatőr: Ben Davis
Zene: Murray Gold
Szereplők: Christina Ricci, John Simm, Kyle MacLachlan, John Hurt, Julian Rhind-
Tutt
A magányos álmodozó Frank egy lebontásra váró yorkshire-i közkönyvtárban tölti
unalmas munkanapjait, ám élete egy szempillantás alatt megváltozik, amikor az
amerikai bombázó Miranda, egy délelőttön belép a lengőajtón és azonnal megigézi
őt. Megragadva a soha vissza nem térő alkalmat a fiú merész elhatározással
meghívja a rejtélyes femme fatale-t egy esti italra, aki legnagyobb
meglepetésére beleegyezik a randevúba. Másnap este Frank roppant bizonytalannak
tűnik, de hóbortos viselkedése teljesen lefegyverzi a lányt, ő pedig
reménytelenül beleszeret a szép ismeretlenbe. Nem is sejti, hogy Miranda
valójában egy nagyvilági szélhámos, Christian bűntársa, akinek az a feladata,
hogy behálózza az áldozatként kiszemelt milliomos befektetőket. Két hét
önfeledt románc után, ami Frank szavait idézve "csokiból, cigiből, óvszerből és
hajszából" áll, Miranda kénytelen elhagyni szerelmét és a legújabb sikeres
akció után visszatér Christianhez. A szerelmét elvesztett fiú először teljesen
összeomlik, ám barátja tanácsára végül összeszedi magát és egy elejtett
névjegykártya nyomát követve Londonba indul, hogy visszaszerezze álmai
asszonyát.
Az első játékfilmjét rendező Marc Mundennek rengeteg fejtörést okozott egy
olyan sztár irányítása, mint Christina Ricci. "A rendezőnek túl kell tennie
magát a saját elfogultságán", állítja Marc. "Christináról eddigi szerepei
nyomán egy ikonszerű kép alakult ki. Mint rendezőnek a legnagyobb élvezetet az
a fura kapcsolat okozta, amely a Yorkshire-i legény és az egzotikus Miranda
között jön létre.
A filmet Magyarországon forgalmazza a Ffilm & Music
Bemutató: 03.20.
vetítések: 21-én 21.00 és 23-án 19.00

Persze, hogy teccik, latod, hogy erdekelt vagyok benne.

(matek topic -ot kértem a fejlesztések topik -ban, Zoli, ha teccik az ötlet, akkor kardoskodk mellette...)

Éljen a matematika és a számítástechnika misztifikálása! Éljen a TTK -sok "bölcsézesése", és a bölcsészek "á nekem a matematikához nem kell értenem" -ezése ... Ne csináljátok már, mert mérges leszek!
kadar, te meg lobbizz matek topic -ért ... én is örülnék neki ... humán topikból úgyis lényegesen több van ... (nyelv, pszicho, irodalom, filozófia, esetleg művészet az egy szem fizikával szemben... (rendben ott van az IT -is...))

Pedig igen boldogga tennel, ha tudnad a megoldast.

Ez pejoratív megjegyzés volt, ugye?:-(
Egyébként ha sok minden mást nem is, bölcsészként azt megtanulja az ember, hogy beszéljen arról, amihez semmi köze...nos, én még nem jutottam ilyen szintre (4 év alatt:kár:-); ezért nem kezdem el magyarázni a 2003. febr. 13. | 11:54:19-es kérdést:-)

Ahhoz kepest frappansan hozzaszoltal:) )))))))))).

Na, azt hiszem itt van az a pont, amihez nem tudok hozzászólni...:-)
-->bölcsész szakbarbár vagyok:-(, inkább én is elmegyek dolgozni.

jajjj ajajaj ilyen szép napsütéses délelött x ek meg vék meg minden egyéb ... majd ha lement a nap, megnézem újra, addeg meg napo ..izé ... dolgozok kicsit ;)

Na, valaki megidézett. :) Lássuk mi megy itt! :) )

horpa, egy kerdes, mar jo regota ragodom rajta es asszem programozaskozeli:
Van ket vektorod R^n-ben (v, w), Euklideszi a skalarszorzat. Tudunk-e megadni egy olyan x vektort, ami mindkettore meroleges es minden komponense pozitiv ? Lehet-e kriteriumot talalni, hogy adott v, w-re ilyen x mindig van, vagy soha nincs, pl. Vagy egy algoritmust, ami legyartja egy x-t, vagy kidobja, hogy nincs ilyen. n=9 egyebkent, de ha n>3-ra tudsz valamit mondani, az mar nagyon jo lenne. Koszi

Horpa:) Miért olyan hihetetlen, hogy egy bölcsész is tud röhögni az ilyeneken?:) )) Egyébként ki más tűzdelne tele egy egyszer volt hol nem volt mesét konkrét feladatokkal, mint egy progmatos?:) ))))
nitor

Eleg sok kulturprogramot reklamoztal, tv, mozi, szinhaz, kiallitas.
Nekem pedig sok baratom van a hadseregnel, es kozuluk sokan nem hermafroditak.
Cecile Whealer
dandartabornokasszony

kadar: nem néztem meg horpa "céduláját", de sok utalás történt részéről a topikokon arra, hogy "progmat féleségre"jár.(És ezek a megjegyzések nem a szakbarbárságról tettek bizonyságot; de mondjuk pl.ki ír az IT topikba.... feltehetően nem egy bölcsész ( alias én:-)
pl. nálad nem találtam ki, hogy Rotterdam meg fizika-nem nagyon nézegettem a fizika topikot, lehet, hogy ez a baj:-)
Nekem van négy progmatos barátom (ELTE-n szintén, csak nappalin) és egyik sem szakbarbár!!
Kulturbiztosnő: ez honnan/miért?:-)
Ja, és horpa: a 2003. febr. 08. | 22:39:15-ös szöveg szerintem érthető volt:-)
{árúlta=árulta;}

A kocka ,az kocka . Amikor bementünk suliba tudtuk, hogy kissé szakbarbárokká válunk. :) Azt, hogy ennyie azok leszünk, azt persze senki nem árúlta el... Most már nem nagyon tudunk mit csinálni :) )

Ajjaj. Ha nem lenne ott a ceduladon, hogy programozol, es ha kineznem a kulturbiztosnonkbol, hogy kitalalja, hogy te progmatos vagy anelkul, hogy megnezi a ceduladat, es, ha en lennek te, akkor zavarba jonnek kicsit, de egyik sem all fenn:) ).

Nóra, Magdesz: Ha a Nóri BTK -s, akkor tényleg nem lehet az évfolyam társam, mert tényleg "progmat féleség" vagyok, nevezetesen negyedéves esti programozó matematkus az ELTE-TTK -n. Azért kérdeztem az évf.társ dolgot, mert ... kiztnak tartottam, hogy az Endre meséjét, Fóthi tanoncokon kívül, bárki más élvezni tudná. És azért kételkedtem, mert ... a "mi Nóránk" már megkapta egyszer levélben, ahogyan én is.
Szeged topikot majd fellendítem, ha visszatértam a városlátogatásból. Nehéz úgy beszélgetni a városról, hogy sosem jártam még ott. Az már biztos, hogy megyek, megbeszéltem az Endrével, és a többi ottani imerőssel is... jó kis hétvége lesz. :) A fényképeket, majd közzéteszem valahol (tudom, hogy nem állom meg ;) )

Nóri:-)))
Horpa: Nóri elte-BTK-s; te ugye "progmat féleség"?
(Szeged topik ismét a behalás szélén áll...)
(Én is nevetőizomlázat kaptam néhol)

Kedves Péter...nem én vagyok az egyetlen Tóth Nóra a wiw-en:) )))egyébként egy biztosat állíthatok ...biztos nem vagyok az évfolyamtársad:) ))
nitor

Bár ... vannak kétségeim, de ... mégis megkérdezem; Nóra, nem vagy te teljesen véletlenül az évfolyamtársam? :)

Kedves Péterek! (qp, horpa) Hát ez csudajó volt!:) )Már majdnem begörcsölt a nevetőizmom:) )))
nitor

Tárgy: FW: Az eddigi legjobb körlevél... :-)))
> Sziasztok, Zsolti vagyok, és bűntudatom van, mert nem továbbítottam
> kb. 50 milliárd körlevelet, amit olyan emberek küldtek, akik tényleg
> elhiszik, hogy ha továbbküldik, akkor egy szerencsétlen dél-amerikai
> gyermek, akinek melle nőtt a homlokára, elég pénzt gyűjthet a
> műtétjére, még mielőtt a szadista, pénzéhes szülei eladnák egy
> vándorcirkusznak.
>
> Te tényleg elhiszed, hogy Bill Gates mindenkinek (neked is) 1000
> dolcsit
fog
> adni, ha továbbítod a levelét? Hová süllyedhetünk még?
>
> Na nézd csak!!! Ha legördítem ezt az oldalt és kívánok egyet, akkor a
> Playboy összes cicáját megtöcskölhetem tíz évre visszamenőleg!!!
> Micsoda baromság.
>
> Lényegében arról van szó, hogy mindenki bekaphatja a bal
> nagylábujjamat, akinek nincs jobb dolga, mint ostoba láncleveleket >
továbbítani nekem.
>
> Lehet, hogy az éjszaka leple alatt eljön értem a gonosz körlevél-
manó
> és álmomban seggbekúr, csak azért, mert félbeszakítottam egy
láncot,
> amelyet Szent Péter kezdett el Krisztus után 5-ben, és ebbe az
> országba törpenövésű zarándokokkal érkezett a húsvéti
körmenettel. Le
> van szarva.
>
> Ha már továbbítasz valamit, legalább küldjél valami minimálisan
> szórakoztatót! Az olyan típusú emileket, mint "küldd ezt tovább a 10
legjobb
>
> barátodnak, és akkor ez a nyomorult, szerencsétlen embercsökevény
> valahogy majd kap két fillért valami mindenható lénytől", na ezeket
> már kb. 900-szor láttam!!! Kurvára nem érdekel.
>
> Mutasd meg, hogy intelligens vagy és gondold végig hogy mihez
járulsz
hozzá
> ezekkel a levelekkel. Feltehetőleg a saját népszerűtlenségedhez.
>
> És akkor mit csinálj? Ha olyan levelet kapsz, amely életveszéllyel,
> vagy szerencsétlenséggel fenyeget most és mindörökké, TÖRÖLD LE.
Ha
> vicces, küldd tovább. Ne bosszantsd föl az embereket azzal, hogy >
bűntudatot ébresztesz bennük valami fogatlan botswanai leprás iránt,
> akit 27 éve odakötöztek egy döglött elefánthoz, és PONT az az öt
> forint fogja megmenteni, amit akkor kaphat meg, ha továbbküldöd
ezt a
> levelet, de azonnal.
>
> Most pedig küldd tovább ezt a levelet mindenkinek akit ismersz,
> különben holnap reggelre fogakat növeszt a nadrágod és
szétmarcangolja
> a nemi szervedet.
>
>

Mócza Endre: Absztrakt történet
Megesett egyszer, hogy elunta magát egy direktszorzat a nagy állapottérben. Összehívatta a típusokat, szólt nekik, hogy őrizzék meg típusinvariáns tulajdonságukat, de valami félelmetes dolog jutott eszébe.
- Barátaim, és származtatott rokon típusaim! A gond az, hogy már régóta nem tudunk megfelelni egyetlen specifikációnak sem. Ez tűrhetetlen.
- Úgy van! - helyeselték a típusok.
- Már idejét sem tudom, mikor mozgathattam meg a változóimat. - tette hozzá a szekvenciális fájl típus.
Egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy tenni kell valamit, a direktszorzat-típusnak pedig átadták az éves rekord-vérmérséklet díjat.
Megszavazták, hogy a specifikáció tételét kell elküldeni a konkrét világba, hogy egy konkrét feladatot hozzon magával. Ha az akció sikerrel jár, és sikerül áthoznia ide az absztrakt világba a feladatot, mindenkinek lesz mit a megoldó programba aprítania.
A specifikáció tétele habozás nélkül elvállalta a feladatot. Tudta, hogy csak a Ró-n keresztül tud átjutni a konkrét világba. A Ró egy nagy bijektív hegység volt. Ha sikrül a feladatot betörni és eljutni a hegytetőre vele, onnan már könnyedén levezethetem. Ha nem akkor nincs más hátra vissza kell vezetni. Nekiindult hát.
- A szintaktikai és szemantikai helyesség legyen veled! - búcsúztak tőle az absztrakt állapottér lakói.
Odafelé az útja logikailag helyes volt, így nem történt vele semmi érdemleges. Meg is találta a feladatot. A feladat ült és nézett maga elé. Már évek óta töprengett.
- Üdvözöllek feladat! Én vagyok a specifikáció tétele! Azért jöttem, hogy megoldjam a problémádat.
- Az én problémám nagyon bonyolult. Nem hiszem hogy tudnál segíteni rajtam.
- Azért csak próbáljuk meg. Mi a problémád?
- Most így konkrétan?
- Igazad van. Konkrétan nem érdekel, hogy mi a problémád. Velem kell jönnöd az abszrtakt állapottérbe, hogy segíteni tudjak.
- Az meg merre van? Már hallottam róla, de senki sem tudja hogy hol van.
- Igen. Ez nem véletlen. Ezt a világot nem lehet térben és időben meghatározni. Így nem is tudod meg soha, hogy merre és milyen messze van.
- De akkor mégis hogyan lehet odajutni?
- El kell indulnunk és menni-menni, amíg csak azt hiszed, hogy még mégy. Amikor már rájössz, hogy a menés tulajdonképpen nem biztos, hogy menés, akkor elérted az absztrakt állapottér határát. Megnyílik majd egy átjáró, amit paramétertérnek nevezünk. Ha hátra nézel látni fogod az utófeltételedet, míg előtted az előfeltételed tárul eléd. Ekkor a Ró-n keresztülérve új állapottértbe érsz. Ez az absztrakt állapottér.
- Lehetetlent kívánsz. Énnekem ez az állapotterem, nem hagyhatom el.
- Ez nem a Te állapottered, csak egy állapottér.
A feladat megrökönyödött a kijelentésen és máris egy kicsit absztraktabbá vált tőle.
- Igazad lehet. - mondta, és már el is indultak.
Már jóideje mentek, amikor újra megszólalt a feladat.
- Álljunk meg, kérlek! Fáj a bal lábam.
- Nem. Neked nem a lábad fáj, csak az egyik végtagod, nem a bal, hanem csak az egyik. - magyarázta a specifikáció tétele.
- Milyen igaz! - nyugtázta a feladat.
- Ha ezt beláttad, rá kell jönnöd, hogy nem is fáj.
- Igen-igen. Már látom. Majdnem minden végtagomra igaz, hogy nem fáj. Akkor végessokkal már nem foglalkozunk.
- Úgy van!
Megint tovább mentek egy ideig, majd ismét megszólalt a feladat.
- Lepihenhetnénk egy kicsit.
- Nincs miért lepihenni, ha nem létezik a fáradtság. - világosította fel a specifikáció tétele, majd hozzátette:
- Egyébként is még csak alig jöttünk 200 km-t..............Jézusom!!!!
- Mi az? Mi a gond? - kérdezte a feladat.
- Sietnünk kell! Már kezdek én is konkrétokat beszélni.
Kis idő múlva a feladat megint nyűglődni kezdett.
- Mi a baj már megint? Alig haladtunk.....néhány......hosszúságegységet. A francba, a "hosszúság" már megint konkrét volt!!!
- Nem mehetünk tovább. Elvégre is én vagyok a feladat! - állapította meg a feladat.
- Nem. Nem te vagy a feladat.
- Hanem?
- Te csak egy feladat vagy.
Ezen a kijelentésen a feladat elgondolkodva teljesen elvesztette öntudatát. Meghasadt az állapottere, Feltárult előtte az elő- és utófeltétel. És megnyílt a paramétertér.
Feltárult előttük a Ró.
- Na.....feladat, most pedig nagyon vigyázz!!! Ez most nem lesz teljesen triviális.
Megkezdte hát a feladat levezetését a specifikáció tétele. Útközben eléjük állt egy ismeretlen típus.
- Én szeretnék részt venni a feladat megoldásában. - mondta.
- Állj félre, te kis szerencsétlen, mert mindjárt típustranszformációt hajtok végre rajtad. - szólt rá a specifikáció tétele.
A típus ugyan félreállt, de be-beintett nekik mindenféle csúnyákat. Ő volt a mutató típus.
Megérkeztek. A feladat eltűnődött az absztrakt állapotteren.
- Nálunk nincs nappal és nincs éjszaka - magyarázta a specifikáció tétele -, mégis minden mindig világos itt. Legalábbis Fóthi próféta ezt állítja. Akárhány dimenziós lehetsz. Gyárainkban elemenként dolgozzák fel a nyersanyagot. Fóthi útjai kifürkészhetetlenek.
- Hűűű, de izgi! - állapította meg a feladat.
- Mától te nem feladat vagy, hanem specifikáció. Fóthi hozott itt nálunk! - mondta a tétel.
- De most már ennyi az idő. Menjünk a többiekhez itt vannak egy olyan kb annyira. - tette még hozzá.
- Te! Ugye nem mutattál irányt semerre? - kérdezte mosolyogva a feladat......, izé specifikáció.
- Dehogyis! - nyugtatta a specifikáció tétele - Tán valaminek néztél engem?
Így végződőtt hát a történet, még aznap megoldották a feladatot. boldogan terjesztették ki az állapottereket, hosszasan csodállták a ciklus invariáns tulajdonságát. A feladatot meg addig-addig finomították, míg sok kis elemi programja nem született.
Mindenki boldog volt, csak a programozó nem, aki ezt az egészet a székében végigcsinálta.

Izé ... olyan kellemetlen megszakítani egy beszélgetéset, de ... a pusztai kanapék sorsa az, hogy ott kiabáljanak a népek szerteszét mindenféle oltári baromságokat ... Hadd tegyem meg most én is ezt újra! Aztán majd minden úgy meg tovább ahogy ...