Giling galang
I.rész
Egyszer vót, ki is mút egy
Erdőszéli Tésztás, kinek olyan
hosszú rötszakállszaga vót,
hogy az erdő valamennyi barbatrükkös
varázslója nem sok, elfutott ha
közelgett a vége.
Vót azonban egy, Telepítőnek
híták, az isten adta megfigyelgette eccer
mitől döglik a légy,
me'hogy azok sem bírták, s
ráfundálkodott az bódéra, melynek
színe kicsit vót csak melegebb,
mint 36,7. Ebben sürgött-forgott az
Erdőszéli Tésztás, járt a
keze, mint a motorolla.
Gondolt egyet a Telepítő
varázsló, utána meg nem, s ez így
ment napestig. Teltek-mútak a napok,
teltek-mútak a hetek a napokat
összefűzve, gabalyítva,
söndörödve, mígnem eccercsak
szerda
után jött a péntek. Péntek
vót az biztos, hacsak nem vasárnap, senki
se' tudta már, Ő maga se.
Odaált a sor végére, melynek
számossága nagy sebességgel
konvergált a nullához, oszt már
nyilvánulgatott is megfele.
- Hüpp-hüpp...-kezdte vóna, de
torkán akadt egy kifelé száguldó
sárgarépa.
- KRRRRR!KRRRRR!- nyögdécselt, míg
nyelvén kaparásztak fürge róka
lábak.
- OUAÁHH!- gondolta, majd meglepve tapasztalta,
milyen hihetetlen sebességgel kerülnek
gondolatai
szinkronba tetteivel, s megszínezte az
Erdőszéli Tésztás hosszú
rőtszakállát.
Ezzel el is vesztette az első csatát,
mintegy stratéglailag, ellenben hasznos
információkhoz
juttott. Elhatározta, hogy felfuttatja ezt a kis
vállalkozást, hátha
előbb-utóbb rájön a nagy
titokra.
El is indult futónövényt szerezni.
Útközben bekapott egy csúsztatott
pribékszárnyat,
melynek borsókarika vót a
szájában, habli-babli öntettel.