Mitől döglik a hal?
Christian Morgenstern: Hal éji éneke
Morgenstern német költő verse egy igen
mélyen szántó gondolatmenetet
adaptál nyomtatható formába. A halak
beszédét eddig senki sem tudta
megjeleníteni a könyvlapon, az
énekét pedig pláne nem. Ez a
nehézség annak az egyszerű
ténynek köszönhető, hogy a halak
némák. Morgenstern volt az első, aki
ennek a rendkívül gazdag kincsestárnak
tolmácsául egy egyszerű, ám
mindenki számára érthető
tipográfiai jelrendszert fejlesztett ki. Fontos
megjegyezni, hogy még ez a nyomdatechnikai
metódus sem a hal hangját adja vissza, hanem
az állat szájának a mozgását.
E mozgás hangja a rezgést
közvetítő közegtől
függ. A vízben - és tulajdonképpen
bármilyen cseppfolyós
halmazállapotú közegben - ez a
szájmozgás semmiféle, ember által
hallható hangnak nevezhető jelenséget
nem eredményez. (A tanár megjegyzése:
Látszik, hogy nem pecázol, mert ez nem
igaz.) Morgenstern nem is azért írta, hogy
valaki a víz alatt adja elő.
Végtére is emberek vagyunk, és a
víz alatt nehezen tudnánk lélegezni,
verset szavalni pedig majdnem lehetetlen
számunkra. Egyetlen megoldás maradt
nekünk: saját természetes
közegünket, a levegőt használjuk
a hanghullámok
közvetítőjeként.
A hely tehát megvan. De hogyan adjuk elő? A
költő nevét és a vers
címét mindenki el tudja olvasni, bár ez
utóbbit érdemes a saját
anyanyelvünkön közölni, hogy a
hallgatóságnak legyen fogalma arról,
mit is fogunk előadni. De a neheze még
hátravan. Mert ami ezután jön, az nem
latin betűkből áll. De ne
ijedjünk meg. A kódok feloldása
egyszerű. Azt a szimbólumot, ami egy
gondolatjelre hasonlít, nem kell kiejteni sehogy;
ez a szünet, a csend jelzése. Ha ilyen
részhez érünk, várjunk
körülbelül másfél
másodpercet, majd ugorjunk a következő
jelhez. Eddig nem is olyan nehéz. Ha azonban egy
nagy U betűhöz hasonló jelhez
érkeztünk, ami tulajdonképpen egy
félkör, gondoljunk arra, hogyan
ejtenénk ki a "p" és a
"b" betűt úgy, hogy semmilyen
magánhangzót nem mondunk utána. Ezt a
két mássalhangzót kell úgy
egybegyúrni, hogy megmaradjon a "p"
keménysége és a "b"
zöngéje. Nem könnyű, de el lehet
találni. Ha a kiejtés megvan,
kezdődhet is a mű.
A kaligramma tizenhárom sorból áll. A
néma és a hangos - ez utóbbi szó
persze túlzás - részek soronként
váltakoznak. A Hal éji éneke Jeremias
Mueller tanügyi tanácsos, bölcseleti
doktor szerint a legmélyebb német
költemény. Mueller egyébként
Morgenstern minden verséhez fűzött
érdekes magyarázatot. A mű
megszületésének két
magyarázata lehet. Az egyik, hogy Morgenstern
előző életében nem reggeli,
hanem tengeri csillag volt. és a halak
sorsát igencsak a szívén viselte. De
aki nem hisz a reinkarnációban, annak
hihetőbb az a magyarázat, miszerint
Morgenstern mellékállásban
könnyűbúvárként
dolgozott.
Akármi is legyen a magyarázat, a Hal
éji éneke kitűnő
szögből rávilágít a
társadalmi helyzet halaszthatatlan
problémájára, valamint a hali szerepek
igen sok nehézséggel járó
betöltésére is. Gondoljunk csak bele,
mennyi szenvedésen kell keresztülmennie egy
halnak az egyre modernizálódó
világban. A sorok mögül
egyértelműen kihallatszik a nemrég
sújtott halvész és az angolnakór
pusztítása és a vers vége
felé sejteni lehet a nemsokára
bekövetkező világhalború
előszelét, az egyre
erősödő halálfélelmet is.
" - - U U ", idézzük a
költő nehézkes, lassú sorait,
melyekből szintén látszik, hogy a
halak milyen nehezen fejtik ki
álláspontyukat az egész
helyzetről. Mai feltételezések szerint
a vers által felsorakoztatott aggályokat
annak idején Morgenstern is
halapófogóval húzta ki egy
idősebb keszegből.
A vers sorai az elején rövidek. Az
első jel egy szünet, amit egy
bátortalan kétrészes tátogás
követ. Ezután egy kicsit hosszabb
szünet következik, de ezt
követően már egyre hosszabb sorokban
jönnek a tátogós jelek, mely sorok
növekedése a hirtelen kitörő
érzelmek megnyilvánulását jelzi.
Az érzelmi hullámzást a vers
végén egy közeledő
halászhajó halkítja el. A köztes
sorokból kihallatszik az egyre
súlyosbodó haladó pénzügyi
hatása a vizek lakóira és az őket
sújtó többi, halpénzzel
kapcsolatos gond. Ezek között van az
ikravám, amely lehetetlenné teszi bizonyos
fajok átjutását a tengerből az
óceánokba. Aggasztó jelenség az
is, amikor "vízibolhából
elefántfókát" csinál a
halrendészet, miután rajtakap valakit
bejelentés nélküli
planktonvágáson. Tulajdonképpen az
egész haltársadalomnak elege van a jelenlegi
szubmarin rendszerből. Itt az idő, hogy a
nép megmutassa, ki az úr a halpiacon!
- Sümegi Gergely - Christian Morgenstern: Hal
éji éneke (Akaszófadalok)
Der Walfafisch oder das Überwasser, Insel-Verlag,
Leipzig 1982.