Kanapé a pusztában

babafodrászat? mennyivel előre kell bejelentkezni?

krisz arrafelé van?

kéne egy kertesház az uralt meg nem bírom szerelgetni, fiatalabbaknak való az...

nem neked

maja holnap kerül sorra, ez nem egy koedukált fodrászat...ugye

elkellene egy trimm errefele is! látom Marci túladsz az Uralon? meg a Tölgyfa is megy? cséncsing tájm?

ezt nekem válaszoltad?

maja most kopasz? miki most negatív?

naná majd pajkos!

hüje fiúúúk!

a lászló fodrászata elgjobb, csak menjünk inkább egy másik topicba, mert ezt lelassították a sok pastával a fiuk

Hülye. Volt, csak vagány fodrásznak akartam tűnni, és a számban tartottam a hajas fésűt...

de miért nem volt olló?

Hú az jó, nekem ma egy hajszál szorult az ínyembe, mert fodrászatot rendeztem. Csak a Miki és a Marci hiányoztak...

miki hát ugyan nem olvastam végig, de biztos meggyőző. én amúgy magamtól szeretem a litchi-t, csak a fogam közé szorulnak a rostok és akkor lehet bogarászni:-)

tudtátok hogy a Lichi mennyire egészséges?
LITCHI OR LYCHEE (also Leechee, Lichi) Revised 1999Litchi chinensis Sonn., family Sapindaceae E. H. Erickson and A. H. Atmowidjojo
The litchi, or lychee, tree is native to southern China and southeastern Asia. It has been widely cultivated for its prized fruit since before 1766 BC and is the most important fruit plant in the Sapindaceae (Menzel, 1984). Lychee, one of the most environmentally sensitive tropical tree fruit crops, is adapted to areas of the world characterized by warm subtropics and elevated tropics having cool dry winters and warm wet summers (Menzel, 1991). China, India, Southeast Asia, and South Africa are among the major producer countries. Smaller industries exist in the United States and elsewhere (Menzel and Simpson, 1994). The fruit consists of a single seed covered by an agreeable sweet‑acid tasting, crisp, white, juicy, translucent aril or pulp, which is high in vitamin C. It may be eaten fresh, frozen, canned in syrup, or dried to produce "litchi nuts." The trees make beautiful landscape specimens with their dark green leaves and bright red fruit.
Plant:
The plant is a dense, symmetrical, oval evergreen tree with a dark brown, short, thick, trunk. Growth habit differs considerably among cultivars: Trees may have erect or drooping branches and grow 20 (6) to more than 40 feet (12 m) in height (Galan Sauco, 1989). Lychee trees can live for many years. Banta (1952) reported that two trees in China were 1,200 years old, the largest being 10.5 feet (3.2 m) in diameter. Lychee thrives in subtropical climates in acidic loamy soil with abundant moisture and well drained clay soils (Chia et. al., 1997). It will grow nearly anywhere citrus will grow, but young plants are extremely sensitive to cold and require frost protection. Mature trees can tolerate a few degrees of frost.
Commercial cultivars are geographically adapted and number over 100 world wide (Yokoyama et.al., 1991). Lychee trees are polygamous and can be propagated by seed (rarely), grafting and air layering. Air layering is most preferred because, like grafting, the trees thus produced are clones and begin to bear in from 3-5 years (Menzel, 1991). Well managed mature lychee orchards, usually about 30 trees per acre (70 trees/ha), can produce as much as 8,000-12,000 lbs of fruit per acre (10-15 tonnes of fruit/ha) in a good year. Orchards are usually planted at a much higher density and later thinned. Average yields per tree range from 22-174 lbs (10-80 kg) (Menzel, 1991). Banta (1952) reported that a 4‑year‑old tree produced 2 to 3 lbs (0.9-1.4 kg) of fruit, while a 12‑year‑old tree yielded 308 lbs (140 kg).
The round fruit, a drupe about the size of a large strawberry, is pendant in a loose cluster of several dozen fruits up to 30 in (0.76 m) long (Cobin, 1952). The leathery skin is covered with sharp‑tipped tubercles. The seeds are dark brown (Menzel, 1991). The fruit must ripen on the tree, then is harvested over a 6‑week period. The shelf life of the fresh fruit is only 10 to 14 days (Menzel, 1991, Palmer, 1956).
Inflorescence:
Lychee flowers best with days below 68oF (20oC) (Crane et. al., 1998, Menzel et.al., 1988, Menzel and Simpson, 1992a). The inflorescence is determinant. Small 0.08-0.12 in (2 to 3 mm), white to greenish‑yellow flowers are produced on the current season=s wood in terminal clusters (panicles), (5-30 cm) in length. They are present from mid‑February through March in the northern hemisphere (mid-August-September in the southern hemisphere). The flowers have a cup shaped calyx with 4-5 short sepals but no petals, about eight stamens, a two‑lobed stigma, an ovary on a short stalk, and one ovule in each of its two or three sections (carpels) (Galan Sauco, 1989, Menzel, 1991). Butcher (1957a) distinguished three types of flowers that bloom in stages: Male or staminate flowers (M1) with no functional ovaries bloom first; female or functionally pistillate flowers (F) with anthers that do not dehisce comprise the second stage; and imperfect hermaphrodite flowers (M2), also lacking functional ovaries, bloom last (see also Stern and Gazit, 1996). Each phase of bloom consists of flowers of the same type.
The onset and duration of anthesis is highly variable among cultivars (Menzel and Simpson, 1992b). Lychee flowers open throughout the day but mostly before 0600 h. Anther dehiscence occurs on day 2-5 and continues more or less throughout the day and night, but reaches its zenith around 10 a.m. The fruit bearing flowers in at least one cultivar (Mauritius) studied are normally receptive on days 2-5 following anthesis, although the bloom period may be significantly reduced when ambient temperatures are high (Stern and Gazit, 1996; Stern et.al, 1997) . The duration of flowering on a given tree is 20-45 days.
Khan (1929) cited two examples to show the floral variation on an individual panicle. On one plant, the panicle began flowering and for 10 days bore only male flowers. The next 11 days, the flowers were mixed (male or female). The remaining 6 days, only male flowers opened. Another panicle had male flowers for 13 days, mixed flowers for 2 days, all female for 2 days, mixed again for 3 days, and all male for the last 7 days. From 20 to 50 percent of all the flowers were functionally female.
A nectary occurs on every flower as a large fleshy crenulate gland within the calyx and to which the stamens and pistils are inserted. Nectar, secreted only in the morning, is highly attractive to honey bees and flies. Stern and Gazit (1996) found that nectar production was highest at 0600 h while honey bee foraging peaked in mid-morning with the F flowers being most attractive (13.3 bees/inflorescence) followed by M2 and M1 flowers (8.3 and 1.8 bees/inflorescence respectively) in that order. Nectar volume per flower was highest (6-29 ul) in F flowers followed by M2 and M1 flowers (0.3-6 and 0-1.5 ul respectively). Size of the nectary and nectar sugar concentration followed a similar pattern. There were no significant differences in sugar (fructose, glucose and sucrose) ratios among the three flower types.
Anthers dehisce longitudinally. Pollen produced by the M2 flowers is most abundant and viable (Mustard et al. 1953). Estimated pollen viability ranges from 4-40 percent at the time of pollen release and decreases rapidly thereafter (Pivovaro, 1974). Stern and Gazit, (1996) demonstrated that the amount of pollen on individual foraging bees was two orders of magnitude greater on bees foraging on M2 and F flowers. Corresponding pollination rates were lowest (0-20%) during the M1 and F bloom periods and highest (80-90%) with the onset of the M2 bloom. Lychee pollen seemed unattractive to wild bees in Florida (Butcher 1957a, Nakata 1956).
Fruit set occurs when pollen, primarily from M2 flowers, is transferred to F flowers. The respective stages of bloom overlap between panicles and trees, but rarely overlap within individual panicles (Stern and Gazit, 1996). There is considerable variability in the number of F flowers per panicle (17->40%): Cultivars with the greatest number of F flowers per panicle produce the highest yields (Menzel and Simpson, 1992b). F flowers comprise 10 - 60 percent of all flowers produced depending upon the age of tree, panicle and environmental conditions (Chaturvedi, 1965).
Fruit set in lychee is climate dependent and profoundly affected by temperature and humidity. It varies greatly within panicles (McConchie and Batten, 1991), and ranges from 1-50 percent of the F flowers produced (Galan Sauco, 1989). Reproductive failure is common and not always explained. In some years, certain cultivars produce few, or only male flowers and, as a result, little or no fruit is set. This problem can be minimized through the use of better adapted varieties and management methods to retard growth and induce flowering. Winter/spring temperature extremes affecting bloom phenology and unsettled weather limiting bee flight during bloom have been identified as other causes of reproductive failure (Batten, 1986).
Pollination Requirements:
Self-pollination can occur, however, lychee F flowers are generally recognized as self-sterile and require insects, usually honey bees, to transport pollen from anthers to stigmas for fruit set (King et.al., 1989, Stern and Gazit, 1996). Chaturvedi (1965) reported 43 percent fertilized flowers on open pollinated branches, zero percent on branches bagged with muslin, and 15.5 percent on branches bagged under mosquito cloth. Das and Choudhury (1958) also reported no set of fruit on bagged panicles. Pandey and Yadava (1970) reported that only 0.03 to 0.10 percent of flowers caged to exclude insects set fruit, whereas 0.7 to 11.2 percent of flowers exposed to insect pollination set fruit. Butcher (1957a, b) also reported that no fruit set on a tree caged to exclude insect pollination. These studies clearly show that Lychee requires insect pollinators.
Lychee yields are commonly unreliable and erratic (Chia et.al, 1997, Menzel and Simpson, 1992ab, Yokoyama, et.al, 1991) and rarely approach the capacity of the tree. Degani et. al. (1995) demonstrated that abscission of fruitlets resulting from self-pollination occurs at high rates in some cultivars, resulting in high levels of hybrid fruit (76-95%) at maturity. Moreover, hybrid fruit are heavier and have larger seeds, although the latter is not necessarily desirable. Yields in rows with two cultivars adjacent to each other were 36% higher, for one cultivar, than at greater distances from the pollenizer block. There was no yield difference for a second cultivar.
Pollinators:
Honey bees are the principal pollinators of lychee (King et.al., 1989). They forage primarily between 0600 and 1200 h although foraging continues later in the day at much lower levels. Butcher (1957a, 1958) reported that in Florida the insect visitors to lychee flowers in order of numbers were: Calliphorid and screw‑worm (Callitroga[=Cochliomyia] macellaria (Fab.)) flies and honey bees. No wild bees were seen on the plant although they were present on other nearby flora. Other floral visitors include Coleoptera, Hemiptera, Homoptera and Lepidoptera (King et.al., 1989, Menzel, 1991). Pandey and Yadava (1970) reported that in India Apis spp. and Melipona spp. comprised 98 to 99 percent of the total visitors. In Thailand, A. cerana is the preferred species for small scale pollination of lychee (Wongsiri and Chen, 1995). Chaturvedi (1965) and Das and Choudhury (1958) mentioned honey bees, flies, ants, and wasps as floral visitors in India. In Australia both honey bees and Trigona sp. were found on lychee, however, preliminary studies suggest that Trigona may be too small to be effective pollinators (King et.al., 1989). Groff ( 1943) considered bees the most outstanding beneficial insects on lychee. Butcher (1957a) concluded that the value of the honey bee was obvious in the setting of lychee fruit. When lychee trees are plentiful, honey bees gather immense stores of high‑quality honey (Groff 1943; Stern and Gazit, 1996).
Pollination Recommendations and Practices:
Although no specific number of colonies per unit of lychee has been recommended, Butcher (1957a, 1958) emphasized that supplying honey bees in lychee orchards is an important and practical recommendation for assuring adequate pollination and fruit‑set. He further felt that the bees should be present continuously throughout bloom. In the absence of more definitive data, conventional wisdom derived from other orchard crop systems suggests that colonies should be provided at a minimal rate of one per acre (see also du Toit, 1990). The degree to which lychee producers provide bees for pollination is unreported.
Even though lychee cultivars may differ in their responses to cross vs. self-pollination, inter-planting will improve yields in cultivars that benefit from cross-pollination. Since there is only a partial overlapping of F and M2 flowers within a single lychee cultivar, inter-planting of 2 or more cultivars provides optimal overlap of floral stages and ensures maximum yield potential. Moreover, abscission of fruitlets resulting from self-pollination may lead to increased percentages of hybrid fruit with higher fruit and seed weight (Stern et.al., 1993; Degani et.al., 1995).
Clearly, honey bee colonies can produce a substantial surplus honey crop in lychee stands (du Toit, 1990). Unfortunately, there is little information regarding the quality of lychee honey, the extent to which honey bees gather lychee pollen or it=s nutritive value for brood rearing. Butcher (1957a) suggests that while honey bees gather lychee pollen, lychee does not compete well with other plants as a pollen resource for honey bees. Foraging insects including honey bees may inadvertently disperse erinose mite (Eriophytes litchii) (Waite and McAlpine, 1992). Floral pests include certain caterpillars, bugs, thrips, Tortricidae, and Lycaenidae (Galan Sauco, 1989, Menzel, 1991).
LITERATURE CITED:
BANTA E. S. 1952. BEHOLD! THE LYCHEE. Amer. Fruit Grower 72(10): 10‑11, 20‑21.
BATTEN, D. J.
1986. TOWARDS AN UNDERSTANDING OF REPRODUCTIVE FAILURE IN LYCHEE (Litchi chinensis Sonn.). Acta Hort. 175:79-83.
BUTCHER, F. G. 1957a. POLLINATING INSECTS ON LYCHEE BLOSSOMS. Fla. State Hort. Soc. Proc. 70: 326‑328.
____ 1957b. BEES POLLINATE LYCHEE BLOOMS. Fla. Lychee Growers Assoc. 1956 Yearbook and Proc. 3: 59‑60.
____ 1958. POLLINATING INSECTS ON LYCHEE BLOSSOMS. Fla. Lychee Growers Assoc. 1957 Yearbook and Proc. 4: 39‑41.
CHATURVEDI, R. B. 1965. PRELIMINARY STUDIES IN THE SEX DISTRIBUTION, POLLINATION AND FRUIT DEVELOPMENT IN LITCHI (LITCHI CHINENSIS SONN.). Allahabad Farmer 39(2): 49‑51
CHIA, C. L., HAMILTON, R. A., and EVANS, D. O.
1997. LYCHEE. Univ. Hawaii C/T/A/H/R Hort. Commod. Fact Sheet #1. 4 pp.
COBIN, M. 1952. THE LYCHEE IN FLORIDA. Fruit Varieties and Hort. Digest 6: 52‑53.
CRANE, J. H., C. F. BALDERI, R. J. CAMPBELL, and R. J. KNIGHT
1998. THE LYCHEE IN FLORIDA. Univ. Fla. Coop. Ext. Serv. Fact Sheet HS-1. 8 pp.
DAS, C. S., and CHOUDHURY, R. 1958. FLORAL BIOLOGY OF LITCHI (LITCHI CHINENSIS SONN.). So. Indian Hort. 6(1): 17‑22.
DEGANI, C., STERN, R. A., EL-BATSRI, R., and GAZIT, S.
1995. POLLEN PARENT EFFECT ON THE SELECTIVE ABSCISSION OF >MAURITIUS= AND =FLORIDIAN= LYCHEE FRUITLETS. Jour. Amer. Soc. Hort. Sci. 120(3):523-526.
du Toit, A. P.
1990. POLLINATION RESEARCH: A MISSING LINK IN SUBTROPICAL FRUIT PRODUCTION. Acta Horticulturae 275, 239-243.
GALAN SAUCO, V.
1989. LITCHI CULTIVATION. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome. 136 p.
GROFF, G. W.
____ 1943. SOME ECOLOGICAL FACTORS INVOLVED IN SUCCESSFUL LYCHEE CULTURE. Fla. State Hort. Soc. Proc. 56: 34‑155.
KHAN KHAN SAHEB ABDUR RAHMAN.1929. POLLINATION AND FRUIT FORMATION IN LITCHI. Agr. Jour. India 24: 183‑187.
KING, J., Exley, E. M., and VITHAGE, V.
1989. INSECT POLLINATION FOR YIELD INCREASES IN LYCHEE. Exotic Fruit Growers Assn. Proc. 4th Austral. conf. tree nut crops. p. 142-145..
MCCONCHIE, C. A. and BATTEN, D. J.
1991. FRUIT SET IN LYCHEE (LITCHI CHINENSIS). VARIATION BETWEEN FLOWERS, PANICLES AND TREES. Aust. J. Agric. Res. 42:1163-72.
MENZEL, C. M.
1984. THE PATTERN AND CONTROL OF REPRODUCTIVE DEVELOPMENT IN LYCHEE: A REVIEW. Scientia Horticulturae. 22:333-45
MENZEL, C. M.
1991. LITCHI CHINENSIS SONN. In: Plant Resources of South-East Asia. E.W.M. Verheij and R.E. Coronel eds. Pudoc Wageningen, pp 191-195.
MENZEL, C. M., WATSON, B. J., and SIMPSON, D. R.
1988. THE LYCHEE IN AUSTRALIA. Queensland Agric. Jour. Jan.-Feb.:19-27.
MENZEL, C. M., and SIMPSON, D. R.
1992a. GROWTH, FLOWERING AND YIELD OF LYCHEE CULTIVARS. Scientia Horticulturae 49:243-254.
MENZEL, C. M., and SIMPSON, D. R.
1992b. FLOWERING AND FRUIT SET IN LYCHEE (LITCHI CHINENSIS SONN.) IN SUBTROPICAL QUEENSLAND. Aust. Jour. Exper. Agric 32:105-111.
MENZEL, C. M., and SIMPSON, D. R.
1994. LYCHEE. In: Handbook of Environmental Physiology of Fruit Crops. B. Schaffer and P.C. Andersen eds. CRC Press. vol. 2:123-145.
MUSTARD, M. J., SU‑YING, LIU, and NELSON, R. O. 1953. OBSERVATIONS OF FLORAL BIOLOGY AND FRUIT‑SETTING IN LYCHEE VARIETIES. Fla. State Hort. Soc. Proc. 66: 212 ‑ 220.
NAKATA, S. 1956. LYCHEE FLOWERING AND GIRDLING. Hawaii Farm Sci. 4(3): 4‑5.
PALMER, G. 1956. SOME ASPECTS OF THE LYCHEE AS A COMMERCIAL CROP. Fla. State Hort. Soc. Proc. 69: 308.
PANDEY, R. S., and YADAVA, R. P. S. 1970. POLLINATION OF LITCHI (LITCHI CHINENSIS) BY INSECTS WITH SPECIAL REFERENCE TO HONEYBEES. Jour. Apic. Res. 9(2): 103‑105.
PIVOVARO, S. Z.
1974. STUDIES ON THE FLORAL BIOLOGY AND THE INFLUENCE OF GROWTH REGULATORS ON FRUIT SET, SIZE AND DROP OF LITCHI CHINENSIS SONN.. M. Sc. (Agr.) Thesis, Hebrew University of Rehovot, 39 pp.
STERN, R. A., EISENSTEIN, D.VOET, H. and GAZIT, S.
1997. FEMALE >MAURITIUS= LITCHI FLOWERS ARE NOT FULLY MATURE AT ANTHESIS. Jour. Hort. Sci. 72(1):19-25.
STERN, R. A., and GAZIT, S
1996. LYCHEE POLLINATION BY THE HONEYBEE. Jour. Amer. Soc. Hort. Sci. 120(1):152-157.
STERN, R. A., GAZIT, S, EL-BATSRI, R., and DEGANI, C.
1993. POLLEN PARENT EFFECT ON OUTCROSSING RATE, YIELD, AND FRUIT CHARACTERISTICS OF FLORIDIAN AND MAURITIUS LYCHEE. Jour. Amer. Soc. Hort. Sci. 118( 1):109-114.
WAITE, G. K. and MCALPINE, J. D.
1992. HONEY BEES AS CARRIERS OF LYCHEE ERINOSE MITE ERIOPHYTES LITCHII (ACARI: ERIOPHYIIDAE). Exp. Appl. Acarol., 15: 299-302.
WONGSIRI, S. and CHEN, P-P.
1995. EFFECTS OF AGRICULTURAL DEVELOPMENT ON HONEY BEES IN THAILAND. Bee World 76:3-5
YOKOYAMA, K. M., WANITPRAPHA, K., NAKAMOTO, S. T., and CHIA, C. L.
1991. LYCHEE. Univ. Hawaii C/T/A/H/R Econ. Fact Sheet #12:4 pp.

Ma reggel megtámadott a munkahely takarítónője és filológiai előadást tartott. Asszonta, hogy írjam le, hogy Jeruzsálem. Leírtam. Majd el kezdte értelmezni, hogy ugye a "Jer" szó azt jelenti gyere, az "uz" egy kis bibasszal a z betűn vmelyik szláv nyelven azt jelenti már, míg a "sálem" békét jelent, így egybeolvasva babilóni nyelven Jeruzsálem azt jelenti: Gyere már béke.
Utána megvitattuk, hogy milyen kár, hogy ott ölik egymást, és tulajdonképp Jeruzsálem nem egy hely, hanem annak a szívben kell lennie, és igyekezzek ennek megfelelően dolgozni. Majd folytatta a porszívózást.
Májfrend, disziz dzsászt forjú, szpesölprájsz, májfrend. Én elkezdtem.

MIért írta be Brhem állathatározóját Nogradi Daniel? Ez felér egy terroista támadással. annyit kellett scrolloznom, hogy belegörcsölt az ujjam.

mármint 10 sornál többet

szerintem jól kupán kellene vágni azt, aki 10 sornál idenyom(másol)

a nem görgős egér éppen úgy működik :) ) - nem szkroll, roll, hö-hö
de mire is van ez a topic igaziból?

használd a nickname-edet, lillu

Dani, nekem senki se arulta el soha, pedig en kerdeztem.
Tehat?

nográdi, azért gondolj a azokra is, akiknek nem görgős az egere!!!

Kopipasztára????? hmmmm? szerintem nemtom :)

Kedves Kanapesok! Ti elfelejtettetek, hogy mire valo ez a topik:
Csincsilla
(Chinchilla laniger)
E bájos kis állatot - mely Amerika felfedezése előtt ismeretlen volt Európában -, csak néhány éve tartják házi kedvencként. A spanyol konkvisztadorok az Inka birodalom kirablása közben jutottak nyomára azoknak a ruhadaraboknak, amik e kisrágcsálók bundájából készültek. Az indiánok a húsukért és bundájukért vadásztak rájuk.
Az Andok 3-5000 m magas pampáin közönségesnek számított. A gyakran száraz, hűvös éghajlatú, növényekkel gyéren borított cserjés, sziklás területeken az alacsony tápértékű, magas ballaszt tartalmú növényekkel is beérte. A sziklák hasadékai, kisebb üregek nyújtottak biztonságos menedéket számára a ragadozó madarak és emlősökkel szemben. Ha mégis szőrébe csípett egy bagoly vagy egy róka, a megragadott szőrcsomót egyszerűen kilökte bőréből és elillant az elképedt ragadozó elől. Az emberi kapzsiság ellen azonban nem volt ellenszere. Mértéktelenül vadásztak rá, hogy bunda, stóla, kalap készüljön különlegesen finom tapintású bundájából. Egy bányamérnök 1923-ban még ha egy tucat állatot tudott fogni. Az ő farmjáról származik minden ma tenyésztett csincsilla őse az egész Földön.
A csincsillák a szabad természetben ügyesen ugráltak szikláról-sziklára, fáról-fára, ezért elhelyezéséhez biztosítsunk minél nagyobb ketrecet, melyet inkább hűvös, huzatmentes helyen tartsunk. A meleg, napos helyek egyáltalán nem felelnek meg közérzetüknek. Ha a lakásban elengedjük őket, - mert jobb, ha egyszerre többet is tartunk -, vigyázzunk, hogy az elektromos kábeleket ne rághassák meg.
Ketrecük aljára szórjunk fűrészpormentes Aqua-Food faforgácsot, melynek hatásosságát növelhetjük Deo Gran alomszagtalanító szemcsék alkalmazásával. Búvóhelyüket ajánlott fából készíteni. Naponta kapjanak friss vizet, melyet súlyszelepes, "szopókás" önitatóból kínáljunk részükre.
Táplálásuknál gondoljunk arra, hogy a rágcsálók rendjébe tartoznak, foguk egész életükben nő, ezért sok fogkoptató magot, szénát kell velük etetnünk. Kiváló eleség számukra az optimálisan beállított tápértékű és magas ballasztanyag tartalmú Aqua-Food vödrös csincsillatáp. Tisztított és feltárt gabona magvak felhasználásával készült a Vitakraft csincsilla menü.
Hasznos és fogkoptató időtöltés számukra a Vitakraft Kräcker mézes rudak elfogyasztása.
Ásványi anyagok pótlására való a Vitakraft Chinchilla Calci fit.
A Vitakraft Cocktail csemegéiben gyógynövények, szárított vadrózsa bimbók és csipkebogyók is találhatóak.
A csincsillák egészségének egyik fő értékmérője az egyenletesen tömött, fényes bunda. Azonban a jó táplálás mellett az önfeledt porfürdők feltételeit is biztosítani kell.
Az Aqua-Food csincsillahomok és a Vitakraft Sandy csincsillahomok egyenletesen lekerekített szemcséjű ásványi anyagból készül.
A homokfürdő helyének kinevezhetünk akár egy mélytányért, egy dobozt, vagy egy többliteres, oldalára fektetett uborkás üveget is.
Szép bundájú védenceink könnyen szelídülnek, szaporodnak és hosszú évekre egy család féltett kedvenceivé válhatnak.
A házinyúl
(Oryctolagus cuniculus domesticus)
Húsvét táján szinte megszámlálhatatlan nyuszi kerül az ajándék ra áhítozó gyerekekhez. A puha prémű, különböző színű - nemegyszer piros szemű - tapsifüleseknek mindenki örül. Aztán ahogy telnek-múlnak a napok, kiderül, hogy a kedves meglepetés nem csak örömmel, hanem némi gonddal is jár.
A csöppnyi nyúlfiak 4-6 hetes korukig szopnak, de már 3 hetes korukban kóstolgatják, szálalják a gyenge fűféléket, a salátalevelet, a herét stb. Az ilyen fiatal - és már "áruba bocsátott" - nyuszik szoktak a gyerekekhez kerülni. Elhelyezésükre ideig-óráig megfelel egy fa- vagy műanyag láda, netán egy kiselejtezett akvárium, terrárium. Aztán az idő múlásával egyre jobban gyarapodnak, növekednek, és kezdik kinőni férőhelyüket. Új és végleges elhelyezésről kell gondoskodnunk számukra, mert ugye az állatok levágásáról, megfőzéséről, megsütéséről szó sem lehet! Ketreces elhelyezéskor a 400 g testtömegű állatoknak egyedenként 20-25 dm2-nyi férőhelyre van szükségük.
Elhelyezésére nemcsak a terrárium, hanem az újabban nagy választékban beszerezhető, rozsdamentes drótból összeállított, szénaráccsal is ellátott ketrec/kalitka is felhasználható.
A fiatal "gazdik" ilyenkor rendszerint tanácstalanul állnak szüleik elé, és felteszik a kérdést: hogyan tovább? Hiszen az új "családtagnak" élni kell, méghozzá jól!
A nyulak tápláléka aránylag könnyen és olcsón összeállítható. Mindenekelőtt fűfélékkel, szénával, fonnyasztott lucernával, lóherével etethetők. Mindezek mellett szívesen megeszik a saláta-, a karalábé-, a káposztaleveleket, a sárgarépát, a takarmányrépát, a legkülönfélébb gyümölcsöket. 1 kg testtömegű állatra naponta 120-300 g-nyi zöldtakarmány számítható, vegyesen keverve és mindig kissé fonnyasztott állapotban! Arra ügyeljünk, hogy pl. lucernából, lóheréből, káposztából ne adagoljunk nekik sokat, mert könnyen felfúvódhatnak és elpusztulhatnak. Takarmányozásuknak legfeljebb negyede, harmada kerüljön ki ezek közül! Szemestakarmányból - pl. darált zabból, árpából, kukoricából stb. - naponta legföljebb 40-60 g-nyi mennyiséget adjunk 1 kg testtömegű állatnak.
A szemes, száraz táplálékokat lehetőleg reggel adjuk. Előtte és utána itassuk meg állatainkat. Nedvdús takarmányokat reggel és este egyaránt adagolhatunk. A szénafélékre alkonyatkor kerüljön sor. Ha eddig még nem etetett takarmányféleséget akarunk etetni, fokozatosan, eleinte kis adagokat adva térjünk át. Így minden különösebb zökkenő nélkül hozzászoktathatók az új takarmányhoz. Újabban nyúltápok is forgalomban vannak, ezeket a felhasználási utasításokban foglaltak szerint kell etetni. Tiszta ivóvíz - feldönthetetlen, kerámia itatóedényben - mindig legyen állataink előtt.
A felsorolt eleségeken kívül, említésre méltók a világhírű VITAKRAFT gyár legújabb termékei. Ezek a következők:
"Kräcker" - különféle erdei, szárított gyümölcsökkel, magvakkal, mogyoróval, zöldségekkel. Valamennyi felsorolt eleség - többek között méz segítségével - egy hosszú és vékony farúdra van ragasztva/rögzítve, mely kitűnő rágcsálni való - ily módon folyamatosan koptathatók a folyton-folyvást növő metszőfogak!
"Karottis" - sárgarépából készül, szárítással és puffasztással, nagy mennyiségben tartalmaz karotint, A-vitamint, amelyre állatunknak nagy szüksége lehet.
"Raviolos" - főleg ízletes növényi péppel töltött, száraztészta.
"McCorn" - feltárt gabona magvakat, zöldségféléket és gyümölcsöket tartalmazó rudacskák - répa- és kukorica ízesítéssel.
"Happy Mixi"- illatos kerti és mezei növények keverékét tartalmazza, ízletes összeállításban.
"Happy Müsli"- aszalt gyümölcsökből, gabonapelyhekből és földimogyoróból áll.
"Drops" - többféle összeállításban - joghurttal, erdei gyümölcsökkel, gyógynövényekkel készült, tejpor, csokoládé és méz hozzáadásával. A drazsé alakú eleség emellett létfontosságú vitaminokat, nyomelemeket is tartalmaz. Legyen szó bármelyik "DROPS"-ról, valamennyi afféle jutalom-eleségnek számít.
Újkeletű megfigyelés szerint, amennyiben a házinyulak vízébe konyhasót vagy cukrot kevernek, oldanak - 1,8 g/liter arányban -, akkor szívesebben isznak.
A nyulak rendszertanilag a nyúlszerű rágcsálók rendjébe (Lagomorpha) és a nyúlfélék családjába (Leporidae) tartoznak.
A házinyulak őse a nálunk is előforduló üregi nyúl (Orcytolagus cuniculus). Az aránylag kis termetű üregi nyulak főleg a laza, homokos talajú, sík vidékeket kedvelik (hazánkban pl. Rákoskeresztúr vagy Gödöllő környéke). Az üregi nyulat valószínűleg már az egykori rómaiak háziasították, az ízletes nyúlpecsenye ugyanis már akkoriban is kedvelt ételnek számított az ünnepi lakomákon. A nyúltenyésztők szerte a világon arra törekedtek és törekednek még ma is, hogy egyrészt gyorsan fejlődő húsnyulakat, másrészt értékes prémű fajtákat hozzanak létre (ilyen például a belga óriás, a bécsi fehér, a magyar vadas, az angóra stb.)
A házinyulak általában 3-4 hónapos korukban válnak ivaréretté. Tenyésztésbe azonban csak 6-7 hónapos korban vehetők. 30 napig vemhesek. Rendszerint 4-6 utódot fialnak.
Tengerimalac
(Cavia porcellus)
Mindenekelőtt "helyükre" kell tennünk ezeket az állatokat. A nevük ugyanis igencsak megtévesztő és szakszerűtlen, hiszen semmi közük sincs a disznófélékhez (Suidae), mivel ezek is rágcsálók.
A tengerimalac ok az egerek és a szíriai aranyhörcsögök után a leggyakrabban tartott kisemlősök. Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, az ún. patás körmű rágcsálók (Cavidae) családjába soroljuk őket.
Perui ásatások alkalmával - különösen az Ancon településeken - az ottani inka sírokból több alkalommal kerültek elő épségben maradt, de már teljesen mumifikálódott tengerimalac -tetemek. E leletek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy azok az állatok átmenetet képeztek a vad és háziasított, és széltében-hosszában tenyésztett változat között.
A tengerimalac ok vad őseit (Cavia cutleri) Dél-Amerikában, Peruban kell keresnünk, ahol tömegesen előfordulnak, közönségesek. Ezeknek a kitenyésztett változatai a nálunk is könnyen beszerezhető és háziasított tengerimalac ok.
A vad tengerimalac ok ősi lelőhelye a bozót, a csalit, a cserjés vagy fátlan pusztaság. Búvóhelyül föld alatti üregeket vájnak maguknak. Tartózkodási helyük könnyen felismerhető, mert a föld felszínén kikoptatott, feltűnő járataik vannak.
Az első példányok még a XVI. században, holland hajósok révén kerültek Európába. Nem csoda. A gömböc testű állatok egy csapásra megnyerték a tengerészek tetszését éppen úgy, mint a perui őslakosokét, az inkákét, akik mint házi- és áldozati állatokat tartották őket. Őshazájukban ma is igen népszerűek, annál is inkább, mert húsuk igen ízletes, könnyen emészthető. A perui indián őslakosság háza táján úgyszólván mindenütt megtalálhatók. Szabadon járnak-kelnek a szegényes viskók körül, és eközben megehetik a tűzhelyek és étkezőhelyek körüli ételhulladékokat. Jelenlétüknek persze az indián gyerekek is örülnek, gyakran játszanak velük.
Amikor az első példányok kontinensünkre érkeztek, csak játék és szórakozás céljából tartották, főleg a gyerekek és a vásári "szerencsekártya-húzók". Így az a kedves szokás, amely szerint a gyerekek tengerimalac okat kapnak ajándék ba, immár több mint 400 éves múltra tekint vissza.
A tengerimalac okat csupán a múlt században kezdték gyógyászati és egyéb kísérletekhez felhasználni. Robert Koch a tuberkulózissal, Emil von Behring a diftériával kapcsolatos tudományos kísérleteihez használta fel ezeket az állatokat.
A kifejlett, ivarérett tengerimalac ok testhossza 26-28 cm. Testük tömör szőrzettel fedett, csak a lábon és az ujjakon ritkul az állománya.
Főleg a szőrzet hosszúsága és színe szerint osztályozhatók.
A szőrzet hosszúsága szerint megkülönböztetünk angol vagy rövid szőrű, abesszin vagy rózsás perui (amelynek szőre hosszú és selymes az egész testén) tengerimalac ot. Leggyakrabban koromfekete, sárga, barna, fehér színeket találunk. A minták szerint van:
- holland mintás, ahol a fehér rész a színes résztől éles határokkal elkülönül, néhány színes szőr előfordulhat a fehér mezőben;
- a himalájás minta, ahol az egész testet fehér szőrzet borítja, az orr, a fül és a láb kivételével, ez utóbbiak feketék;
- a teknősmintázat, amikor sötét és barna foltok tarkítják a test minden részét, a szabadon lévő részek fehérek;
- tarka minta, ahol az állatokon sötét és barna foltok vegyesen tarkítják a szőrzetet, a fehér mezők közti határvonalak nem élesek, hanem elmosódottak.
A tengerimalac ok mellső végtagjain - elég szokatlan módon - 4-4, a hátsókon 3-3 ujj található. Testük hőmérséklete sem nevezhető átlagosnak, hiszen 37,8 és 39,5 (!) °C között változik.
Légvételeik száma 100-150 közötti percenként.
Egy-egy állatnak összesen 4 metsző- és 16 zápfoga van. Fogaik gyökértelenek és mindvégig nőnek, éppen ezért rendszeres és arányos koptatásuk nélkülözhetetlen. A fogak folyamatos koptatásához gondoskodnunk kell kemény faágakról, magvakról, száraz kenyérről. Ha erről megfeledkezünk, fogaik előbb-utóbb annyira megnőnek, hogy végül kinőnek a szájukból. A megnőtt fogak - amelyek teljesen természetellenesek - akadályozzák a táplálkozást, és az állatok leromlásához, sőt súlyosabb esetben pusztulásukhoz is vezethetnek!
A tengerimalac oknak rendkívül érzékeny a szaglásuk, pl. a nitrobenzolból sokszor kisebb mennyiséget is képesek észlelni, mint mi, emberek.
A hallásuk is kifinomultabb, mint az embereké. Ezt igazolja, hogy még a 33 000 Hz-es rezgéseket is könnyűszerrel felfogják!
Tenyésztésre csak a teljesen egészséges, jó erőnléti állapotban lévő állatokat válasszuk. A beteg, életképtelen utódokat fialó vagy nem ivarzó állatokat kíméletlenül selejtezzük ki.
Az, hogy milyen párosítást alkalmazunk, teljesen a rendelkezésünkre álló állománytól és a férőhelytől függ. Egy-egy hímre öt, tíz vagy akár huszonöt nőstény is számítható! A nőstények ivarzási időszaka 14-18 naponként visszatérően jelentkezik és 24 órán át tart.
A hímek 60, a nőstények már 35-40 napos korukban ivarérettekké válnak. Ettől függetlenül a nőstényeknek legalább 3-4 hónaposaknak kell lenniük ahhoz, hogy először befedezhetők legyenek. Sikeres párzás után a vemhességi idő elég sokáig, 60-68 napig tart, amely egyetlen utód esetén akár 72 napig is elhúzódhat. Ezzel szemben, ha sokat - 4-6 egyedet - fialnak (bár ez igencsak ritka), akkor mindössze 58-67 napig tart. Ha a vemhességi idő meghaladja a 74 napot, akkor az újszülöttek többnyire élettelenül jönnek a világra. Hasonló a helyzet, ha a normálisnál több - pl. 8-10 - utódot fial egy-egy anya. Ezeknek ugyanis nagy része gyenge, életképtelen lesz. A rendszeresen tenyésztésben tartott nőstények sokkal könnyebben párzanak, mint a hasonló korú, többé-kevésbé elzsírosodott, a tenyésztésből időről időre kihagyott társaik. Az újszülöttek közül a hímek néhány grammal nehezebbek, mint a nőstények.
A tengerimalac ok nyitott szemmel jönnek a világra. Fogaik is már annyira fejlettek, hogy a szilárd táplálék elfogyasztására is alkalmasak. Az újszülöttek átlagos testtömege 40-80 g, de ha csak egy születik, az akár 100 g-os is lehet. 10 napos korukban 100, egy hónapos korukban 250 g-osak.
10-12 órával a fialás után a nőstények újból ivarzanak és párzanak.
A tengerimalac ok 8-9 hónapos korukban teljesen kifejlettek. 5 éves koruktól termékenyülő képességük rohamosan csökken. Egy-egy nőstényre évi 3-4 fialást számíthatunk, ami átlagosan 10-12, maximálisan 18 utódnak felel meg.
A fiatalok 3 hétig szopnak, jóllehet eközben - mint már említettük - szilárd táplálékot is fogyasztanak, igaz, csak korlátozott mértékben. Megfigyelések szerint először leghelyesebb a 2 hetes fiatal állatoknak szilárd, jó minőségű táplálékot adni. Később fokozatosan áttérhetünk a "szabványos" tengerimalac -táplálékok etetésére.
A fiatalok elválasztására 3 hét után kerüljön sor. Az elválasztással egy időben nemenként szét kell választani a kicsiket. A 3-4 hónapos, tenyésztésre is alkalmas állatok testtömege elérheti a 500 g-ot. Általános gyakorlat szerint a hímeket 4, a nőstényeket 2-3 éven keresztül tartják a tenyészetekben.
A tengerimalac ok nagyszerű terráriumi állatok, mert mint látjuk, hosszú életűek. Átlagos életkoruk 7-8 év, de néha előfordul, hogy egyik-másik 15 éves, náluk szinte matuzsálemi kort is megér.
Táplálásuk szinte alig tér el az egerekétől és a patkányokétól. A lenyelt táplálék 1/2-1 óra múlva kezd kiürülni a gyomrukból, és 8 óra alatt teljesen megemésztődik. Mivel növényevők, beleik hosszúak, csupán a vastagbél 70-95 cm hosszú.
Az újszülött állatoknak érdekes szokásuk, hogy nem sokkal világrajövetelük után nyalogatni kezdik anyjuk végbelénél lévő bélsármaradványt. Ezt vélhetően ösztönösen teszik azért, hogy az emésztésükhöz oly fontos bélflórát minél előbb kialakítsák saját szervezetükben. Továbbá, hogy abból B12-vitamin szükségletüket fedezzék.
Az is jellemző sajátságuk, hogy több mérgező növény - mint pl. a nadragulya, a beléndek - nem hat rájuk mérgezően!
A tengerimalac ok granulált patkánytáppal, zöld fűvel, szénával, zöldséggel, gyümölccsel, száraz kenyérrel, gabona magvakkal táplálhatók. Táp helyett egy-egy kifejlett állatnak napi 10-20 g erő takarmányt (búzát, árpát, zabot, zabpelyhet, kukoricát stb.), továbbá annyi zöldet adjunk, amennyit jó étvággyal elfogyaszt. Ha az állatok korlátlan mennyiségű zöldtakarmányhoz juthatnak, külön ivóvízre nincs szükségük. Ellenkező esetben naponta gondoskodjunk tiszta ivóvízről, amelyet mindig nehéz, feldönthetetlen műkő vagy kerámiaedénybe öntsünk.
A felsorolt eleségeken kívül, említésre méltók a világhírű VITAKRAFT gyár legújabb termékei. Ezek a következők:
"Kräcker" - különféle erdei, szárított gyümölcsökkel, magvakkal, mogyoróval, zöldségekkel.
Valamennyi felsorolt eleség-többek között méz segítségével - egy hosszú és vékony farúdra van ragasztva/rögzítve, mely kitűnő rágcsálni való - ily módon folyamatosan koptathatók a folyton-folyvást növő metszőfogak!
"Karottis" - sárgarépából készül, szárítással és puffasztással, nagy mennyiségben tartalmaz karotint, A-vitamint, amelyre állatunknak nagy szüksége lehet.
"Raviolos" - főleg ízletes növényi péppel töltött, száraztészta.
"McCorn" - feltárt gabona magvakat, zöldségféléket és gyümölcsöket tartalmazó rudacskák - répa- és kukorica ízesítéssel.
"Happy Mixi" - illatos kerti és mezei növények keverékét tartalmazza, ízletes összeállításban.
"Happy Műsli" - aszalt gyümölcsökből, gabonapelyhekből és földimogyoróból áll.
"Drops" - többféle összeállításban - joghurttal, erdei gyümölcsökkel, gyógynövényekkel készült, tejpor, csokoládé és méz hozzáadásával. A drazsé alakú eleség emellett létfontosságú vitaminokat, nyomelemeket is tartalmaz. Legyen szó bármelyik "DROPS"-ról, valamennyi afféle jutalom-eleségnek számít.
A tengerimalac okat elegendő - télen-nyáron - naponta egyszer etetni. Az el nem fogyasztott takarmányt másnaponta távolítsuk el.
Vannak, akik azt tartják róluk, hogy nem szobatiszták. Mások szerint férőhelyük egy bizonyos, kiválasztott részébe ürítenek, vizelnek, s ezt a szokásukat következetesen betartják, így értelemszerűen azt a sarkot kell gyakran és alaposan tisztítani - alomcserével együtt -, amelyet "latrinának" használnak.
Elhelyezésükre - 2-3 állatra gondolva - tökéletesen megfelel egy 1/2 m2-es fa- vagy bádogláda, terrárium. Ahány állatot tartunk, annyi búvóhelyet - pl. odvas fadarabot - létesítsünk. A férőhelyük aljára rakjunk finom faforgácsot, esetleg szalmát.
Elhelyezésére nemcsak a terrárium, hanem az újabban nagy választékban beszerezhető, rozsda- mentes drótból összeállított, szénaráccsal is ellátott ketrec/kalitka is felhasználható.
A tengerimalac a huzatos, hűvös, párás környezetet nem kedveli. Ott hamar megbetegszik, amit nehéz, máskor ziháló légzése is elárul.
Ha megbetegszenek, rögvest helyezzük terráriumukat meleg, száraz helyre, és az állatokkal itassunk langyos kamillateát. Emellett 2-10 percig sűrűre főzött kamillával "inhaláltassuk" őket: a férőhelyük közepére helyezzük a forró, gőzölő főzetet úgy, hogy fel ne dönthessék és bele ne mászhassanak. Ezután terráriumukat egy törülközővel borítsuk be.
Az egyedül tartott állatok nappal sokat alszanak, és éjjel ébren vannak. Ha több tengerimalac ot tartunk együtt, azok többnyire nappal vannak ébren és az est leszálltával térnek nyugovóra.
A tengerimalac okra jellemző, hogy kissé félénkek, félrehúzódó természetűek. Ha kézbe vesszük őket, nyugodtan, minden különösebb fészkelődés nélkül elviselik a simogatást. Nem harapós állatok. Ha megijednek, füttyentenek, síró, nyüszítő hangot adnak, és a legközelebbi sötét sarkok valamelyikébe iramodnak.
A szobában, lakásban szabadon bocsátott - és felügyelet nélkül hagyott - tengerimalac ok könnyen megrághatják a szőnyegek, függönyök rojtjait.
Kedves állatok, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánljuk őket. Beszerezhetők egyes állatkertekben, állatkereskedőktől, tenyésztőktől, kisállattartóktól.
Szíriai aranyhörcsög
(Mesocricetus a. auratus)
Túlzás nélkül állítható, hogy ma már több ezer lakásban tartanak, gondoznak szíriai aranyhörcsögöt. Az elmúlt évtizedekben megszámlálhatatlan gyerek és felnőtt szívébe belopták magukat ezek a parányi testű, puha prémű, a legtöbb esetben igen szelíd állatok.
A szíriai aranyhörcsögök rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartoznak.
A szíriai aranyhörcsögök az egykori Palesztinából származnak, de ott ma már csak elvétve fordulnak elő. 1930-ban Aleppo környékén Aharoni zoológusprofesszornak sikerült néhány példányt befognia, majd ezekkel hozta létre tenyészetét a jeruzsálemi egyetemen. Két évtizeddel később már Európába is kerülhetett néhány példány, amelyek aztán itt tovább szaporodva, egyre több és több emberhez eljutottak. Ma már se szeri, se száma az aranyhörcsögöknek.
A szíriai aranyhörcsög jellegzetes pusztai, sivatagi rágcsáló állat. Ebből adódik, hogy a meleget nemcsak kedveli, de igényli is! A lakások szokványos melegében érzi jól magát.
Eredeti élőhelyén napközben rendszerint az 1-2 m mélységben lévő, föld alatti búvóhelyén tartózkodik, amelyet labirintusszerű járatokon keresztül közelít meg. Mihelyt alkonyodik, felébred és elevenné válik, majd megkezdi szokványos napi "tennivalóit".
A kifejlett állatok 15-17 cm hosszúak, amihez még egy kurta, mindössze 1,5 cm-es farok is tartozik. Általában 100-150 g-osak.
Rövid, puha tapintású prémjük a háton és az oldalakon barna, zsemleszínű, hastájuk és a combok belső oldala a szürkés-sárgától a fehérig változó. A fejük mögött kétoldalt, továbbá a testen a legtöbbjük egy-egy vastag, sötét sávot visel.
Rövid és izmos végtagjaik a gyors mozgásra éppen úgy alkalmasak, mint a föld alatti járatok kivájására, kiképzésére. Hajlékony és mozgékony ujjaikkal nagyszerűen másznak, kapaszkodnak.
Látásuk gyenge, hallásuk és szaglásuk annál jobb, bár orruk aránylag kicsi, jelentéktelennek tűnő. Az éjszakai tájékozódásban nagy segítségükre vannak a száj jobb és bal oldalán elhelyezkedő hosszú tapogatószőrök. Fekete "gombszemük" a fejhez viszonyítva elég nagy, ami a kora esti szürkületben ébredő és éjjel mozgó állatok egyik jellegzetessége.
Erős és szinte a vésőre emlékeztető fogaik gyökértelenek, mélyen ülnek az állkapocsban. Rágcsálás közben a fogak viszonylag gyorsan kopnak, de ez nem jelent különösebb hátrányt, mert szinte állandó az után növésük. Fogaiknak csak az elülső részén található zománc. Rágóizmaik is jól fejlettek és erősek. Volt rá eset, hogy egy szíriai aranyhörcsög egyetlen éjszaka átrágott egy 2 cm vastag fenyődeszkát.
A nemek megkülönböztetése - a kifejlett állatokon - nem nehéz. Már a testalkatból következtetni lehet rá. A hímek lényegesen karcsúbbak, mint a nőstények. A hímek testének hátsó része tompa csúcsban végződik, itt helyezkednek el ugyanis jellegzetes zsírpárnáik. A nőstények - érthetően - teltebbek és zömökebbek. A biztos meghatározás - különösen a fiatalokon - az ivarszervek megtekintésével lehetséges. A nőstények végbélnyílása és ivarnyílása meglehetősen közel van egymáshoz. Ha viszont ez a távolság nagy, akkor hímmel van dolgunk. A gyakorlott tenyésztő szinte egy szemvillanás alatt megállapítja az állatok nemét.
Hamar - mindössze 6-8 hét múltán - ivaréretté válnak. Szaporodásukról meglehetősen sokat tudunk.
Tenyésztésre 5-6 állatot ajánlatos beszerezni. Valamennyi egészséges legyen - erre utal az élénk mozgás, a tiszta, fényes szem, a hibátlan és fényes prém. Célszerű ún. poligám tenyészetet létesíteni, ami annyit jelent, hogy 3-4 nőstényhez 1 hímet rakunk, míg egy további hímet "tartalékolunk". A nőstények lehetnek testvérek is, de a hímek más vérvonalhoz tartozzanak. Fontos az is, hogy csak olyan állatokat szaporítsunk, amelyekről eleve tudjuk, hogy sok utódot hoznak a világra. A csoportos tenyésztésnek többek között az az előnye, hogy ilyenkor csak nagyon ritkán fordul elő verekedés, harapdálás (ha párban szaporítjuk őket, az erős hím rendszeresen bántalmazza, marja a társát, ami természetesen nem kívánatos). Ha a csoportban mégis előfordulna civakodás, durvaság, a kezdeményező állatot kíméletlenül távolítsuk el! A nőstények párzási hajlama 4 napig tart, majd 7 nap elteltével megismétlődik. Ha a nőstényeket 10-12 napon keresztül együtt tartjuk a hímmel, kétszer nyílik lehetőség az üzekedésre, párzásra. Mivel a hím szívesen párzik, feltételezhető, hogy ennyi idő alatt az összes nőstény sikeresen megtermékenyül. A vemhesség 16-18 napig, vagyis nagyon rövid ideig tart. A vemhes nőstények közeléből a hímeket - a nyugalom érdekében - célszerű eltávolítani. A hímre is ráfér 4-5 napos pihenés. Ezt követően újból beállítható fedezésre. Előfordulhat, hogy valamelyik nőstény nem termékenyül meg, az ilyet vissza kell helyezni a következő tenyész csoportba, és helyes festékkel vagy szőrkurtítással megjelölni, hogy később kétséget kizáróan ellenőrizhessük termékenységét, avagy meddőségét. A sikeres párzáson túljutott nőstények testén már néhány nap elteltével észrevehető a vemhesség. A "várandós" anyákat ajánlatos különválasztani, és mindegyiknek - külön-külön - egy-egy 10x10x10 cm méretű, továbbá 5 cm átmérőjű lyukkal, kapuval ellátott, felnyitható fedelű fadobozt, odút készíteni, melyet belülről béleljünk ki száraz fűvel, kenderkóccal vagy papírcsíkokkal. 16-18 napi vemhesség után rendszerint éjjel vagy a kora hajnali órákban fialnak. Az újszülöttek csupaszok és vakok. Számuk 4-12. Azokat a nőstényeket, amelyek rendszeresen hatnál kevesebb utódot hoznak a világra, zárjuk ki a további tenyésztésből. Az ilyen állatok ugyanis - legalábbis a nagyobb tenyészetekben - nem tarthatók nyereségesen. Persze ott, ahol csak néhány állat van - és a gazdaságosság nem elsőrendű szempont -, a kevésbé szapora állatok is megtűrhetők és tarthatók.
Az anyaállatok a fialás utáni első napokban csak rövid időre és ritkán hagyják el az odút. Ha eközben valamelyik apróság kimászna, kicsúszna a fészekből, azt anyjuk rögtön fülön csípi, és visszaviszi a többi közé.
Mind az újszülötteket, mind az anyákat kímélni kell a gyakori szemrevételezéstől, fogdosástól, zaklatástól. Nyolc nap elteltével azonban már bátran felnyithatjuk az odú tetejét, és megnézhetjük a kis családot. Előfordulhat, hogy az otthonos kis fészekben elpusztult vagy életképtelen, netán sérült állatot találunk. Az ilyeneket távolítsuk el, és bármennyire is fájó, irtsuk ki.
Fialás után 2 hétig ne nyúljunk az odú belső berendezéséhez. Ez idő után azonban késlekedés nélkül tisztítsuk ki, és helyezzünk be új almot.
A fiatalok 3 hétig szopnak, de már a 15. naptól kezdve rendszeresen kijárnak az odúból, hogy lassan hozzászokjanak az önálló táplálkozáshoz. A harmadik és a negyedik hét között ajánlatos szétválasztani a különböző nemű fiatalokat, majd valamennyit távolítsuk el anyjuk közeléből, hogy ily módon elkerüljük a túl korai, idő előtti fedezéseket. Elválasztás után az anyaállatokat - a hímekhez hasonlóan - ajánlatos 4-6 napon keresztül pihentetni, hogy a szülés és a szoptatás után szervezetük újjáépüljön, regenerálódjon.
A felcseperedő apróságok aránylag hamar és könnyen átszoknak az anyatejről a kifejlett állatok takarmányára, és eközben szemlátomást gyarapodnak. Amint elérik a 6 hetes kort, már kiválaszthatók a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek, amelyek 2 hónap eltelte után pároztathatók először. A szíriai aranyhörcsögök már 8 hetes koruk előtt is ivarérettek, de helyes, ha kivárjuk a 2 hónapos kort. Csak abban az esetben számíthatunk ugyanis egészséges és megfelelő számú (6-12) utódra.
Az anyákat a hetedik ellés után - ez rendszerint egyéves korukra következik be - ajánlatos kiselejtezni, mert a további szaporításuk már nem kifizetődő.
Egy év után a hímek fedező kedve is egyre jobban csökken, ezért ezeket is célszerű kivonni a további tenyésztésből.
A szíriai aranyhörcsögök takarmányozása nem drága, és egyáltalán nem jelent nagy gondot. Mielőtt részletesen rátérnénk a takarmányozásukra, ismerkedjünk meg táplálkozási szokásaikkal. Eredeti élőhelyükön - a kietlen, sivatagos, félsivatagos sztyeppeken - pofazacskóikba gyűjtik a növények magvait. A szájüregük jobb és bal oldalán lévő pofazacskók annyira kitágulhatnak, megduzzadhatnak az összegyűjtött eleségtől, hogy ilyenkor az arci rész a kétszeresére terebélyesedik.
A pofazsebek - mert a zacskókat így is nevezik - kiürítéséhez a mellső végtagjaikat használják, méghozzá oly módon, mintha önmagukat fojtogatnák. Pedig erről szó nincs, csupán a több tucat magot, összeaszalódott gyümölcsöt stb. préselik ki, hogy aztán megegyék.
Reggel és este tápláljuk állatainkat, napközben ugyanis többnyire alszanak, és ilyenkor nem kell zavarni őket. Az egyedülálló hörcsögöket naponta egyszer elég etetni, mert ilyenkor nem kell attól tartani, hogy a többiek - vagyis a táplálék konkurensek - eleszik előle az eleséget.
A táplálékot azonos időben és azonos mennyiségben célszerű adagolni. Ha ugyanis túladagoljuk az eleséget, az állatok a fölösleget- ősi ösztönüknek megfelelően - a terrárium egyik sarkában vagy az odújukban gondosan felhalmozzák. Ez a gyűjtögető, felhalmozó szokás még az egyedülálló példányokra is jellemző, pedig nekik igazán nincs mitől tartaniuk. A tartalékolási ösztönnek az a nagy előnye, hogy ha pl. a gondozónak néhány (3-5) napra el kell távoznia, az állatok nem maradnak éhen, hiszen ott a tartalék, amely néha hetekre is fedezi tényleges szükségletüket. Ha viszont romlandó, penészedő eleség kerül a kupacba, akkor késlekedés nélkül el kell távolítani, nehogy a többi eleséget is használhatatlanná tegye.
A szíriai aranyhörcsögök a rozsot kivéve valamennyi szemes takarmányt (búzát, árpát, zabot, kukoricát), továbbá a napraforgó- és a tökmagot, a mogyorót, a mandulát, a diót, a mazsolát és a datolyát szívesen elfogyasztják. A kőkeményre száradt fehér és barna kenyér valóságos csemegéjük, arról nem is beszélve, hogy ezek nagyszerűen elősegítik az állandóan növő metszőfogak szükséges koptatását. A száraz eleségből egy-egy kifejlett állatnak napi 15-20 g-ot adjunk, ami pedig a zöldség- és gyümölcsféléket illeti, a hagymán, a citromon és a retken kívül mindent elfogyasztanak. Ezekből a táplálékokból naponta 40-50 g-ot adjunk egy-egy kifejlett állatnak.
A száraz eleséget este, a zöldségeket és gyümölcsöket pedig reggel adjuk állatainknak. Étrendjük változatosabbá tétele végett adjunk minden héten zöld füvet, lucernát, vörös herét, télen pedig nyers káposztát, üvegházi zöld salátát, sárgarépát, marharépát, zellert is. A felsoroltak természetesen állataink egészségét is javítják, a betegségekkel szemben ellenállóbbakká teszik őket.
Hétről hétre adjunk egy-egy bogarat, lisztkukacot, földigilisztát is hörcsögeinknek, ugyanis állati eredetű fehérjére is szükségünk van. Mivel sivatagi állatok, ivóvizet nem igényelnek. Vízigényüket zöld növényekkel fedezik.
Hetente egy-egy napon a táplálást ajánlatos szüneteltetni. Ilyenkor elfogyasztják a tartalékot, az eldugott eleséget.
A felsorolt eleségeken kívül, említésre méltók a világhírű Vitakraft gyár legújabb termékei. Ezek a következők:
"Kräcker" - különféle erdei, szárított gyümölcsökkel, magvakkal, mogyoróval, zöldségekkel. Valamennyi felsorolt eleség - többek között méz segítségével - egy hosszú és vékony farúdra van ragasztva/rögzítve, mely kitűnő rágcsálni való - ily módon folyamatosan koptathatók a folyton-folyvást növő metszőfogak!
"Karottis" - sárgarépából készül, szárítással és puffasztással, nagy mennyiségben tartalmaz karotint, A-vitamint, amelyre állatunknak nagy szüksége lehet.
"Raviolos" - főleg ízletes növényi péppel töltött, száraztészta.
"McCorn" - feltárt gabona magvakat, zöldségféléket és gyümölcsöket tartalmazó rudacskák - répa- és kukorica ízesítéssel.
"Happy Mixi" - illatos kerti és mezei növények keverékét tartalmazza, ízletes összeállításban.
"Happy Műsli" - aszalt gyümölcsökből, gabonapelyhekből és földimogyoróból áll.
"Drops" - többféle összeállításban - joghurttal, erdei gyümölcsökkel, gyógynövényekkel készül, tejpor, csokoládé és méz hozzáadásával. A drazsé alakú eleség emellett létfontosságú vitaminokat, nyomelemeket is tartalmaz. Legyen szó bármelyik "DROPS"-ról, valamennyi afféle jutalom-eleségnek számít.
Az aranyhörcsögök rendszerint azonos helyre vizelnek, ürítenek. Az ilyen "latrinát" - amely rendszerint a terrárium egyik sarkában van - helyes rendszeresen takarítani, oda új és tiszta almot helyezni.
A Vitakraft "Pflege Spray" (ápoló spray) gyártmánya több célra hasznosítható. Mintegy 30 cm távolságból az állatra fújva elpusztítja a szőrzetben, a bőrön élősködő parazitákat - a prémet kissé fényesre változtatja, végül azt - másrészt az almot - kellemes illattal látja el!
A hazai nyári hőmérséklet tökéletesen megfelel védenceinknek. Télen viszont jól fűtött, huzatmentes helyiségre, terráriumra van szükségük, olyanra, ahol a hőmérséklet soha nem süllyed 12 °C alá. Ha környezetük erősebben lehűl, téli álomra rendezkednek be. Az ilyen kényszerpihenő alatt légzésük, szívverésük és a többi élettevékenységük is a minimumra csökken. Ilyenkor ritkán táplálkoznak, s inkább a szervezetükben felhalmozott tartalék anyagokat - legfőképpen a zsírt - használják fel lefékezett anyagcseréjükhöz.
Kedvező körülmények között - 20-26 °C hőmérsékleten - nem alszanak téli álmot, könnyen ébren tarthatók, legalábbis alkonyatkor és este, mivel nekik akkor van "nappal".
Elhelyezésükre, sőt még szaporításukra is megfelel egy kiselejtezett akvárium. Persze egy tágas, jól szellőző terrárium ad igazán megfelelő otthont a szíriai aranyhörcsögöknek. 2-3 állatnak egy 1/4 m2 alapterületű terrárium, néhány búvóhellyel, odúval berendezve megfelelő férőhely a számukra. A talajt borítsuk finom faforgáccsal. Néhány száraz faág (pl. bükk-, tölgy- vagy diófa) kettős hasznú lehet, egyrészt szépen díszíti a terráriumot, másrészt állatainknak - a gabona magvak és a száraz kenyér mellett - van mit rágcsálniuk, amivel fogaikat koptathatják.
Elhelyezésére nemcsak a terrárium, hanem az újabban nagy választékban beszerezhető, rozsdamentes drótból összeállított, szénaráccsal is ellátott ketrec/kalitka is felhasználható.
Amikor a szíriai aranyhörcsögök néhány évtizeddel ezelőtt az európai terraristák, kisállat-kedvelők szívét egy csapásra meghódították, még több tekintetben őrizték eredeti, ősi vonásaikat. Így például könnyűszerrel ellenálltak a legtöbb betegségnek. A sokéves háziasítás és a beltenyésztés azonban ma már oda vezetett, hogy hajlamossá váltak a legkülönbözőbb betegségekre. Ott tartunk, hogy elegendő, ha gondviselőjük náthás - az állatok máris fertőzöttekké, bágyadtakká, betegekké válhatnak!
A betegségek megelőzése céljából rendszeresen tisztítsuk, takarítsuk terráriumukat, az almot hetente cseréljük, és mint már utaltunk rá, nap mint nap távolítsuk el a romlandó eleségeket. Kéthavonta egyszer - az alomcsere alkalmával - gyenge klórmeszes, hypós oldattal töröljük át férőhelyük minden zegét-zugát, majd nedves ronggyal töröljünk le minden fertőtlenített felületet.
A szíriai aranyhörcsögök kedvező körülmények között akár 3 évig is elélnek, de a többség átlagos életkora 1 1/2-2 évre tehető. Ez a viszonylag rövid élettartam azzal magyarázható, hogy anyagcseréjük, egész életvitelük - a többi kisemlőshöz viszonyítva - gyors. Itt talán elég korai ivarérettségükre és szaporodási hajlamukra utalni. Az idő előre haladtával, másfél éves koruktól csökken a mozgási kedvük, már alig-alig vagy egyáltalán nem ágaskodnak olyan jellegzetes "hörcsög-pózban", mint fiatalabb korukban. Ezzel egy időben rövid szőrű bundácskájuk megkopik és fénytelenebbé válik. A rövid életkor miatt helyes, ha nőstény állatokat gondozunk, mert azok időben befedezhetők, és így az utánpótlás, a fiatal állomány biztosítható.
Közismert, hogy a legtöbb állat kedveli a napfényt. Ezzel szemben ezek az állatok kifejezetten kerülik a világosságot. Ennek egyszerű a magyarázata: őshazájukban a nappalt a föld alatti üregekben töltik. Így máris érthető, hogy a tűző napon egy cseppet sem érzik jól magukat! Ezért terráriumukat soha nem helyezzük az ablakhoz, hanem a szoba olyan részébe állítsuk, ahol árnyék vagy szórt fény van. Ha ezt a tanácsot figyelmen kívül hagyjuk, állataink nyugtalanná, kimerültté válhatnak, és már fiatalon elpusztulhatnak!
Ha nem is gyakran, de megesik, hogy az ajándék ba kapott vagy vásárolt, aranyos külsejű kisállatok váratlanul ujjunkba, kézfejünkbe harapnak. Ezt a "támadást" többnyire nem rosszindulatból, gorombaságból, hanem védekezésből teszik. Mint minden kis testű állat, ezek is félnek, legalábbis az új gazdával való ismerkedés kezdetén. Ez érthető, hiszen a fárasztó szállítás, az új környezet, az idegen kéz szokatlan szaga stb. bizalmatlanná, félénkké teszi őket.
Az újonnan beszerzett szíriai aranyhörcsögöket ajánlatos egy héten keresztül békében hagyni. Ez idő alatt megismerik, megszokják új férőhelyüket, gondozójukat. Ez a viszonylag rövid idő elegendő ahhoz, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy nem fenyeget semmi veszély, ha egy kéz benyúl hozzájuk, ez a kéz ugyanis többnyire ízes táplálékot hoz. Ha a türelmi idő lejárt, és az állatok továbbra is félénkek, barátságtalanok, harapósak maradnak, ajánlatos a kezünkre bőrkesztyűt húzni, és csak azután vegyük őket a markunkba. Miközben egyik kezünkben az állatot, másikban valami finom falatot, pl. diót, szőlőt, kekszet tartsunk, és kínáljuk meg vele. Néhányszori ismétlés után állataink rendszerint "belátják", nem ellenségek, hanem barátok között élnek. Különösen a még fiatal, mindössze 3-4 hetes állatok szelídíthetők könnyen. Az ilyen hörcsögnebulók szinte soha sem durvák, nem harapják meg gondozójukat. Ha mindig gyengéden bánunk velük, annyira megszelídülnek, hogy ha néhány napig nem találkoznak jótevőjükkel, viszontlátáskor szinte megrohamozzák és igyekeznek minél jobban a közelébe férkőzni.
Csak nagyobb - 8-10 éves vagy ennél idősebb - gyerekeknek vásároljunk szíriai aranyhörcsögöt. Az ilyen korú gyerekek már nem kínozzák, gyötrik parányi védencüket. Könnyen megértik, hogy az állatok nem játékszerek, hanem nagyon is érző, kényes élőlények. Természetesen a felnőtteknek is melegen ajánljuk ezeket az állatokat, annál is inkább, mert olcsók, férőhelyigényük kicsi, és a napi munka után, vagyis alkonyatkor - amikor fáradtan hazatérünk - válnak elevenné, "társasági" lénnyé.
A szíriai aranyhörcsögöknek az a nagy előnyük - a legtöbb kisemlőssel szemben -, hogy tiszták, szagtalanok és úgyszólván költségmentesen etethetők, tarthatók. Az is a javukra írandó, hogy hangtalan állatok, csak ha megijednek vagy megharapják egymást, akkor adnak nyöszörgő hangot.
Amennyire barátságosak, kedvesek tudnak lenni hozzánk, annyira kiszámíthatatlanok a társaikkal szemben. Rendszeresen előfordul, hogy minden különösebb ok nélkül egymásnak esnek, és szinte véresre harapdálják társukat.
Ha esetleg kiszabadulnak a terráriumukból, a lakás bútoraiban nem tesznek kárt, viszont a függönyöket, szőnyegeket megrághatják, körmeikkel a szálakat kihúzhatják. Leghelyesebb a kiszökött példányokat összeszedni és visszavinni saját lakosztályukba. Ezt az ő érdekük is megkívánja, hiszen így kizárt, hogy valamelyikre véletlenül rálépjünk, aminek rendszerint pusztulás a vége!
Fehér patkány
(Rattus norvegicus)
Biztosak vagyunk abban, hogy elenyészően csekély azoknak a száma, akik terráriumukban fehér patkányokat szeretnének tartani. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a legtöbben - érthetően - idegenkednek ezektől az állatoktól. Mindennek igen egyszerű a magyarázata. A fehér patkányok, vagyis a "laborpatkányok" vadon élő alakjai, a vándorpatkányok és rokonaik, a házi patkányok, kellemetlen rágcsálói házunk tájának, undort keltő lakói a szeméttelepeknek, a csatornák labirintusainak, a gondozatlan, gazdátlan, romos épületeknek, vásárcsarnokoknak, kikötői épületeknek. Az sem vitatható, hogy néhány betegség, járvány terjesztését is a patkányok számlájára kell írnunk. Így nem csoda, hogy városainkban, nagyobb településeinken - az utóbbi évtizedekben - intézményesen és visszatérően tűzzel-vassal (pontosabban különféle mérgekkel) irtják ezeket a nem kívánatos "társbérlőket".
Mi az oka, hogy most mégis említést teszünk róluk? A magyarázat egyszerű és prózai. A fehér patkányok kitűnő táplálékállatai lehetnek a terráriumokban tartott kígyóknak, krokodiloknak, kisragadozóknak.
A fehér patkányok ősei, a vándorpatkányok eredetileg Kínában őshonosak. Innen terjedtek szét - többek között a tengerjáró hajók "közvetítésével" - a világ szinte minden tájára.
Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és az egerek (Muridae) családjába tartoznak. A hófehér szőrű, piros szemű, terráriumi vagy laboratóriumi célra tenyésztett patkányok nem a házi, hanem a vándorpatkányoktól származnak.
Meglepően tanulékony állatok. Könnyen megismerik gondozóikat, ami például a fehér egereken nem figyelhető meg.
Az is figyelemre méltó előnyük, hogy minden különösebb nehézség nélkül lehet régi és új állatokat egy helyre összezárni anélkül, hogy ebből valami baj, verekedés, összetűzés származna. A patkányok között úgyszólván teljesen ismeretlen a ranglétra, az egyes egyedek uralkodói hajlama, szerepe.
A kifejlett állatok 20-24 cm nagyságúak, amelyhez 18-22 cm-es csupasz farok tartozik.
A gyors növekedési erély, a korai ivarérettség, a jó termékenyülési készség, a kedvező felnevelhetőség, a különféle betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a megfelelő takarmányhasznosítás, mind előfeltétele annak, hogy a kiszemelt állatokat tenyésztésbe vegyük.
Ivarérettségüket a hetedik, nyolcadik, kilencedik hétre érik el. Ivarzási időszakuk az egerekéhez hasonló. Ez hideg időben kissé elhúzódhat.
4-10 nőstényre számítunk 1 hímet. Az eredményes termékenyülés után a nőstények 21 napig vemhesek. Egy-egy nőstény egy fialásra 1-23 utódot hoz a világra. Az átlagos alomszám 9-12 egyed között változik. Régi tapasztalat, hogy a 3-10 hónapos nőstények termékenyülnek a legkönnyebben, és ezek is hozzák világra a legtöbb utódot!
Az új szülöttek testtömege - az egyedek számától függően 4-6 g közötti. Évente 8-9 alomra lehet számítani. Egy-egy nőstény 10-15 alkalommal fialhat. Az átlagos gyakorlat azonban az, hogy csak 6-7 fialásig kifizetődő a tenyésztésük. Ezalatt összesen 90-120 utódra lehet számítani, és ez nem kevés!
A fiatal patkányok általában a következő ütem szerint fejlődnek: a tíznaposak 20-25, a húsznaposak 40-50, az egy hónaposak 60-90, a negyvennaposak 90-130, az ötvennaposak 120-150, a két hónaposak 140-180, a hetvennaposak 160-200, a nyolcvannaposak 180-230, a három hónaposak 190-260 g-osak. Ezek a testtömegek olyan egyedekre érvényesek, ahol az alomszám 8 vagy ehhez közeli.
A háromnapos fiatal állatok fülei kinyílnak, a nyolc-tíz naposak metszőfogai áttörik az ínyüket. A tizennégy naposaknak kinyílik a szemük, a tizenkilenc naposaknak kibújik az első, a huszonegy naposaknak a második, végül a harmincöt naposaknak a harmadik zápfoguk.
A hímek mindig gyorsabban fejlődnek, mint a nőstények. Ez különösen a tizenegyedik naptól kezdve feltűnő.
A fiatal fehér patkányok táplálása hasonló elven alapszik, mint a már ismertetett fehér egereké. Korábban az volt a bevett szokás és gyakorlat, hogy ezeknek az állatoknak tökéletesen megfelel a konyhai élelmiszer-hulladék, különösen akkor, ha azt némi árpával, napraforgómaggal is kiegészítik. A korszerű tenyészetekben azonban már évek óta úgyszólván kizárólag granulált, dugósított patkánytápot adnak az állatoknak. A kifejlett példányok naponta 15 g-ot, a szoptatós anyák 20 g-ot kapjanak. Ez a granulált patkánytáp kielégíti állataink fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványi anyag- és vitaminszükségletét. Sajnos az is előfordul, hogy egyik-másik tápból többé-kevésbé kispórolják például a drága fehérje-alapanyagokat vagy legalábbis azok egy részét. Éppen ezért ajánlatos figyelemmel kísérni állataink mindenkori fejlődését, kondícióját, és ha vontatottan növekednek, gondoskodnunk kell némi "fehérjepótlásról", például túróról, sajtról, főtt húsról. A tápot mindig száraz állapotban - nehogy megpenészedjen (!) - adagoljuk. Persze emellett tiszta ivóvízről is gondoskodnunk kell. A víz egyszerű és nagyon praktikus önitatóból adható.
A felsorolt eleségeken kívül, említésre méltók a világhírű VITAKRAFT gyár legújabb termékei. Ezek a következők:
"Kräcker" - különféle erdei, szárított gyümölcsökkel, magvakkal, mogyoróval, zöldségekkel. Valamennyi felsorolt eleség - többek között méz segítségével - egy hosszú és vékony farúdra van ragasztva/rögzítve, mely kitűnő rágcsálni való - ily módon folyamatosan koptathatók a folyton-folyvást növő metszőfogak!
"Karottis" - sárgarépából készül, szárítással és puffasztással, nagy mennyiségben tartalmaz karotint, A-vitamint, amelyre állatunknak nagy szüksége lehet.
"Raviolos"- főleg ízletes növényi péppel töltött, száraztészta.
"McCorn" - feltárt gabona magvakat, zöldségféléket és gyümölcsöket tartalmazó rudacskák - répa- és kukorica ízesítéssel.
"Happy Mixi" - illatos kerti és mezei növények keverékét tartalmazza, ízletes összeállításban.
"Happy Müsli" - aszalt gyümölcsökből, gabonapelyhekből és földimogyoróból áll.
"Drops" - többféle összeállításban - joghurttal, erdei gyümölcsökkel, gyógynövényekkel készült, tejpor, csokoládé és méz hozzáadásával. A drazsé alakú eleség emellett létfontosságú vitaminokat, nyomelemeket is tartalmaz. Legyen szó bármelyik "DROPS"-ról, valamennyi afféle jutalom-eleségnek számít.
A fehér patkányok egy része kiszámíthatatlan és harapós, ezért elővigyázatosságból kizárólag vastag bőrkesztyűben vagy hosszú szárú olló-csipesszel, mindig a farkuknál fogjuk meg őket.
A fehér patkányok könnyűszerrel és olcsón beszerezhetők állatkertekből, orvostudományi, gyógyszeripari és biológiai kutatóintézetekből, kisállattenyésztőktől stb.
Újabban az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában - sőt immár hazánkban is - valóságos háziállatokká válnak a patkányok és különféle színváltozataik. Többek között az ún. csuklyás patkányok népszerűek, mert roppant szelídek és tanulékonyak, nem beszélve csinos külsejükről...
Csincsilla
(Chinchilla laniger)
E bájos kis állatot - mely Amerika felfedezése előtt ismeretlen volt Európában -, csak néhány éve tartják házi kedvencként. A spanyol konkvisztadorok az Inka birodalom kirablása közben jutottak nyomára azoknak a ruhadaraboknak, amik e kisrágcsálók bundájából készültek. Az indiánok a húsukért és bundájukért vadásztak rájuk.
Az Andok 3-5000 m magas pampáin közönségesnek számított. A gyakran száraz, hűvös éghajlatú, növényekkel gyéren borított cserjés, sziklás területeken az alacsony tápértékű, magas ballaszt tartalmú növényekkel is beérte. A sziklák hasadékai, kisebb üregek nyújtottak biztonságos menedéket számára a ragadozó madarak és emlősökkel szemben. Ha mégis szőrébe csípett egy bagoly vagy egy róka, a megragadott szőrcsomót egyszerűen kilökte bőréből és elillant az elképedt ragadozó elől. Az emberi kapzsiság ellen azonban nem volt ellenszere. Mértéktelenül vadásztak rá, hogy bunda, stóla, kalap készüljön különlegesen finom tapintású bundájából. Egy bányamérnök 1923-ban még ha egy tucat állatot tudott fogni. Az ő farmjáról származik minden ma tenyésztett csincsilla őse az egész Földön.
A csincsillák a szabad természetben ügyesen ugráltak szikláról-sziklára, fáról-fára, ezért elhelyezéséhez biztosítsunk minél nagyobb ketrecet, melyet inkább hűvös, huzatmentes helyen tartsunk. A meleg, napos helyek egyáltalán nem felelnek meg közérzetüknek. Ha a lakásban elengedjük őket, - mert jobb, ha egyszerre többet is tartunk -, vigyázzunk, hogy az elektromos kábeleket ne rághassák meg.
Ketrecük aljára szórjunk fűrészpormentes Aqua-Food faforgácsot, melynek hatásosságát növelhetjük Deo Gran alomszagtalanító szemcsék alkalmazásával. Búvóhelyüket ajánlott fából készíteni. Naponta kapjanak friss vizet, melyet súlyszelepes, "szopókás" önitatóból kínáljunk részükre.
Táplálásuknál gondoljunk arra, hogy a rágcsálók rendjébe tartoznak, foguk egész életükben nő, ezért sok fogkoptató magot, szénát kell velük etetnünk. Kiváló eleség számukra az optimálisan beállított tápértékű és magas ballasztanyag tartalmú Aqua-Food vödrös csincsillatáp. Tisztított és feltárt gabona magvak felhasználá
Sündisznó
(Erinaceus europaeus roumanicus)
Csendes, meleg nyári estéken, ha kertes, ligetes, cserjés helyen sétálunk, s időnként néhány percre megállunk, és nagy csendben figyelünk, könnyen előfordulhat, hogy kisvártatva zörgést, szöszmötölést hallunk. A száraz fű és avar között botorkáló éjjeli virrasztók rendszerint a sünök. Általában magányosan járnak-kelnek, csak a párzás idején láthatók kettesével, no meg akkor, ha a nőstényeknek kicsinyeik vannak. A szoptatós anya néhány napon, héten keresztül együtt marad apróságaival, amelyek úgy követik őt, mint a kotlóst a csirkék.
A hirtelen meglepett és kézbe vett állatok ösztönösen összegömbölyödnek, és tüskéiket minden irányba meresztik, így szinte tökéletesen védik magukat. Ha nem bántjuk őket, rémületük hamar elillan. Néhány perc múlva óvatosan elernyesztik védelmi pózukat, kidugják a fejüket és felmérik az adottságokat: ha "tisztának vélik a levegőt", óvatosan tesznek néhány lépést, majd eliszkolnak a közelünkből.
A sünök rendszertanilag a rovarevők rendjébe (Insectivara) tartoznak. Európában több változatuk - így a nyugati, a déli és a keleti sün - ismert. Magyarországon a keleti sünök élnek.
Európa valamennyi országában előfordulnak, a 61. szélességi foktól délre fekvő területeken. Sík és hegyvidéken egyaránt megtalálhatók, de inkább az alföldi részeket kedvelik. Éjjeli állatok. Nappal árnyékos bokrok tövében, kidőlt fák gyökerei között stb. bújnak meg. Amint alkonyodik, felébrednek, rögvest elevenné válnak, s elindulnak táplálékkereső útjukra. Eközben több száz métert is megtesznek. Este 8 óra és éjfél között a legaktívabbak. Befogásuk is ilyenkor a legkönnyebb, legvalószínűbb. Szállításukra a kisebb méretű, lyukacsos fedéllel ellátott doboz, faládikó tökéletesen megfelel.
A kifejlett állatok 20-25 cm nagyságúak. Színük szennyesbarna, olykor szürke. Testüket mindenütt puha szőrszálak fedik. A háton és az oldalakon 1,5-2 cm hosszú tüskék vannak, az arckoponyát, a hasi oldalt és a végtagokat kemény, serteszerű szőrök borítják. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kitűnő, ami szinte előfeltétele az éjjeli tájékozódásnak.
Rendszerint áprilisban párzanak, s 40 nappal később hozzák világra fiaikat. Az is előfordulhat azonban, hogy később is párzanak. Egy-egy nőstény 2-7 utódot szül, amelyeknek testét - már a világrajövetel pillanatában - lágy tüskék fedik. Az új szülöttek szemrése zárt (vakok), zárt szemhéjaik csak a 14-18. napra nyílnak fel. Az apróságok mintegy három hétig maradnak rendszerint tüskék és dús lombú bokrok tövében készített, száraz fűvel, falevelekkel gondosan kibélelt fészkekben, ahol anyjuk gondjukat viseli, és rendszeresen szoptatja őket. A nőstény csak rövid időre, táplálkozás végett hagyja magára a kicsinyeit. A 3. hét elmúltával az apróságok - anyjuk állandó felügyelete mellett - már elhagyhatják a puha vackot, és ilyenkor együtt járnak rovarok, házatlan csigák, gyümölcsök felkutatására. A kezdet kezdetén csak az anya keresgél, vadászik, a "süngyerekek" ez idő alatt figyelnek és tapasztalatokat gyűjtenek. A téli álom kezdetéig - vagyis október végéig - együtt van a család, de mihelyt beköszöntenek az első deres éjszakák, valamennyien szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Mindegyikük külön-külön készít magának megfelelő és biztonságos búvóhelyet, vackot, pl. a szél által összehordott, vastag avarpaplan alatt, száraz sziklarepedések mélyén, nagyobb föld alatti üregekben, odvas fákban stb.
A hideg, havas téli hónapokban rendszerint összegömbölyödve alusszák téli álmukat. Télen egyáltalán nem mozognak. A következő év márciusának végén ébrednek, vagyis amikor a nappali hőmérséklet tartósan 10 °C fölé emelkedik, és az éjjeli fagyok elmúlnak.
Mint már utaltunk rá, a sünök rovarevő állatok. Megeszik az útjukba kerülő bogarakat, férgeket, hernyókat, házatlan és házas csigákat, békákat, siklókat, sőt még a közismerten veszedelmes mérges kígyókat, pl. a keresztes viperákat, parlagi viperákat is. (A kígyóméreg természetesen a sünökre is veszedelmes, de a szúrós tüskékkel védett állatokat a kígyók képtelenek megmarni.) A sünök rendszerint a kígyók tarkóját harapják át, aminek következtében azok elpusztulnak, majd ezután a testüket igen, de a fejüket (ahol a méregmirigyek és fogak vannak) nem fogyasztják el. A felsoroltakon kívül megeszik az egereket, pockokat, cickányokat, a földön fészkelő madarak tojásait, sőt fiókáit is.
Terráriumi tartásban rászoktathatók a friss, nyers és zsírmentes marhahúsra, májra. Ha nem is azonnal, de néhány nap elteltével - többszöri kínálás után - a tejet is megisszák, nehéz, "feldönthetetlen" kerámiatálkákból. Alkalmanként - hetente egyszer-kétszer - érett gyümölccsel (pl. kajszival, őszibarackkal, ringlóval, szilvával) is megkínálhatjuk őket, sőt még lekvárt is "nassolhatnak". Mindezek ellenére ne feledjük, hogy ezek az állatok elsődleges rovarevők, és nem vegetáriánusok!
Ha a hideg, a tél közeledtével nem hajlandók tovább táplálkozni, helyezzük őket száraz fű, avar közé, majd rakjuk hűvös (+4 -+6 oC hőmérsékletű pincébe, szuterénhelyiségbe, esetleg fedett verembe.
Egy-egy állatnak - terráriumi tartás esetén - legalább 1/2 m2-nyi férőhely szükséges. Terráriumukat mindig árnyékos, kissé hűvös (16-22 °C hőmérsékletű) helyre rakjuk. A tűző napon, a melegben ugyanis nem érzik jól magukat! Melegítőlámpára nincs szükségük, a szobahőmérséklet tökéletesen megfelel az igényeiknek. Terráriumuk alját tőzeggel béleljük, majd arra rétegezzünk száraz füvet és falevelet. Az sem rossz megoldás, ha a hétvégi telken - félvad állapotban - tartjuk őket, és eközben rendszeresen gondoskodunk táplálásukról és megfelelő búvóhelyről (sűrű bokrokról, ágas-bogas gyökérfürtről, száraz fűről és avarról.)
A gyöngéd ápolás, a kielégítő táplálás mellett a sünök annyira megszelídülhetnek, hogy gondozójuk láttán egyáltalában nem menekülnek, nem gömbölyödnek össze, sőt, még kézből is etethetők! Tapasztalatok szerint évekig tarthatók terráriumban.
Ha a lakásban szabadon engedjük őket, arra mindig legyen gondunk, hogy semmi mérgező anyag (pl. rovarirtó szer, patkánycsali, petróleum, festék, hypo stb.) közelébe ne férkőzhessenek, mert abba könnyen "belekóstolhatnak" - aminek következtében hamar elpusztulnak.
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III.15.) OKTH sz. rendelete alapján - amely ma is érvényes - a sünök védettek. Ennek ellenére engedély nélkül befoghatók a törzsállomány elhelyezésére szolgáló szárnyasvad-, valamint baromfitenyésztő telepeken egész évben, továbbá július 1-jétől október 31-ig szárnyasvad utónevelését szolgáló, bekerített helyeken és azok 500 méteres körzetében.
Burunduk
(Eutamias asiaticus)
Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a mókusfélék (Sciuridae) családjába, az ún. pofazacskós mókusok (Tamias) nemzetségébe tartoznak. Fejük jobb és bal oldalán ugyanis - közvetlenül a száj mögötti részen - tágulékony pofazacskóik vannak, akárcsak a hörcsögöknek.
Főleg Oroszország középső részén élnek, méghozzá nagy tömegben. Kifejezetten erdei állatok. Fürgén és kitűnően mozognak, másznak még a legmagasabb fákon is. Ettől függetlenül többnyire az alacsony növésű cserjék ágai között tartózkodnak. Búvóhelyüket, fészküket földre hullott, nagyméretű faágak vagy fagyökerek között építik.
Lényegesen kisebbek, mint a nálunk őshonos és előbb ismertetett mókusok. Testük hossza 25 cm, melyből 10 cm a kevésbé bozontos farokra jut.
Egyesek szerint könnyen, mások szerint elég nehezen szelídülnek. Nem annyira civakodó természetűek, mint a mókusok, kivéve a párzási időszakot. Ilyenkor ugyanis a hímek meglehetősen gorombák egymással: elég gyakori, hogy ádázul küzdenek, hogy elnyerjék a kiválasztott nőstény kegyeit.
Puha tapintású prémjük a háton szürkés-sárga, hosszirányban futó, feltűnő csíkokkal, hasuk, valamint a végtagok belső része, felülete szürkésfehér.
A fiatal példányok időnként füttyszerű, míg az idősebbek sirp-sirp hangot hallatnak.
Megfigyelések szerint évente kétszer - májusban és szeptemberben- szaporodnak. Irodalmi adatok szerint 22 napon keresztül vemhesek. Egy-egy elléskor 2-4 utódot hoznak világra. Már többen - hazánkban is - tenyésztették őket.
Táplálásukra nagyszerűen megfelelnek az ember számára is ehető erdei gyümölcsök (szamóca, szeder, áfonya, som, kökény), magvak (juharmag, bükkmag, fenyőtoboz, mogyoró stb.), ehető gombák, fák és bokrok rügyei, fiatal hajtásai, madártojásokat és magatehetetlen fiókákat is zsákmányolnak.
Az otthon tartott példányok felszeletelt almával, körtével, aszalt szilvával, banánnal, naranccsal, fügével, mazsolával, friss és szárított, ehető gombával, zöldborsóval, sárgarépával, napraforgómaggal, mogyoróval, mandulával, dióval, keksszel, lisztkukaccal, salátalevéllel, pudinggal, hígra főzött, langyos teával táplálhatók, és tiszta vízzel itathatók.
A felsorolt eleségeken kívül, említésre méltók a világhírű VITAKRAFT gyár legújabb termékei. Ezek a következők:
"Kräcker" - különféle erdei, szárított gyümölcsökkel, magvakkal, mogyoróval, zöldségekkel. Valamennyi felsorolt eleség - többek között méz segítségével - egy hosszú és vékony farúdra van ragasztva/rögzítve. Ha elfogy az ennivaló, ott marad a fa, mely kitűnő rágcsálni való - ily módon folyamatosan koptathatók a folyton-folyvást növő metszőfogak!
"Karottis" - sárgarépából készül, szárítással és puffasztással, nagy mennyiségben tartalmaz karotint, A-vitamint, amelyre állatunknak nagy szüksége lehet.
"Raviolos" - főleg ízletes növényi péppel töltött, száraztészta.
"McCorn" - feltárt gabona magvakat, zöldségféléket és gyümölcsöket tartalmazó rudacskák - répa- és kukorica ízesítéssel.
"Happy Mixi" - illatos kerti és mezei növények keverékét tartalmazza, ízletes összeállításban.
"Happy Müsli" - aszalt gyümölcsökből, gabonapelyhekből és földimogyoróból áll.
"Drops" - többféle összeállításban - joghurttal, erdei gyümölcsökkel, gyógynövényekkel készült, tejpor, csokoládé és méz hozzáadásával. A drazsé alakú eleség emellett létfontosságú vitaminokat, nyomelemeket is tartalmaz. Legyen szó bármelyik "DROPS"-ról, valamennyi afféle jutalom-eleségnek számít.
A burundukok eredeti lelőhelyükön téli álmot alszanak. Ilyenkor testhőmérsékletük számottevően csökken. Időközönként felébrednek, és táplálékot vesznek magukhoz az ősszel felhalmozott készletből. Egyes adatok szerint egy-egy példány téli tartaléktápláléka akár 5-6 kg is lehet. Az ilyen eleségek között főleg összeaszalódott gyümölcsök, gombák, magvak találhatók.
A "háziasított" példányok háromféle módon teleltethetők:
1. Fűtött lakásban ébren tartjuk állatainkat. Ilyenkor nem tartanak hosszú pihenőket, csupán kissé lustábbaknak tűnnek. Folyamatos etetésükről és itatásukról gondoskodni kell!
2. Szabad, kinti (ketreces) tartáskor a férőhelyük mindig szárazon tartandó, továbbá a széltől is védeni kell! Férőhelyük talaja ne legyen szilárd, kemény, túrhatatlan, előszeretettel fúrnak ugyanis maguknak föld alatti járatokat. Éppen ezért ketrecük oldalainak dróthálója stb. legalább 50-60 cm mélyre hatoljon a talajba, nehogy kiszabaduljanak és eltűnjenek a szemünk elől. Ketrecük talaját borítsuk be száraz falevelekkel, finom szálú szénával, még mielőtt beköszöntene a tél.
3. Ha a teleltetésre valami fagymentes fészerben, szuterénhelyiségben kerül sor, férőhelyükön helyezzünk el egy tágas, száraz fűvel bélelt odút is.
A két utóbbi esetben rakjunk táplálékot és ivóvizet az állatokhoz, hogy ha felébrednek, éhüket és szomjukat oltani tudják.
A burunduk időnként fel-felbukkan állatkereskedéseinkben, tenyésztőknél. Különösen kedvező áron szerezhető be a moszkvai állatpiacon, ahol szinte mindig megtalálható. Beszerzési ára - legalábbis idehaza - nem éppen olcsó, de hát szép és érdekes állatokról van szó.
Elhelyezésükre tökéletesen megfelel a nagyobb méretű - 1 x 1 m alapterületű, 1,5-2 m magas - mókusketrec. Férőhelyük talajára soha ne tegyünk homokot, mert az éles szélű kvarckristályok felsértik a talajt túró-fúró állatok kényes száját. Talajnak, alomnak nagyszerűen bevált a tőzeg, a friss kerti föld, a finom faforgács, a puha széna.
A burunduk szokásai közül a következőket tartjuk fontosnak. Farkuk mindenkori helyzete, állása sok mindent elárul. Ha az állatok körül minden rendben van, nyugodtan viselkednek, vidáman ugrálnak, a farkuk lágyan követi a hát vonalát. Ha viszont környezetükben zavaró körülményeket, idegeneket észlelnek, szemmel láthatóan idegesek lesznek, elbújnak, a farkuk "S" formát ölt. Ha a burunduk ketrecének talaját száraz kerti föld borítja, abban előszeretettel hempereg, mert szereti a porfürdőt, akár a veréb.

Milka, nem a Teletubbies-re gondolsz?
Bar enis jokor mondom...:)

a telepoci ari :) jólesszaz!

Akkor marad a telepoci.Bocs.(Lejárt a munkaidőm)
A barbapapkóék az nem évekkel ezelőtt, de évtízedekkel ezelőtt volt kultusz cucc, és nem is árulták zsák számra a szociban.Azért örülök, hogy más sem nézi a WIW-esek közül ezeket az abnormális amerikai gyerekshowkat...azért kösz.
PS: Nem síkfigurák, hanem 3d-sek, egyébként és mindig valami domb mögül jönnek elő. (Kezdem magam úgy érezni, mintha beszívtam volna, pedig csak próbálok elmagyarázni valamit,amiről halványlilám sincs.Tyfű, micsoda képzavar ez egy Milka szájából!)

de ott mindnek külön neve volt... - ez bizony szvás lesz így....