imádokélni

115633: értelek én : ) a halál az csak egy példa volt nyilván, de ugye a példákkal mindig baj szokott lenni ; ) Én ugyanezt mondom egyébként, az őszinteség alapmorál, csak vannak helyzetek stb. meg valahogy olyan, mintha azt gondolnánk, minden szülő mismásol, pedig sztem ez nincs így.
Juant meg nem értem, hiszen a beszélgetés nagy része (még a vallási résznél) pont arról szólt, hogy hiszen csomó minden hatás éri a gyereket : )

na de amikor tündérekről, feltámadásról, meg ilyenekről mesélsz a gyereknek, elvileg az sem őszinteség.

115631: én úgy képzelem, hogy akkor kell az h az ember az ölébe vegye, és olyan meséket meséljen neki, amik segítik ezt feldoglozni, van iylen sok. és mniden alkalommal biztosítsa afelől h együtt vannak és vigyáznak egymásra ahogy csak tudnak. stbstb. iylenkor kell az ólmeleg. de nem a hazugság. h jó akkor nem fog meghalni. mert meg fog, akármenynire is nem akarjuk. polcz alain írt egyébként erről zseniális dolgokat.

115630: nem, nem. én nem azt mnodom h egyszer elmnodom neki. nekem pont ez a lényeg, h annyiszor, ahányszor csak megkérdezi. legyen köztünk anynira bizalmas a viszony h akárhányszor meg merje kérdezni, és ne zavarjam el azzal h ezt már megbeszéltük. és sztem azt is kell neki mnodani h telejsen természetes h fél, én is féltem, sőt akár félek, hiszen ez egy ismeretlen dolog, stbstb. nem tduom én ezt itt látod rendesen elmnodani. ezt csak praktikusan tudnám megmutatni de hát arra meg nyilván nem kerül sor. amúgy se vagyok egy vátesz, mittomén mi lesz. ezek egylőre elméeltek, amik mentén megpróbálok elindulni, és aminek az az alapja, h nem szeretnék hazudni a gyereknek az iyeln életkérdéseknél, amikre legtöbb szülő ráhúzza ezeket az átlagválaszokat. mindemelett minden eset egyedi és speciális. én csak egy alapmorálhoz fogom tartani magam, amibe nem fér bele az, hogy az iylen fontos dolgokat elmismásoljam, elkenjem.
12 éves korig bepisilés sztem nem attól lesz h a gyerek egyszer találkozik a halállal és megijed tőle, de ebbe inkább bele se megyek :-)

hétéves voltam, amikora szülinapomon mentünk nagyapám temetésére. anyám már pár napja nála volt, mert elég beteg volt - mi így tudtuk. aztán azon a reggelen nem mentünk iskolába, apám szerzett egy kocsit, és útközben elmondta, hogy nagyapa meghalt, megyünk a temetésére. én nemigen fogtam ezt fel akkor, nem emlékszem már pontosan, hogyan is reagáltam erre.
de tény, hogy ez egyrészt nem ugyanúgy csapódik le minden emberben, gyerekben. attól is függ, ki az, aki eltávozott, mit jelentett a gyereknek. szerintem is óvatosan kell bánni a fene nagy őszinteséggel, mert sosem tudhatod, milyen károkat okozol, ugyanakkor az elhallgatással is lehet bajt csinálni. de azért ezt ne ilyen izoláltan kezeljük már. az már régen rossz, ha csak ilyenkor beszélget valaki a gyerekével. a gyerekek nem burokban élnek, mindenféle hatás éri őket. találkoznak a halállal is (meg erőszakkal, meg egy csomó olyan dologgal, amitől védeni akarjuk őket, de nem lehet, talán nem is érdemes), és erről nemcsak akkor kell beszélgetni velük, ha valaki közeli ember hal meg.
ezt most csak azért mondtam, mert néha kicsit elmegy a beszélgetés ilyen laboratóriumi körülmények felé, mintha a gyerek nem tapasztalhatna dolgokat máshonnan is.

Szóval én úgy képzelem, hogy egy ilyen szituban, amikor azt mondod a gyereknek, hogy ez az élet rendje, ő nem azt fogja mondani, hogy ja, akkor oké, hanem azt, hogy de én nem akarom, hogy te meghalj, de én nem akarom, hogy a Julika meghaljon stb. Nem érdekli, hogy neki joga van szomorúnak lenni, hanem csak irtó szarul érzi magát és fél. Mint ahogy mi is, csak éppen mi valamennyire tudjuk ezt kezelni, meg életkorunkból adódóan egyre inkább tudjuk, hogy a fájdalom múlik stb. Ezt most pár év tapasztalattal azért elég nehéz...

115628: Sztem túl sokat bízol a rációra : ) Nem hiszem, hogy meg lehet azt tanulni, hogy egy gyerek ne féljen a haláltól, hiszen mindannyian félünk, akárki akármit mond. és a gyerek nem azért fél, mert ezt mi ráragasztjuk, hanem azért, mert ez igenis van olyan félelmetes, kint egy medve.Egy gyereknek nem azok a szavak mondanak valamit, hogy joga van, szörnyű érzés stb., hanem szimplán csak baromira meg van ijedve. És tudod, hogy mit mondtam Cirókáról... Egyébként meg sokszor ez igen áttételesen jelentkezik, tehát megbeszéled a gyerekkel, megérti, minden szép és jó, csak aztán pl. évekig bepisil, vajon miért? Egyrészt a valóság és a fantázia 12 éves korig nem válik el ugye, szóval oké, hogy tudja a valóságot, de ki fogja színezni az egészet a képzelet, és ezt nem kerülheted ki teljesen. Ha olyan kész lenne az a gyerek, ahogy mondod, nem lenne rád szüksége : ) Ettől még igen, el kell magyarázni normálisan, de ne gondoljuk, hogy ezzel elintéztük a dolgot, és tutira nem lesz következménye. Nem ilyen egyszerű az emberi lélek : )

115608: én spec nem mondtam azt ,hogy "csak". sztem az nagy különbség. nem hülye, hanem gyerek. más szóhasználat, más szint, de nem debil. nekem ez a mondás ezt jelenti. meg azt h ne nézzük már hülyének azért, mert gyerek, ahogy azt sokan megteszik és beszélnek a gyerek feje fölött gond nélkül dolgokról, mnodván, úgyse érti.

115606: de nem lehet h inkább azt kellene megtanulni a gyereknek h ezeket a dolgokat elfogadja és ne féljen tőlük? nem lehet h sokszor a szülők/felnőttek félnek valamitől és azt gondolják h a gyerek is fél tőle, és aztán persze amikor látja h a szülő fél, akkor ők is elkezdenek? lásd "Mindig is féltem a kígyóktól. Már az anyám is félt tőlük" (ismét nem tom Vek. vagy RAnsch. idézet-e) Szóval nem lehet h meg kéne tanítanunk a gyerekeinknek valahogy azt h ezek a dolgok természetesek, bekövetkezhetnek és igen fájnak és borzlamasak, és az embernek joga van oylankor sírni, szomorúnak lenni és ez szörnyű érzés is lehet, de ez az élet rendje? Meg hogy ez nekünk fáj inkább, ittmaradóknak, annak, aki elmegy annak nem? (legalábbis akinek volt halálközeli élménye pl az mnid ezt mondja).
Ezért is mnodtam h inkább lustaság vagy gyávaság, netán prüdéria mondatja legtöbbször velünk azokat a hazugságokat, amiktől vagy magunk is félünk/erkölcstelennek tanultuk stb.
ismét kényetlen vagyok említeni h nem azt mondtam h te nézed hülyének a gyereket :-) hanem azt h sokszor egyszerűsítjük a nyelvet, vagy nem mondjuk el a gyereknek, emrt azt hisszük kicsi még hozzá, nem érti, holott igenis lehet ha normálisan elmagyaráznánk neki, sokkal könnyebben megemésztein (lásd ahogy Viola megnyugodott mikor megtudta h Ciróka nem jön haza többé. Rózsa viszont nem, tehát ez is életkor függő persze. De miután kisírta magát és új cicát néztek és kaptak, gyönyörűen helyre tették a dolgot. Míg ha nem tudták volna meg az igazaat, akár hetekig ezen rágódtak volna.)
Megint elkalandzotam és kb 40 dolgot próbáltam egybe sűríteni. reménytelen :-)

na, közben már Zsuzsi meg Orsi elmondták a válaszokat, amiket én is mondtam volna.

Trészinek: http://hvg.hu/itthon/20081203_morvai_krisztina_magyar_nemzet.aspx

115611: de könyörgök, Nóra, ilyen "befolyások" téged is meg engem is értek gyerekkorunkban, és mégis elég hamar meglett a saját gondolatvilágunk, értékítéletünk, mért félsz attól jobban, hogy a gyerekeidnek nincs / nem lesz magukhoz való esze?

115599: sztem meg pont te is megadtad az általam heylesnek vélt választ, amit adható. mert ha azt mondod, hogy nem haragszom, az sztem telejsen más, mintha azt mondom h semmi baj. mert bajnak igenis baj, fáj is, koszos is lett a cipőm, de ettől még nem haragszom :-)

na, a kínaiak meg kannibálok, tessék: "Kedden egy árus dulakodás közben megharapott egy pénzügyőrt a józsefvárosi Négy Tigris piacon" ; ))

115605: de akkor mi alapján mondod, hogy az óvoda kellemetlenül erőszakosan befolyásolja őket? ... nem te nagyítasz fel valamit? / próbálom ezt megérteni, hogy honnan van benned ez a görcs ... most elolvasom miket írtál még, hátha kiderül.

115619: hát nem tudom, rám egyetlen tanárom se volt különösebb hatással, a családom annál inkább. De ha az iskolában ilyen gondjaid lesznek, akkor elő kell majd vele állni. Akkor, HA lesz : ) mert ugye ez merőben hipotetikus egyelőre.
Óvónő: azért nem tudok mit mondani, mert ez így kevés infó mégiscsak. Szerintem a gyerekek karácsonytól számítva két hónap múlva már kevéssé fognak emlékezni az egészre, lesz egy csomó minden, ami érdekesebb lesz. Szerintem csak akkor szólj, ha mondjuk imádkozni akar a gyerekekkel vagy ilyesmi, mert a betlehemezés az valóban egy szokás, szerintem ne tulajdoníts neki jelentőséget. Ha karácsony után is marad a téma, akkor szólj neki.
Másrészt meg azt ne feledjük, hogy ez az emberi történelem része, és sztem tudni kell róla, mert hozzátartozik az általános műveltséghez, akár vallásos az ember, akár nem.
Az utolsó mondatoddal meg iszonyú messzire mész : )

115619: Ok, ok.
Vallasosbol es vallastalanbol is van ilyen is, olyan is.

115617: Az az igazság, hogy megint belefutottunk a beszélgetések szokásos problémájába, márminthogy elcsúsztak a hangsúlyok, elkanyarodgattunk erre-arra, és nem egészen az jött ki az egészből, amit mondani szerettem volna.
Az óvónői-óvodai befolyás igazából egy példa arra, amitől majd az iskolában fogok félni, mert ahogy Birka is mondta, egy tanárnak eléggé nagy befolyása van egy gyerek lelki épülésére. És a vallás-para pedig arra válasz, amennyire kiakadtál azon, hogy nehogy már azért menjen kínai suliba a gyerek, mert az nem keresztény. Azokat a dolgokat, amiket mondtam nem ilyen tragikus felhanggal mondtam, hanem csak ez az, ami nyomaszt azért valamennyire.
No, nem akarom tényleg tovább ragozni, annyit még, hogy az teljesen természetes, hogy ha az ember gyereke vallásos lesz, akkor nem az szokott történni, hogy az ember nem szereti annyira, hanem inkább fordítva, a gyereknek lesz elég nehéz szeretnie egy csomó vallástalan-hitetlen embert... : )))

En pl. nem vagyok vallasos, templomba jaro ember, de az ejfeli misere el szoktam menni karacsonykor. Szokasbol. Van hangulata, jo a zene (: )) es meghato az egesz.
Meg az egyetemen volt egy indiai evfolyamtarsnom, aki nagyon el akart jonni velem templomba, de mondtam neki, hogy en nem jarok, es nagyon ertetlenkedett. Egyebkent naluk Queensben az egyik konyhaszekrenyben volt a hindu hazioltar a lakasban. Teljesen resze az eletuknek a vallas, es a ritualek. Es abszolute nyitottak mas vallasokra.

Azok is csinalnak, akik nem vallasosak. Ez olyan szokas. En is voltam "haromkiraly", es enekeltunk betlehemes dalokat, megsem lett belolem hivo. Vagy milyen musort csinaljon helyette? Azert a karacsony megiscsak a Bogi altal emlegetett csecsemorol szol. Tradicio. Nem kell benne hinni. Nekem mindig az a vonal volt az erosebb, hogy regen a szegeny diakok regolessel, betlehemezessel kerestek a teli betevot, es azert csinaltak a musort. Es errol a keregetos szokasrol, mint tradiciorol, meg a videki emberek babonas termesgyarapito bubajossagarol emlekeznek meg a mai betlehemezok.
Hidd el, Nora, az, hogy otthon milyen hatter van, te mit mondasz nekik, ezerszer jobban meg fogja hatarozni a vilagnezetet, mint az ovoneni.

115615: Benne volt a pakliban. : )))
(Jó, de mit mondjak neki? Hogy ne csináljon karácsonyra jézuskás előadást? Vagy mit?)

115613: pont az jutott eszembe délután, hogy te se gondoltad, hogy egy fél mondatodból vallási kerekasztal lesz : )
(az óvónővel meg beszéljél mindentől függetlenül, nem kell konfliktuskerülőnek lenni ugye ; ))

115612: Legyen is... : ))) (Most fektetési időszak jön.)

És tudom, hogy a fogyasztói dolgok is vackok, csak arról kezdtünk el beszélni, hogy miért szeretnék távolságot a keresztény gondolkodástól, az iskolában... Ez a beszélgetés tulajdonképpen nem az általában vett világnézetről szól nekem, hanem erről a speciális kérdésről... Hogy ne hördüljön már mindenki, amikor a kínai sulinak pozitívumaként jegyzem az kereszténységtől való távolságot. : )))

115611: aláírom, hogy nem egyszerű : ) csak én úgy látom, hogy a saját hatásodat a gyerekekre alulértékeled, másokét meg felül. Ha te adsz egy konzisztens világnézetet, és közben hagyod, hogy érjék őket más hatások is, és megpróbálsz egy kicsit ilyenkor nyitott lenni (ami nem azt jelenti, hogy egyet kell érteni, akármi), akkor nem hiszem, hogy szeretetben, törődésben felnőtt gyerekekkel különösebb baj lenne. De nem akarok én itt pont neked dumálni gyereknevelésről, csak hát van véleményem azért : )

115609: Orsi, nem arról van szó, hogy én mennyire tudom magam függetleníteni ezektől, hanem arról, hogy a gyerekem majd milyen lesz! : )))
Ezt már le akartam írni: ti itt úgy beszéltek, ahogy én is beszélek magamról, meg ahogy én is gondolkodom, de egy gyerek nagyon sok mindent megváltoztat, amikor látod, hogy milyen hatások között formálódik, és persze, hogy nem zárhatod el, csak én még nem tudom, hogy ezeket a dolgokat hogyan kezeljem, belevéve ebbe azt, hogy nem rólam van szó, hanem egy ötévesről meg egy hatévesről. Persze az ilyen beszélgetések sokat segítenek nekem ebben, de alapból nem egyszerű mindennek a kezelése.

115608: (Ez a "nem sok választja el egymástól" - ez olyan vicceskedés próbált lenni, nehogy valaki most totál komolyan gondolja. : ))) )

115593: de bakker, Nóra, annyi emberrel összeakadsz, akik hülyeséget, mást stb. állítanak. Az ember szuverén személyiség, és nem kell alávetnie magát semmiféle nyomásnak. Mindenkit el lehet hajtani a picsába, ki nem szarja le (elnézést) azokat, akik ezzel meg azzal jönnek neked? Még csak nem is egy kis faluban laksz, ahol kinéznek. Lehet szidni Budapestet, de mégiscsak egy fejlett főváros, és elég sok nézet elfér benne egymás mellett. Bármikor mondhatod, hogy ha nem tetszik, el lehet ballagni.
A fogamzásgátlás témát pl. egyáltalán nem értem, az abortuszt még igen, az neccesebb téma, de hát kinek mi köze van ahhoz, hogy használsz-e valamit vagy nem. Tényleg nem értem : )

115606: Ez igaz, én is pont ezért nem szeretem azt a mondást, hogy "nem hülye, csak gyerek" - mert sok esetben ezt a kettőt nem sok választja el egymástól. : )))
Pl. mikor terhes nők azt mondják, hogy ők nem betegek, csak terhesek, mindig az jut eszembe, hogy ahogy én emlékszem, nekem pont elég volt az is... : )))

115603: Nincs a környezetemben mániákusan vallásos. Ellenben a környezetemben élő vallásosok (barátaim szülei, óvónők, szomszédok) gondolkodásában természetesen alap az "isten szava" - ezért nem is lehet őket bántani, de alapban meghatározza egy csomó dologhoz való hozzáállásukat, pl a felsoroltakat, és engem zavar, hogy mondjuk a homoszexualitás bűn, vallási alapokon. Ez csak egy példa. De nem szeretném, ha a családomban élő emberek ilyeneket mondanának.
Valóban nem lenne tragikus, ha a gyerekeim apácák vagy szerzetesek lennének, abban az esetben, ha el tudnának szakadni a vallási alapoktól, amikor másokról véleményt alkotnak, na de ilyet még nem láttam. Mármint hogy el tudott volna bárki vallásos is szakadni ettől. És ez valahol logikus is.