imádokélni

Nade ne legyünk annyira szigorúak. : ) Eleve nem véletlenül létezik olyan, hogy meseterápia.

115661: de a gyerek elhiszi. félre ne érts, nem azt mondom, hogy nem kell a mese, de ha az ember nagyon szigorúan nézi, akkor a mesékkel is hazudik ám.

115661: a fonixrol se?

115639: Így van, ezért mondom, hogy a gyerekkel való őszinteség sokkal fontosabb, mint a szívószálas. : )))

115641: Ja, én is így képzeltem, de túlértékeltem magam. : )))

115640: A tündérekről való mesélés sem hazugság, hanem mesélés.
(Amúgy én a feltámadásról nem szoktam mesélni... : ))) )

115626: ó, ezt már olvastam a kurucinfón: )
(egyébként tényleg)

115658: abszolút jogos.

115632: Hát igen, nem véletlen hogy nekem azért probléma az egész mert a gyerek még csak két és fél éves, és így nem találkozott még a halállal csak már élesben. Persze így is számít hogy beszélő viszonyban vagyunk, nyilván, meg az is hogy nem csak a beszéd határozza meg a bizalmat. De azért én azt is hiszem hogy nem mindegy mit mondok és ezért akarok óvatos lenni.

115624: Asszem másról beszélünk, én nyilván egy olyanról amikor nem nagyon fáj és nem ment tönkre a cipőm. Így lehet elcsúszni egymás mellett, épphogy és elegánsan, de elcsúszni. :-) De én is azt mondom hogy semmi baj és nem azt hogy bazeg vigyázhatnál pedig engem konfliktuskerülőnek nehéz lenne nevezni. kocka

115639: egyébként meg ugye nehezen gondolhatnám, hogy meg lehet óvni, miután a halállal való első találkozásom alkalmával konkrétan az orrom előtt ütöttek el ugye egy embert gyerekkoromban. És nem gondolom, hogy ez nem játszott bele abba, hogy aztán sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel.

115653: értem én, és amúgy jól látod: apám volt a magába fojtó, anyám a kibeszélős ember a családban. én ezt a kettőt ötvöztem magamban.

115652: annyit tudtam, hogy nagyapa nagyon beteg, és azért megyünk hozzá. nyilván világos, hogy ez mit jelent, a nővérem a 12 évével már valószínűleg értette, miről van szó, én azonban nem hittem, hogy meghalna. olyan megfoghatatlan volt számomra. és emlékszem, hogy amikor megérkeztünk, az egyik első dolog az volt, hogy herestem Pletyka kutyát, akit nagyon szerettem. azt mondták, hogy meghalt, mert megette a patkánymérget. akkor és ott, ez is érintett annyira komolyan, mint a nagyapám halála.
másrészt meg én valami énvédő mechanizmust alakíthattam ki magamban. amikor a kórházban az apám halálos ágyánál voltam az utolsó óráinál, akkor is hittem titokban abban, hogy ez nem lehet így, rendbe fog jönni, és felépül. pedig ekkor már 18 voltam.

115651: én nem azt mnodom h hiábztatni kell érte, csak azt h _nekem_ ez nagoyn keménynek tűnik így. én úgy hiszem, már akkor megmondanám, amikor megkapom a hírt, és együtt maradnék a gyerekekkel, és együtt lennénk, amíg csak indulni kell,é s próbálnék minden felmerülő kérdésükre válaszolni, stbstb. d én kibesézlős vagyok. édesapád pedig elhet h egy zárkózott, keveset beszélő ember volt. és ráadásul egy másik generáió. ne érts félre, egyáltalán nem kárhoztatom őt azért, ahogy viselkedett. csak elmondom, én hogyan érezném magam ha iyeln helyzetbe tennének, és h én magam hogyna vislekednék. hozzátok a példákat, elmnodom, mit tennék, aztán csomószor azt mondjátok h azt az embert iylennek meg oylannak nevezem, holott dehogy. eszemben sincs megítélni, hanem csak el próbálom mondani h én hogyan csinálnám. kéretik ezt szem előtt tartani, köszönöm! :-)
(népitánc még megfontolás tárgyát képezi :-))

115645: érdekes h pár sorral lejjebb / vagy a biziben, nem tom :-) én is P.A.-t említettem. amúgy nem érzem magam szigorúnak abban amit írtam. nekem durvának/keménynek/nehezen feldogolzhatónak tűnik az h a temetésre menet/kocsiban mondják meg egy gyereknek h hova mennek. még akkor is ha egy nap a különbség. nálunk, amikor meghalt a nagymamám, mindenki azonnal megtudta a hírt. amikor kórházba került, én csak másnap értesültem róla és kibaszott dühös voltam, h miylen alapon dönt úgy a nagynéném h nem szól, amikor kórházba vitték, de ez már most úgyis mindegy.

115645: pontosan. anyámnak az apja halt meg, ott volt vele. apámra hárult a feladat, hogy közölje velünk a hírt. de mit tehetett volna? otthon van a két gyerekkel, telefonon kapja a hírt, hogy meghalt az apósa, intézkedni kell, szervezni, nem tudom, hogy ilyenkor hogyan kellett volna helyesen viselkednie. indulás előtt bemondta volna, hogy gyerekek, megyünk nagyapa temetésére?
nem hibáztatok én senkit.

115648: nem zártalak ki a körből, csak nem tudtam, ki fogja lecsapni a labdát.

115644: de ha nem tépted volna, akkor én sem írhattam volna meg ezt

115646: miért? hisz logikus teljesen.

115641: de a népitáncot csak megtiltod neki. : )

115640: tudtam, hogy ezt valakitől meg fogom kapni, csak nem tudtam, hogy te leszel az. : )

115637: Azert nagyon szigoru vagy, Kata. Egy felnottnek azert szerintem nagyobb trauma ilyenkor, ami tortenik, nem lehet rajtuk szamonkerni azt, hogy hogyan mondjak meg, hogyan keszitenek fel. Nyilvan a leheto legkorultekintobb ilyenkor mindenki, csak igy jott ki a lepes. Lehet, hogy nem is tudta elobb, hogy mikor lesz a temetes, vagy ilyesmi.
Megint eszembe jut draga Polcz Alaine, aki sokat foglalkozott ezzel, a gyaszmunkaval, a gyerekek halalkepevel, es azzal, hogy mennyire fontos lenne, ha a tarsadalom nem tabukent kezelne ezeket a dolgokat.

115639: na baszki el lehet ezt mnodani 3 sorban, én meg itt tépem a pofám. örök hálám, én tulképp ezt szerettem volna mnodani :-)

115637: előző nap halt meg, falun hamar megy a temetés. emlékeim szerint én igazából nem nagyon értettem, mi történik, ez volt az első olyan temetés a családban, ahová engem is elvittek, igaz, a temetőben nem voltam ott.

115639: hát ilyet senki nem mondott, hogy nem találkozik... csak nem mindegy, hogyan találkozik

115635: én nem hiszek a feltámadásban. amúgy meg honnan tudod h az nem őszinte? honnan tudod h nincsenek tündérek? honnan tudjuk h nioncs feltámadás? én el foom neki mondani h nagyon sokminden lehetséges, attól h nem tudunk róla, vagy nem ismerjük ,vagy nem láttuk még simán létezhet. én nem hittem istenben, most épp nem tudom, mégis azt fogom mondani a gyerekemnek, ha megkérdi h van-e isten, h nem tudom kisfiam. lehet h van, lehet h nincs, és mesélni fogok neki mindegyik kultúrkörből dolgokat, és neki joga lesz eldönteni h akar e hinni benne. de rágyújtani csak házon kívül lesz szabad, csak úgy mint Jehova tanúnak lenni. :-) (bocs ez nálunk eg ycsaládi humor)

115635: na most ebbe azért erősen bele lehetne kötni ugye. Egy keresztény ember számára a feltámadásról beszélni igenis őszinteség.

115636: persze, csak csapongunk erre is, arra is, ami egyáltalán nem baj. sőt.
azt akartam ezzel mondani csak, hogy hiába próbálja valaki óvni a gyerekét ilyen traumáktól, előbb-utóbb találkozni fog ezzel. és ilyenkor válik igazán fontossá az, hogy van-e bizalom, illetve kommunikáció a gyerek éls a szülő közt.

115634: szóval a helyzet az, hogy az ellentétes véleményeink nagyrészt abból fakadnak, hogy máshogy definiáljuk a hazugságot. Szóval sztem nem az van, hogy figyelj kiscsillag, meghalt a nagymama, mindenki meg fog, te is, meg hogy nem halsz meg soha, mi se fogunk, a nagymama meg ott ül a felhő szélén. Elég sok köztes fokozat van : )

115632: na ez az, amiben neked tökéeltesen igazad van és már csomószor akartam leírni, csak aztán mnidig anyni mindent akartam írni h ez kimaradt. h hiszen nem csak akkor egyszer beszélgetek én a gyerekkel, hanem egyfolytában és tudhatja h bármit megkérdezhet, és válaszolni is kutyakötelességem, és nem háríthatok h majd ezt megtanulod az iskolában kisfiam.
én úgy érzem főleg az elhallgatással lehet bajt csinálni, emrt akkor elveszik a bizalom, blabla amit már mnodtam. és a gyereknek is joga van ahhoz h szomorú legyn és fájjanak neki dolgok. és tudnia kell h az élet nem rózsaszín, van amikor fáj, és ez a normális, nem óvhatom meg mindentől. én eléggé burokban nőttem fel, és rohadtul nem tett jót, borzlamsan sok félelem maradt meg bennem a világgal szemben. nem azt mnodom h ezért én most aztán kiteszem a gyereket mindnennek, aki ismer tudja h úgyis óvni fogom én is, amenynire csak tudom. de szeretném ha az élet "természetes" dolgait a helyükön tudná kezelni. és nem menne ki a szobából ha a tévében az oroszlán elkapja az antilopot, mint az anyja...
(sztem amúgy jobb lett volna ha hagynak téged felkészülni arra h a nagyapád temetésére mentek... ez így elég brutálisnak tűnik, h már visznek oda és csak akkor tudod meg. reagálni se volt időd szinte.)