115654: Találkoztam egy emberrel a
bőrgyógyászaton. Egy nővel.
Nézegette Liót, tetszett neki, kérdezte
a nevét, engem meg idegesített, ahogy
általában az emberek, mert akkor még
nem tudtam, hogy valami rendkívüli
negyedóra vár rám. Szóval
csúnyán pislogtam rá és mondtam,
hogy Olivér, ő meg felderült és
azt mondta: "azért, mert hűséges
kiskutyának tartjátok?" És
aztán elmesélte, hogy az udvarukon élt
egy Olivér nevű kutya, aztán egyszer
csak húszéves lett,
elidősödött és nincs már meg
a kutya. Kicsit csodálkozott még így
utólag is azon, hogy a kutyák ilyen hamar
elidősödnek, aztán elkezdett
mesélni egy kisnyúlról, akit nem volt
szabad levágni, de aztán egyszer az is
eltűnt, biztosan elidősödött.
Ezután kicsit hallgatott, és elkezdett
mesélni egy emberről, akit ő
gondozott, és hogy hogy nem, 92 éves
korában ő is elidősödött
és bevitték a kórházba, meghalt
és azóta nincs. Hihetetlen volt, ahogy
mesélt az elidősödésről,
szomorúan és teljesen csodálkozva
és közben mindig kérdezgette, hogy
"ilyen van?" "létezik ez"?