114404: igen, ezt akartam mondani, köszi a
kifejtést :-)
lábjegyzet (bocs, kicsit hosszú)
Az egalitárius alapon gondoskodó,
felvigyázó állam tíz évvel
ezelõtt összeomlott, titkos
életstratégiai öröksége
azonban intakt formában megmaradt. Nem volt
miért nem megmaradnia. Hiszen nem azért
omlott össze, mintha a kapitalizmus lényege
szerint humánusabb lenne a szocializmusnál,
nem azért omlott össze, mert a
diktatúrákban sínylõdõ
emberek jobbnak ítélték a
demokráciát és a híveivé
váltak, nem is azért omlott össze, mert
a szocialista társadalmak differenciálatlan,
kreativitásra alkalmatlan belsõ
struktúrái versenyképtelennek
bizonyultak a harmadik technológiai
forradalmát átélõ világban,
hanem azért omlott össze, mert a
felhalmozás állatias
ösztönétõl vezérelt, az
egalitárius eszmék nevében
hiánygazdálkodásra és
nélkülözésre
kényszerített embermilliók több
évtized alatt vakondként kirágták
maguk alól a szocialista államot. Õk is
banánt akartak, és most megkapták a
banánjukat. Most a demokráciát
rágják ki maguk alól, valami olyasmit,
amirõl különben nem rendelkeznek sem
tapasztalattal, sem tudással. Ha nem így
lenne, akkor legalább az új demokratikus
pártok és az új demokratikus
kormányok nem vállaltak volna vezetõ
szerepet a korrupció
legalizálásában, a társadalom
kifosztásában és
kriminalizálásában. Vagy legalább
az egyetemességükre oly büszke
egyházakat érdekelné valami más,
mint hogy jóvátétel címén hol
és miként vehetnének még el
valamit a legszegényebbektõl.
Az új demokráciák polgárának
elvileg nincsen többé olyan affekciója
vagy emóciója, amelyet biztonsággal
használhatna új helyzetében, de új
helyzetében éppen ez az ismerõs. Nagy
belsõ meggyõzõdéssel tért
vissza a régi szerepjátékhoz. Megengedi
magának, hogy parazita szándékai
szerint cselekedjen, s egalitárius eszmék
szabályai szerint vélekedjen. Bármi
áron meg akarjon gazdagodni, de olyan
szociálisan kiegyensúlyozott államot
kívánjon, amelyben rajta kívül
mindenki adót fizet, az adópénzeket
pedig úgy osztják el egyenlõ
módon, hogy õ kapjon többet
belõle. Vagy ha ez nem megy, akkor olyan
nacionalista rendõrállamot
kívánjon, amely faji vagy
történelmi indoklással nem engedi meg a
szomszédjának, amit neki természetesen
megenged. Az új demokráciák
polgárai úgy tértek vissza a
szimulációhoz, mintha törvények
szerint sem lennének szabad emberek. Ahogy egykor
a szocialistát szimulálták, most a
demokratát szimulálják. De miért
is ne maradtak volna szimulánsok, ha egyszer a
régi demokráciák polgárai sem
mondtak le a disszimilációról. Õk
sem siettek megvizsgálni hidegháborús
múltjuk mentális és szellemi
következményeit.
http://es.fullnet.hu/0045/index.htm
Nádaspéter