Az a baj, Zsuzsi, hogy ilyen sok kilométer az
bizony szemüvegként viselkedik, szerintem,
plusz, ne feledkezzünk meg arról az
apróságról, hogy a magyar embernek
(köztük is leginkább egy bizonyos
fiatal értelmiségi rétegnek) jó
szokása a panaszkodás, illetve ilyen
tételmondatok hangoztatása, hogy "ebben
az országban nem lehet élni",
miközben azért nagyon is lehet.
Ez persze pont ugyanaz, minthogy én meg azt nem
tudom elképzelni, hogy Amerikában éljek
(max New Yorkban), mert szerintem minden
szabadsága ellenére egy
önkorlátozott, paranoid ország, ahol
ugyan az állam nem szól bele, mit
csinálsz (és hagy is megdögleni),
ellenben ha a Lila Akác közben nincs
rendesen lenyírva a füved, akkor a
szomszédod minden bizonnyal beszól
érte.
Én a részemről optimista vagyok,
minden elbaszások ellenére azért az
látszik, hogy bár igen lassan, de haladunk
előre, csak ehhez optimista embernek kell lenni,
hogy lásd. Mondok egy példát a te
szakmádból: bizony, manapság, ahogy
olvasom-látom, azért a fiatal tervezők
is elkezdtek megélni/befutni, mondjuk
Nanushkának nem hiszem, hogy bármiféle
anyagi gondjai lennének már. Ez annak
köszönhető, hogy kezd beérni a mi
generációnk (anyagilag), aki megengedheti
magának már, hogy ne a Zarában
vásároljon, hanem valamivel
többért egyedi tervezésű
ruhái legyenek. A belvárosban meg
valóban H&M és Zara van, ugyanúgy,
ahogy pl Londonban és számomra
elképesztő sebességgel nyílnak a
felső osztálybéli boltok, most
nyílt a Gucci, két hét múlva lesz
valami designerbutik, ahol Versace meg Chanel cuccok
lesznek - ezek minden bizonnyal nem lennének, ha
nem lenne rá kereslet.