aranypopsirét

A munkamorálom fogta a jóhangulatomat is, és most a lányok érzelmeivel ülnek valami kávézóban. Szörnyű! Legalább a gyomorrontásomat magukkal vihették volna.

Dörög a zég villámlik, Tóni f...üle szikrázik

itt más esett és fog is :) )) Mijjen könyveteket Júlia?

itt már esik, szakad, ömlik, zuhog, ja, és dörög is

ja, most látom valahol már igen

essen már az eső!

zuhééééééééé

és malek andrea (kiaz) a mi könyvünket olvassa, én meg ezt a pestiműsorban, juhé!

Mondja csak Júlia kedves, mondja :) )))

tehát igen. meló kevés, mindenki szabadságon, se légkondi, se hőszünet, éppen jó

tehát jól?

VALAKI FOGLAKOZIK VELEM!

Julikám, ezek együtt járják a cédák táncát. egyébiránt hogy érzed magad mostanság?

Szerbusztok drágáim :) ))
mingyá megkérem a gépházat, amennyiben lehetccséges, szépen vagdossa ki NFN faszságait, má botsánat a 2 értelmű kifejezésér''

köszönöm, jól vagyok, levelezgetek. mindenki alszik.

szia juli, hogy érzed magad mostanság?

az én munkamorálom egy céda. mindenkivel lelép.

Á, az én munkamorálom kávézókba jár, meg mozizni, meg csak úgy erre-arra. Néha látom messziről, néh ainteget, néha meg csak vigyorog. Lehet vitte a tiedet is. Ezek a munkamorálok már csak ilyenek.

Csak nem maradt nálam! Ha mégis, akkor elég rossz munkamorálod lehet, mert az enyém drasztikusan esik...

Küldöm az apátiám meg a hullámaim bébi. A jó társaság mindig fontos. A munkamorálomat meg küldd vissza, légy szíves.

Szia, Danae! Tegnap elkerültük egymást, pedig felettébb szórakoztató társaságnak bizonyultam; nálam volt a depresszióm és a paranoiám is, sőt, mire hazaértem, valahogy egy gyomorrontást is magamhoz vettem. Most mind itt vannak az irodámban.

Hello Lillu:) Küldünk a Ferinek egy tömörítőprogranot.

Ha könyvkiadásra adnád a fejed, akkor a buszmegállókban idegenek nejlonszatyrába csempésznéd a könyveket?

Kedves Ferenc kérlek szépen, ezentúl inkább add meg a helyet ahonnan a kopipasztot elköveted:) Bízni kell az olvasóban nem megerőszakolni!

Hurrŕ, Feco!
Nŕlatok lehet még cseresznyét kapni vajon?

Nagy Nándor: Érzet
A Meo-Kortárs Művészeti Gyűjtemény kiállítóházában Peter Greenaway: Retrospektív ''63-''99 című kiállítása tekinthető meg, ahol a főként filmrendezőként ismert művész festményei, rajzai és kollázsai tekinthetők meg.
Peter Greenaway 1942-ben a Wales-i Newportban született és Wanstead-ben nőtt fel.
Walthamstow-i College of Art-ban festészeti tanulmányokat folytatott. Peter Greenaway főként
filmjei által vált ismerté Magyarországon, amelyek barokkos cizelláltságukkal hívták
fel magukra a figyelmet. Természetesen a filmjeit nem csupán ez a túldíszítettség teszi
különlegessé hanem meglepő sok esetben nyers szokimondása amely szinte ellentétesen hat a
jelképektől tulzsufolt képeknek. Mindazok számára akik filmjei képi világát ismerik kissé
meglepőenek találhatják a sok esetben absztrak festményeket, kollázsokat. Pedig igazán ezen
nincs semmi meglepő, hiszen Peter Greenaway saját bevallása szerint is, inkább azért lett
inkább színházi és filmes rendező, mint festő mert úgy érezte így jobban tudja megfogalmazni
és visszaadni azokat a gondolatokat, elképzeléseket amelyek foglalkoztatják. Mindazonáltal
szoros kapcsolat ismerhető fel a fesmények és filmek megfogalmazásának esetében, az
elkészítésük során követt eljárások esetében. Mégsem lehetne azt állítani Peter Greenaway
képzőművészeti alkotásairól, hogy azok ne lennének megtekintésre érdemesek, sőt bizonyos
tekintetben kifejezetten elgondolkodtatóak, inspirálónak számítanak. Nem lehet ezen
festményekről, rajzokól, kollázsokról azt állítani, hogy azok pusztán filmjei
munkafolyamatának melléktermékei lennének, inkább lehet azok folyamodványainak tekinteni.
Az alkotásokon a különböző művészeti ágak egymásrahatásának képi megjelenítése érezhető. Egyaránt alkalmaz a festmények, képsorozatok elkészítéséhez festészei, fotó vagy szövegi megjelenítést egyazon időben.
A most Budapesten bemutzatott munkák tulnyomó többsége intertextuális alkotásnak számítanak. Egymásra hordott, illesztett, különböző minőségű és jelentésű felületek, melyek egymásra illesztésük által egy egy új jelentéstartamot kapnak, egymáshoz, egymásra illesztésük által. Talán a lekönnyebben értelmezhető a Jézus születése című festmény melyen egy ikon jellegű félbehagyott festmény látható, amelyen ugyanakkor láthatóak szabadkőműves jelképek és olvashatóak protestáns vallási szövegkiemelések. Ehez hasonló a Prospero allegóriák című kollázs képsorozat amely William Shakespire, Vihar című drámájának főhősének megformálására tett kisérletek változatainak egy egy lehetséges értelmezését szemlélhetjük.
A kiállításon látni egyébb képsorozatokat, mint kisérletet egy felmerülő ötlet ábrázolására. Ilyen képsorozatnak számítanakaz Oszlopok, Fejek tanulmányok a lovagló figuráról, melyeket felfoghatunk mint roncsolodott filmfoszlányokat egy filmszallagból, vagy a Tintapacák című kollázs, amely elkészültéhez egyszerű közétkeztetésre szolgáló papírtányérok szolgáltak alapanyagul, mintha alkotójuk arra szeretné felhívni a figyelmet, szinte bármi alkalmas arra, hogy kifejezhessük általuk magunkat, hogy elmondhassuk felhasználésuk által egy számunkra fontos gondolatot, érzést vagy bennünket érintő dolgot.
A leginkább festménynek számító alkotások ugyancsak sorozat képek. Az egyik a rendező első filmje alkotásakor készült sorozat A Walk Through H (Séta H-n keresztül) című festménysorozat, amely címet a rövidfilm is viseli. A másik hasonló sorozat egy minimalizmusra törekvő festménysorozat, Szélmalmok 1-100-ig címmel.
Talán érdemes figyelni a kiállító térben elhelyezett festmények belső rendjére, amely a figyelmes látogatóban felkelthet valami inspiráló érzést.
Peter Greenaway: Festmények, rajzok, kollázsok, retrospektív ''63-''97, című kiállítás 2002 junius 22-szeptember29. között tekinthető meg a MEO-Kortárs Művészeti Gyűjtemény Budapest kiállítóhelyíségben.

Nagy Nándor: Profán csoda
Kietlen sivár sivatagi táj ábrázolásával indít Laura Mana: Megváltó szex, című spanyol
filmje. Szatírikus történetét olyan közegbe helyezi melynek jellemzőit a következő módon
lehet meghatározni.
A nyelvi közösség és a táj alapján a történet játszódhat a spanyolországi kies
Kasztíliában, esetleg Mexikó egy eldugott kisvárosában, falujában. A fekete fehér képi világ
eleinte az 50-60-as évek neorealista olasz filmjeit idézi, a főhősnő pedig Federico Fellini
Amarcordjának trafikosnőjét juttatja a gyakran moziba látogató néző eszébe. A főhősnő neve
is további képzettársításokra ad lehetőséget. Ő Dolores (Elisabeth Margoni) a
lakókörnyezetében szentként tisztelt középkorú háziasszony, aki a cselekmény előrehaladtával
a Lolita nevet veszi fel, Vladimir Nabacov kisregényének szereplőjére, címére utalva. A
történet szereplőinek közös jellemzőjeként pedig a minden szereplő által nagy figyelemmel
kísért rádiós, érzelgős szappanopera hallgatása van megadva.
Ebben a közegben játszódik a film cselekménye amely a férfiasságukban megfáradt férfiak
és a mindennapi munkavégzésben megfakult nők szexuális problémáit veszi célba. Teszi mindez
a film frappáns képi humorral, kitünő szorakoztató színészi játékkal, bibliai szövegek képi
megjelenítésének kifigurázásával. Finoman téve célzásokat nemcsak a latin országokra
jellemző szexuális tabuk problematikájára, Dolores "kálváriája" által. Mindezt még nem
sértő, kedves humorral, a pederasztriára éppen csak utalva, míg az egyházi szerepet
szürreális módon ábrázolja, a házasságon belüli félrelépést pedig igyekszik nevetségessé
tenni.
A film cselekményéne szerkezetileg több részből tevődik össze. Az első rész egy olyan
poros kisváros képét mutatja be, ahol soha nem történik semmi. Itt él a magárahagyott
középkorú Dolores akit nagylelkű viselkedése miatt mindenki szentként tisztel. Dolores annak
érdekében, hogy férjét visszacsalogassa, elhatározza életmódot változtat, mindenképpen bűnt
szeretne elkövetni. Ennek a szándékának megfelelően az első férfival megcsalja férjét, de
tudtán kívül éppen ezzel a cselekedetével menti meg a férfi életét. Igy Doloresnek ez a
bűne, különös módon, irgalmas cselekedetté válik. Ezután szép lassan más, ugyancsak
férfiasságukban bizalmukat vesztett férfiak is Dolores segítségéért fordulnak. A főhősnő
naiv viselkedésével, egyik helyzetből kerül a másikba, egyre nevetségesebb helyzetek követik
egymást. Fokozatosan összekeveredik, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és helytelen
viselkedés. Senki sem tudja eldönteni, hogy Dolores/Lolita szent-e avagy szajha, valójában
mindenki hallgat megváltozott életmódjáról hiszen Dolores tevékenységének köszönhetően
egyszeriben felvirágzik a kisváros élete, amit a városka minden lakója igyekszik maximálisan
kiélvezni. Kiszínesedik a kép.
Az egymást követő helyzetkomikumok fucsa mód, pont itt, ebben a képileg színes részben
lesznek kissé erőtlenek, kopottak. Dolores jólelkű, mondhatni passzióból űzött testi
jótékonykodásának köszönhetően, férfiak és nők élnek újból egymás mellett, pontosan addig
amíg Dolores férje haza nem tér. Ekkor a cselekmény egy újabb bibliai szövegrész, Rembrandt
által készített rézkarc, a parázna nő megkövezése, helyzetének képi megidézésében
csucsosodik ki. A férfiak ekkor gondolkoznak el azon, hogy Dolores szent-e vagy mégis inkább
ringyó. A kis közösség megoszlik, férfiak és nők különválnak, összekülönböznek a kialakult
helyzeten, majd szinte minden egyes szereplő igen különös, egyéni módját választja a
kialakult probléma fel- és megoldására. Végül, mi más is oldhatná fel a közösség gondjait,
mint egy ujabb csoda, ami természetesen meg is történik.
A történet végén, a film rendezője, Laura Mana pedig bennünket nézőket arra figyelmeztet,
némi (ön)iróniával, minden csoda ellenére, mégis csak sivár ez az általa ábrázolt világ.
Megváltó szex
spanyol, feliratos film,
rendezte: Laura Mana
forgatókönyv: Laura Mana
operatőr: Henner Hoffman
zene: Francesc Gener
szereplők: Elisabeth Margoni, Alex Angulo, Pilar Bardem, Mariola Fuentes, Jose Sancho, Jose
Carlos Colombo
tervvezett bemutató: 2002. július 18.
eredeti cím: Sexo por compasión
készült 2000-ben, 105 perc, forgalmazza a BUDAPEST FILM

Nagy Nándor: Profán csoda
Kietlen sivár sivatagi táj ábrázolásával indít Laura Mana: Megváltó szex, című spanyol
filmje. Szatírikus történetét olyan közegbe helyezi melynek jellemzőit a következő módon
lehet meghatározni.
A nyelvi közösség és a táj alapján a történet játszódhat a spanyolországi kies
Kasztíliában, esetleg Mexikó egy eldugott kisvárosában, falujában. A fekete fehér képi világ
eleinte az 50-60-as évek neorealista olasz filmjeit idézi, a főhősnő pedig Federico Fellini
Amarcordjának trafikosnőjét juttatja a gyakran moziba látogató néző eszébe. A főhősnő neve
is további képzettársításokra ad lehetőséget. Ő Dolores (Elisabeth Margoni) a
lakókörnyezetében szentként tisztelt középkorú háziasszony, aki a cselekmény előrehaladtával
a Lolita nevet veszi fel, Vladimir Nabacov kisregényének szereplőjére, címére utalva. A
történet szereplőinek közös jellemzőjeként pedig a minden szereplő által nagy figyelemmel
kísért rádiós, érzelgős szappanopera hallgatása van megadva.
Ebben a közegben játszódik a film cselekménye amely a férfiasságukban megfáradt férfiak
és a mindennapi munkavégzésben megfakult nők szexuális problémáit veszi célba. Teszi mindez
a film frappáns képi humorral, kitünő szorakoztató színészi játékkal, bibliai szövegek képi
megjelenítésének kifigurázásával. Finoman téve célzásokat nemcsak a latin országokra
jellemző szexuális tabuk problematikájára, Dolores "kálváriája" által. Mindezt még nem
sértő, kedves humorral, a pederasztriára éppen csak utalva, míg az egyházi szerepet
szürreális módon ábrázolja, a házasságon belüli félrelépést pedig igyekszik nevetségessé
tenni.
A film cselekményéne szerkezetileg több részből tevődik össze. Az első rész egy olyan
poros kisváros képét mutatja be, ahol soha nem történik semmi. Itt él a magárahagyott
középkorú Dolores akit nagylelkű viselkedése miatt mindenki szentként tisztel. Dolores annak
érdekében, hogy férjét visszacsalogassa, elhatározza életmódot változtat, mindenképpen bűnt
szeretne elkövetni. Ennek a szándékának megfelelően az első férfival megcsalja férjét, de
tudtán kívül éppen ezzel a cselekedetével menti meg a férfi életét. Igy Doloresnek ez a
bűne, különös módon, irgalmas cselekedetté válik. Ezután szép lassan más, ugyancsak
férfiasságukban bizalmukat vesztett férfiak is Dolores segítségéért fordulnak. A főhősnő
naiv viselkedésével, egyik helyzetből kerül a másikba, egyre nevetségesebb helyzetek követik
egymást. Fokozatosan összekeveredik, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és helytelen
viselkedés. Senki sem tudja eldönteni, hogy Dolores/Lolita szent-e avagy szajha, valójában
mindenki hallgat megváltozott életmódjáról hiszen Dolores tevékenységének köszönhetően
egyszeriben felvirágzik a kisváros élete, amit a városka minden lakója igyekszik maximálisan
kiélvezni. Kiszínesedik a kép.
Az egymást követő helyzetkomikumok fucsa mód, pont itt, ebben a képileg színes részben
lesznek kissé erőtlenek, kopottak. Dolores jólelkű, mondhatni passzióból űzött testi
jótékonykodásának köszönhetően, férfiak és nők élnek újból egymás mellett, pontosan addig
amíg Dolores férje haza nem tér. Ekkor a cselekmény egy újabb bibliai szövegrész, Rembrandt
által készített rézkarc, a parázna nő megkövezése, helyzetének képi megidézésében
csucsosodik ki. A férfiak ekkor gondolkoznak el azon, hogy Dolores szent-e vagy mégis inkább
ringyó. A kis közösség megoszlik, férfiak és nők különválnak, összekülönböznek a kialakult
helyzeten, majd szinte minden egyes szereplő igen különös, egyéni módját választja a
kialakult probléma fel- és megoldására. Végül, mi más is oldhatná fel a közösség gondjait,
mint egy ujabb csoda, ami természetesen meg is történik.
A történet végén, a film rendezője, Laura Mana pedig bennünket nézőket arra figyelmeztet,
némi (ön)iróniával, minden csoda ellenére, mégis csak sivár ez az általa ábrázolt világ.
Megváltó szex
spanyol, feliratos film,
rendezte: Laura Mana
forgatókönyv: Laura Mana
operatőr: Henner Hoffman
zene: Francesc Gener
szereplők: Elisabeth Margoni, Alex Angulo, Pilar Bardem, Mariola Fuentes, Jose Sancho, Jose
Carlos Colombo
tervvezett bemutató: 2002. július 18.
eredeti cím: Sexo por compasión
készült 2000-ben, 105 perc, forgalmazza a BUDAPEST FILM

Végigolvastam újra a baktert, köszönjük deszépazélet!:)

A futó zápor után a rét csöndesen nyújtózkodott. A bakter meg ballagott, ahogyan szokott: háta mögött deréktájt összefont kezekkel. Fecskék cikáztak. Az életutakkal szabadtalt erdőmelléki tocsogósban békakórus tercelt és szájdobolt. A bakter mélázva okoskodott magában:
- Gondolom így lesz bírhatóvá a bírhatatlan.