aranypopsirét

NNF: A kérdés az, neked mi a célod?

Először is szervusztok
Nos az hiszem ez egy szabad közösségi oldal.
Másrészt azt hiszem másokat még érdekelhet, függetlenül attól, hogy itt nem minden edetben folyik magas röptü beszélgetés, amit hangsúlyozok, semmiképpen sem szeretnék minősíteni.
A hosszusággal kapcsolatban, vetted egyáltalán a fáradságot, hogy elolvasd, majd utána eldöntöd, hogy a következőt olvasod e. Végül pedig szabad a lehetőség, lehet hasonló módn eljárni. TI mit ajánlottok a részemre. Meg egyáltalán mi a véleményetek a kirohanásokon túl.
Kertimag

Milyen megértés, milyen türelem?

Kedves Kertimag, légyszi, mondd meg, miért...

NNF: Fizet neked ezért v.ki???

Megértéseteket és türelmeteket köszönöm.
kertimag

NNF: Szépen megkérünk, hogy ne a huizhu topikjait használd fel a Pestiest-ből kimaradt írásaid tárhelyéül, mert ez nem winchester. Ha olvasod a reakciókat, akkor gondolom neked is feltűnik, hogy topiktársaid nem veszik szívesen a traktát. A válaszodat a levelezési részbe küldjed, megértésedet előre is köszönjük.
GÉPHÁZ

Nagy Nándor: A körülményekről
Nézem a felvételeket a Mai Manó Ház kiállítótermében. Nézem Vesa Oja finn fotóriporter képeit, amelyeket valahol itt Kelet-Európában készített. Nézem és megdöbbenek, hiszen magam is itt Kelet- Európában élek. Nézem a felvételeket és rácsodálkozok, többedmagammal mintha megéltünk volna valami hasonlót, olyat mint a felvételeken látható. Mégis, valahogy rémisztő, kivülről más szemével látni, az elmult tíz, tízenöt év "jelentősnek" számító, emberi ésszel fel nem fogható eseményekről készült felvételeket.
Vesa Oja finn fotóriporter, a legnagyobb példányszámú finn napilap, a Helsign Sanomat munkatársa immár több mint 20 éve. Ez idő alatt számos utazást tett Kelet-Európában,
Észtországtól a balkánig. Az általa készített képek a szocializmus utolsó éveit, annak nem egy esetben nevetséges, vidám pillanatait rögzítette, valamint a rendszer nem egy alkalommal véres összeomlását örökítette meg. A kiállításon főként Magyarországról, Romániáról az egykori Cseszlovákiáról, Jugoszláviáról készült felvételeket látni, melyek ma már kordokumentumnak számítanak. Kordokumentumor melyekre valamiért, nem akarunk, tudunk majd örömmel visszagondolni, melyeket a legszivesebben elfelejenénk.
Nézem a nem egy esetben megdöbbentő , polgárháborús felvételeket, melyekkel nem lehet mindent láttatni, elmondani. A képeken látható események magukérrt beszélnek.
Vesa Oja finn fotóriporter munkái 2002. július 27-ig tekinthetők meg a Mai Manó Ház kiállítótemében.

neeeeeeeeee

ajjaj

Figyelmeztetés.
Szeretnék hosszabb szöveget felvinni. A válaszokat a levelezési részbe küldjétek. Megértéseteket és türelmeteket előre is köszönöm.
kertimag

A K-Pax-et láttam, szerintem nem rossz!:)

NNF-ke, az eladandó lakásokban plakátold ki ezeket, és akkor ezt is olvassák, meg a lakást is megnézik.
ha az ügynöknek elmondom egyik kritikádat kapok árengedményt a lakásból?

Szerintem inkább az adok-veszekbe hirdesd meg, hogy szívesen küldenel ilyen leírasokat és akkor jelentkezne, akit tényleg érdekel.Nem, mintha nem lenne érdekes, csakhát sok helyet foglal.

Drága NNF-ünk! Már rohadtul hiányoltunk, és arra gondoltam, hogy nem lehetne, hogy privibe nyomd a hosszú szövegeket? Engem speciel nem érdekel, szóval nekem nem is kell elküldened, de a 4677 regisztrált felhasználó közül - már csak a nagy számok törvénye alapján is - biztos van legalább három ember, akire okvetlenül számíthatsz. Ez azért is jó lenne, mert képzeld, ha valakinek pont az egy héttel ezelőtti írásodra lenne szüksége (mittudomén, szakdolgozathoz, stilisztikai segítségként, vagy öngyilkosság előtt), akkor csak bemászik a mailboxába, és előkeresi, vagy foldert csinál írásaidnak, meg ilyenek. Kérdezzük meg, kinek kell privi értesítés minden újdonságról, jó?

Figyu NNF! Legalabb ne kuld el tobbszor uazt! a legorveny, mar tuti volt egyszer. es kisebb gondok vannak helyesiras fronton is...

Gondoltam kiugrok PestiEstért, de így már minek.Bár, hogy mikor és hol játszák a filmeket még nem tudjuk.

Én ott tartok, ha egy film csupán eszembe jut, már beugrik a neve, meg persze egy csomó minden nyomdafestéket nem tűrő túró...

ha megnézem valamelyik filmet, mondjam be a pénztárnál a nevedet?

Nagy Nándor: Utóérzés?
Barátságos történet egy fickóról (Kevin Spacey) aki földönkivülinek mondja magát,
mindemellett olyan békésen viselkedik, hogy még a New York-i elmegondozó főorvosa
is hitelt ad szavainak bizonyos határig.
Szokványosnak mondható amerikai történet, amely történet szereplőiről a néző
eldöntheti ki követ helyes viselkedési normát, azt ki mennyire toleráns, viseli el
a másik ember eltérő állításait, szokásait. Valamint beleélheti magát a néző a
páciensét vizsgáló elmeszakértő (Jeff Bridges) tépelődésébe, mennyire hiheti el egy
"társadalmon" kivülálló "idegen" mégúgy tudományosan allátámasztott irracionálisnak
tűnő állításait az ő, mármint az orvos racionálisnak, elfogadottnak számító családi
létbiztonságával szemben.
Kevin Spaceyt és Jeff Bridgest is láttuk már ettől jobb filmes alkotásban
szerepelni, de a képeknek köszönhetően valahogy mégis nézhető ez a történet. Igaz,
a történet végén Kevin Spacey sokatmondóan mosolyog tolószékében, szinte az arcára
van írva, ő egész biztos olvasta Ken Kesey: Szálla kakukk fészkére című regényét,
sőt az is bizonyos, hogy a kötetből készült, Milos Forman által rendezett filmet is
látta Jack Nicholson főszereplésével.
K-Pax A belső bolygó
rendezte: Iain Softley
forgatókönyv: Charles Leavitt
operatőr:John Matheieson
szereplők: Kevin Spacey, Jeff Bridges, Mary Mc. Cormack, Alfre Woodard
sz. f. am. film, 120 p.
gy. év: 2001
forgalmazza SPI International

Nagy Nándor: Légörvény
A néző remél és bízik, végre itt a nagy, nézhető, szórakoztató magyar film a
mozikban. A film megtekintése után a néző mégis meglehetősen gondban lehet, annak
megítélésében, hogy a számára bemutatott filmes alkotást, talán a kultuszfilmekké
elhíresült amerikai filmek valamelyikének parafrázisaként tálalták e a szemei elé,
persze miután azt kellően a sajátosan honi, magyar környezetbe ültették. Esetleg
más magyar szatírikus filmhez hasonlónak tekintse, miután nem tudta eldönteni azt a
film történetének cselekményéről, az most iróniával, netalántán szarkazmussal
közelítette meg az érintett társadalmi problémákat.
Valahogy igy van ez Klöpfer Tibor által rendezett El Nino című színes magyar
filmel is. Pedig a történet kiötlői igazán kitettek magukért. Van több szálon futó
cselekmény, lecsúszott félértelmiségi fiatal házaspár. Reklám fotográfus
feleségetől, gyermekestől (László Zsolt, Tóth Ildikó, Szabó Csabi), kihasználják a
vidéki munka adta lehetőséget, együtt a család, sajátosan hazai visszacsatolással,
kössük össze a kellemest a hasznossal, vidéki panzió annak minden hátulütőjével,
képileg és dramaturgiailag itt ott elvaratlan szálak.
Vannak ugyanakkor idétlen kinézetű bankrablók. Külsejüknek megfelelő kivitelezésű
de mégis sikeres pénzszerzési akcióval. És ha már van társadalmi problémaábrázolás
és van párosítás "tisztes" polgári lét kontra bünöző bankrablók (Dóczy Péter, Szabó
Győző), akkor már tényleg, de tényleg kihagyhatatlanok a történetből a rendőrök
(Magyar Attila, Hajdú István), akik henyék, koruptak és persze kurváznak (Gryllusz
Dorka), akárcsak a bankrablók.
Miután a film csúcspontján a különböző cselekményszálak összefutnak, a
szereplőknek már csak osztozkodniuk kell a nagy nehezen megszerzett
forintmilliókon, ami fölöttébb keserves, mind a történet szereplőinek, mind pedig a
nézők számára. Érdemes figyelni erre a jelenetre, történik mindez, valószínüleg
szórakoztatási célzattal.
Végül pedig, hogy szó essék arról is amiért a leendő néző mégis érdemesnek tartja
megszakítani nyaralását, az Vecsernyés János operatőri munkája, ami helyenként
különösen figyelemre méltó. Valamit a színészek munkája amivel igyekeztek
megtámogatni a cselekmény mondanivalóját.
El Nino - színes magyar film
rendezte: Klöpfer Tibor
kép: Vecsernyés János, Klöpfer Tibor, Kiss Gergő
vágó: Koncz Gabriella, Gönczi Zsuzsa
zene: Melis László, Klöpfer Tibor
szereplők: László Zsolt, Tóth Ildikó, Szabó Csabi, Szabó Győző, Dóczy Péter, Magyar
Attila, Hajdú István, Gryllus Dorka
gyártó: Film Art
készült 1999(?)-ben, 80 perc
forgalmazza a Budapestfilm
tervezett bemutató: 2002. július 11.

Nagy Nándor: Rójuk az utcát letévedt vakként
Van nekünk Budapest, van benne Andrássy út és van az Andrássy úton számtalan
kávézó, köztük az egyik az Eckermann.
A kávézó belső tere pedig lehetőséget nyújt fotóművészek alkotásainak
bemutatására. Többnyire diszkréten, hiszen a helyíség adottságai nem teszik
lehetővé, túl nagy tárlat bemutatását. Csak úgy esztétikai célzattal, ha már van az
a kevéske felület. Különben is, szinte észre sem venni a fotókat, már már annyira
megszokott a jelenlétük. Változásuk mégis, még a képzetlenebb szemüek számára is
feltünhet.
Jelen esetben Lugosi Lugo fotóművész "Andrássy úti részletek" című fotósorozatát
lehet szemügyre venni és kell. Kell, hiszen a fotóművész azokat az épületeket,
épületrészeket örökítette meg, melyek alatt nap mint nap elsétálunk, vagy éppen
dolgainkat végezve elsietünk mellettük. A kiállított felvételeken a fotóművész az
általa fontosnak tartott épületeket, épületrészeket ragadott ki az utca
környezetéből, egyetlen és kizárólagos esztétikai célzattal, mágpeddig azzal, hogy
bennünket szemlélőket megállásra, szemlélődésre, töprengésre késztessen a
megörökített épületek láttán.
A felületes szemlélő a fotókat nézve, akár el is intézheti az egész képsorozatot
egy válrándítással, mondva azt, hiszen kint az utcán bárki bármikor láthat,
készíthet hasonlót. És talán igaza is lenne, de valyon valóban így van ez? A
fotókon kőfaragások, díszes domborműves ablakok, kapubejáratot díszítő oszlopok,
szobrok, kovácsoltvas kapuk, vagy éppen maga a freskóval, dór oszlopsorral
díszített műcsarnok homlokzata látható. Végülis ha jobban belegondolunk, kilépve az
Andrássy útra, tényleg bárki szemügyre veheti, sőt akár le is fényképezheti ezeket
az apró gondossággal megtervezett, cizelláltan megkonstruált épületet,
épületrészleteket. De hogy valóban megszemléljük e őket, hagyunk e időt arra, hogy
minden részletét szemügyre vegyük, elgondolkozzunk a hajdan volt mesteremberek,
ménökök pontos tervein, gondos munkájánazt már nem tudni.
Nem tudni ezekután, a kávézóból kilépve, ugyanúgy sietünk el majd mellettük mint
korábban?
Lugosi Lugo László fotóművész "Andrássy úti részletek" című kiállítása 2002.
július 9 - augusztus 31. között tekinthető meg az Eckermann kávézóban.

Nagy Nándor: Profán csoda
Kietlen sivár sivatagi táj ábrázolásával indít Laura Mana: Megváltó szex, című
spanyol filmje. Szatírikus történetét olyan közegbe helyezi melynek jellemzőit a
következő módon lehet meghatározni.
A nyelvi közösség és a táj alapján a történet játszódhat a spanyolországi kies
Kasztíliában, esetleg Mexikó egy eldugott kisvárosában, falujában. A fekete fehér
képi világ eleinte az 50-60-as évek neorealista olasz filmjeit idézi, a főhősnő
pedig Federico Fellini Amarcordjának trafikosnőjét juttatja a gyakran moziba
látogató néző eszébe. A főhősnő neve is további képzettársításokra ad lehetőséget.
Ő Dolores (Elisabeth Margoni) a lakókörnyezetében szentként tisztelt középkorú
háziasszony, aki a cselekmény előrehaladtával a Lolita nevet veszi fel, Vladimir
Nabacov kisregényének szereplőjére, címére utalva. A történet szereplőinek közös
jellemzőjeként pedig a minden szereplő által nagy figyelemmel kísért rádiós,
érzelgős szappanopera hallgatása van megadva.
Ebben a közegben játszódik a film cselekménye amely a férfiasságukban megfáradt
férfiak és a mindennapi munkavégzésben megfakult nők szexuális problémáit veszi
célba. Teszi mindez a film frappáns képi humorral, kitünő szorakoztató színészi
játékkal, bibliai szövegek képi megjelenítésének kifigurázásával. Finoman téve
célzásokat nemcsak a latin országokra jellemző szexuális tabuk problematikájára,
Dolores "kálváriája" által. Mindezt még nem sértő, kedves humorral, a
pederasztriára éppen csak utalva, míg az egyházi szerepet szürreális módon
ábrázolja, a házasságon belüli félrelépést pedig igyekszik nevetségessé tenni.
A film cselekményéne szerkezetileg több részből tevődik össze. Az első rész egy
olyan poros kisváros képét mutatja be, ahol soha nem történik semmi. Itt él a
magárahagyott középkorú Dolores akit nagylelkű viselkedése miatt mindenki szentként
tisztel. Dolores annak érdekében, hogy férjét visszacsalogassa, elhatározza
életmódot változtat, mindenképpen bűnt szeretne elkövetni. Ennek a szándékának
megfelelően az első férfival megcsalja férjét, de tudtán kívül éppen ezzel a
cselekedetével menti meg a férfi életét. Igy Doloresnek ez a bűne, különös módon,
irgalmas cselekedetté válik. Ezután szép lassan más, ugyancsak férfiasságukban
bizalmukat vesztett férfiak is Dolores segítségéért fordulnak. A főhősnő naiv
viselkedésével, egyik helyzetből kerül a másikba, egyre nevetségesebb helyzetek
követik egymást. Fokozatosan összekeveredik, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes
és helytelen viselkedés. Senki sem tudja eldönteni, hogy Dolores/Lolita szent-e
avagy szajha, valójában mindenki hallgat megváltozott életmódjáról hiszen Dolores
tevékenységének köszönhetően egyszeriben felvirágzik a kisváros élete, amit a
városka minden lakója igyekszik maximálisan kiélvezni. Kiszínesedik a kép.
Az egymást követő helyzetkomikumok fucsa mód, pont itt, ebben a képileg színes
részben lesznek kissé erőtlenek, kopottak. Dolores jólelkű, mondhatni passzióból
űzött testi jótékonykodásának köszönhetően, férfiak és nők élnek újból egymás
mellett, pontosan addig amíg Dolores férje haza nem tér. Ekkor a cselekmény egy
újabb bibliai szövegrész, Rembrandt által készített rézkarc, a parázna nő
megkövezése, helyzetének képi megidézésében csucsosodik ki. A férfiak ekkor
gondolkoznak el azon, hogy Dolores szent-e vagy mégis inkább ringyó. A kis
közösség megoszlik, férfiak és nők különválnak, összekülönböznek a kialakult
helyzeten, majd szinte minden egyes szereplő igen különös, egyéni módját választja
a kialakult probléma fel- és megoldására. Végül, mi más is oldhatná fel a közösség
gondjait, mint egy ujabb csoda, ami természetesen meg is történik.
A történet végén, a film rendezője, Laura Mana pedig bennünket nézőket arra
figyelmeztet, némi (ön)iróniával, minden csoda ellenére, mégis csak sivár ez az
általa ábrázolt világ.
Megváltó szex
spanyol, feliratos film,
rendezte: Laura Mana
forgatókönyv: Laura Mana
operatőr: Henner Hoffman
zene: Francesc Gener
szereplők: Elisabeth Margoni, Alex Angulo, Pilar Bardem, Mariola Fuentes, Jose
Sancho, Jose Carlos Colombo
tervvezett bemutató: 2002. július 18.
eredeti cím: Sexo por compasión
készült 2000-ben, 105 perc, forgalmazza a BUDAPEST FILM

Nagy Nándor: Érzet
A Meo-Kortárs Művészeti Gyűjtemény kiállítóházában Peter Greenaway: Retrospektív
'63-'99 című kiállítása tekinthető meg, ahol a főként filmrendezőként ismert művész
festményei, rajzai és kollázsai tekinthetők meg.
Peter Greenaway 1942-ben a Wales-i Newportban született és Wanstead-ben nőtt fel.
Walthamstow-i College of Art-ban festészeti tanulmányokat folytatott. Peter
Greenaway főként
filmjei által vált ismerté Magyarországon, amelyek barokkos cizelláltságukkal
hívták
fel magukra a figyelmet. Természetesen a filmjeit nem csupán ez a túldíszítettség
teszi
különlegessé hanem meglepő sok esetben nyers szokimondása amely szinte ellentétesen
hat a
jelképektől tulzsufolt képeknek. Mindazok számára akik filmjei képi világát ismerik
kissé
meglepőenek találhatják a sok esetben absztrak festményeket, kollázsokat. Pedig
igazán ezen
nincs semmi meglepő, hiszen Peter Greenaway saját bevallása szerint is, inkább
azért lett
inkább színházi és filmes rendező, mint festő mert úgy érezte így jobban tudja
megfogalmazni
és visszaadni azokat a gondolatokat, elképzeléseket amelyek foglalkoztatják.
Mindazonáltal
szoros kapcsolat ismerhető fel a fesmények és filmek megfogalmazásának esetében, az
elkészítésük során követt eljárások esetében. Mégsem lehetne azt állítani Peter
Greenaway
képzőművészeti alkotásairól, hogy azok ne lennének megtekintésre érdemesek, sőt
bizonyos
tekintetben kifejezetten elgondolkodtatóak, inspirálónak számítanak. Nem lehet ezen
festményekről, rajzokól, kollázsokról azt állítani, hogy azok pusztán filmjei
munkafolyamatának melléktermékei lennének, inkább lehet azok folyamodványainak
tekinteni.
Az alkotásokon a különböző művészeti ágak egymásrahatásának képi megjelenítése
érezhető. Egyaránt alkalmaz a festmények, képsorozatok elkészítéséhez festészei,
fotó vagy szövegi megjelenítést egyazon időben.
A most Budapesten bemutzatott munkák tulnyomó többsége intertextuális alkotásnak
számítanak. Egymásra hordott, illesztett, különböző minőségű és jelentésű
felületek, melyek egymásra illesztésük által egy egy új jelentéstartamot kapnak,
egymáshoz, egymásra illesztésük által. Talán a lekönnyebben értelmezhető a Jézus
születése című festmény melyen egy ikon jellegű félbehagyott festmény látható,
amelyen ugyanakkor láthatóak szabadkőműves jelképek és olvashatóak protestáns
vallási szövegkiemelések. Ehez hasonló a Prospero allegóriák című kollázs
képsorozat amely William Shakespire, Vihar című drámájának főhősének megformálására
tett kisérletek változatainak egy egy lehetséges értelmezését szemlélhetjük.
A kiállításon látni egyébb képsorozatokat, mint kisérletet egy felmerülő ötlet
ábrázolására. Ilyen képsorozatnak számítanakaz Oszlopok, Fejek tanulmányok a
lovagló figuráról, melyeket felfoghatunk mint roncsolodott filmfoszlányokat egy
filmszallagból, vagy a Tintapacák című kollázs, amely elkészültéhez egyszerű
közétkeztetésre szolgáló papírtányérok szolgáltak alapanyagul, mintha alkotójuk
arra szeretné felhívni a figyelmet, szinte bármi alkalmas arra, hogy kifejezhessük
általuk magunkat, hogy elmondhassuk felhasználésuk által egy számunkra fontos
gondolatot, érzést vagy bennünket érintő dolgot.
A leginkább festménynek számító alkotások ugyancsak sorozat képek. Az egyik a
rendező első filmje alkotásakor készült sorozat A Walk Through H (Séta H-n
keresztül) című festménysorozat, amely címet a rövidfilm is viseli. A másik hasonló
sorozat egy minimalizmusra törekvő festménysorozat, Szélmalmok 1-100-ig címmel.
Talán érdemes figyelni a kiállító térben elhelyezett festmények belső rendjére,
amely a figyelmes látogatóban felkelthet valami inspiráló érzést.
Peter Greenaway: Festmények, rajzok, kollázsok, retrospektív '63-'97, című
kiállítás 2002 junius 22-szeptember29. között tekinthető meg a MEO-Kortárs
Művészeti Gyűjtemény Budapest kiállítóhelyíségben.

Nagy Nándor: Kis törpék vagyunk mi mind.
Eleinte nem értettem mit szeretne jelenteni Deli Ágnes: Fehér törpe című
installációja. Három másfél méter magas fémhasáb, azokba csúsztatott hússzínű
műbörrel bevont szivacsmatrac, az első a fémhasáb formályának meghosszabbítása, a
második szív alakú, míg a harmadik egy manó sipkájára emlékeztet, körbevesznek,
állnak egy nagyméretű párnán elhelyezett óriási vörösréz tálat, valamint két matrac
alakú forma a szemközti falra erősítve, ugyancsak azzal a hússzínű műbörrel bevonva
mint az álló formák, jobboldali falon hét természeti kép, fotók.
Eleinte mint említettem nem értettem. Néztem a fotókakat, a gyönyörű természeti
felvételeket, növények, virágok és sétára csalogató mezők, árkok, fák árnyai, de
semmiképpen sem maguk a fák. Nem értem töröm a fejem, töröm a fejem és próbálom
összeolvasni a falakon látható felvételeket az installáció többi merőben más
jellegű formáival, anyagával, sehogyan sem akar összeilleni, főként a falra
rögzített matracokkal nem tudok mit kezdeni. Ki be járok, kimegyek a teremből, majd
vissza, majd lángra lobban a fejem úgy gondolkozok. Egyszerre csak kihullik a
gondolat, nézem a képeket, a formákat, rágyújtanék egy cigarettára de nem lehet,
múzeum, kihullik a gondolat mint egy szál...
Végül ellobban egy gyufa szál a fejemben. Hazaballagok, magára hagyva ezt a
kifordított, tüzet fogott gyufás dobozzá letermelt erdőt.
Deli Ágnes: Fehér törpe / White Dwart című kállítása a Ludwig Muzeúmban, 2002
junius 25 - julius 28 között.

Figyelmeztetés
Szeretnék hosszabb szövegeket felvinni. A válaszokat a levelezési részbe küldjétek, megértéseteket előre is köszönöm.
kertimag

Héra doktornak üzenem, hogy ugye mivel ma leragasztották a privigombomat, szóval az üzenet lényege, hogy köszi, és hogy én is punny és hogy ma én se sehova. ez a mi kis privi non-fixünk, és éljen a nyelvújítók kora... L

Elmondanám, ha nem unnád, máma is, mikor lassan fejeztem a munkát... - pörgött a bakterféle fényújságon. Álló nap könyvszellemek kergetőztek az erdőmelléki tisztáson. A lejtős réten.
Szerencse aztán a többi ment magától.
A bóklászó kékcsikó például ráérzett ki is ő; először rúgott-harapott, de idővel feledve haragot, valódi baráttá, igaz cimborává avatott több embert. Részben önszántából. Persze mondták is: jobb lesz neki így. Amott meg a pagonyok öreg csősze tapasztalati alapon a gombafiakat győzködte - teszem hozzá sikerrel -, taplóság helyett gyűjtsenek erőt őzlábbá vagy vargányává válni.
Így történt, hogy a bakter körbe járta még a rétet, ide és oda is benézett, majd nyugtázta, hogy a lassan fáradó nappal a népek tervszerint elindultak élményre vadászni.

Köszi Dóra

Gomba kedves, ne húzd annál tovább míg lehet.
Gyertek buliba, fixáltam
Majnem egy egész hétre előre!