irodalom

http://www.eol-reisen.de/images/2_bosnien_visegrad_bruecke_ueber_die_drina_reck_l.jpg

19044: meg törökök :-)

19043: hát ... igen. Teljesen más világ. A horvátok és a szlovének kivételével a délszlávok - lényegében a szerbek - ortodox keresztények, a bosnyákok muzulmán szerbek, és éltek Boszniában katolikus horvátok, muzulmán bosnyákok, és pravoszláv szerbek. Kultúrák inkompatibilitása. Miközben az emberek hosszú időn keresztül békében éltek egymással. Legfeljebb nem házasodtak, nem keveredtek egymással. Ezt is jól mutatja be Andric.

A legmegrázóbb nekem az volt, amikor megérkezett az okkupáció után az osztrák-magyar hadsereg a kisvárosba, és később a hivatalnokok.
Hogy ami nekünk az identitásunk része, ami nekem, osztrák-kultúra-mániásnak olyan "otthonos" - az nekik mennyire idegen.

19041: kösz. De sajnos, így is keveset tudunk róluk. (És a világ róluk és rólunk.)

és még egy: http://www.zone.ee/aurin/proza/MPakszeanoszilasz.html

ÉS:
http://www.zone.ee/aurin/proza/mpatusszogoikon.html
:-)))

itt meg egy lista:
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/44/bibliogr.html
(nem tudom, hogy kapcsolódik egymáshoz ez a két oldal...)

19037: Amit én még egyetemista koromban olvastam, és nagyon szeretem: Milorad Pavic: A tüsszögő ikon (novellák)
és rákerestem most és ezt találtam:
http://www.zetna.org/muford.html

19036: örülök, nekem is nagy élmény volt. És nagy pofon: milyen keveset tanultunk/tudunk a szomszédaink irodalmáról. 10 angolszász szerzőt kapásból fel tudnék sorolni, de 10 jugoszlávot? Pláne boszniait?

19035: már a felénél járok, és teccik, persze :-)

19034: Placebo :) ami magyarul: tetszeni fog. :)

Ivo Andric: Híd a Drinán

19023: Köszi, utánanézek! :-)

19023: Köszi, utánanézek! :-)

19026: Bálint, nem oké ez így. Állítólag amit mondasz, az saját vélemény, mégis belefűzöl ilyeneket, hogy "nade gondolom, blikk-rajongókon kívül ezt másnak nem kell magyarázni". Tehát mindazt, amit leírsz, úgy kell érteni, hogy ez mind a saját véleményed, de mégis, aki nem követ téged ebben a "saját véleményben", azt leírod, elintézed azzal, hogy "blikk-rajongó"? Hogy van ez? Ki és mikor mondta, hogy az írót és az embert külön kell választani? Fel sem merült benned, hogy ennek kb. annyi igazságértéke van, mint annak, hogy "minden zseni valahol őrült is" vagy: "az összes művész drogozik és/vagy buzi" és lehetne folytatni a sort.
egyáltalán, honnan lehet biztonsággal tudni, hogy amit mond, az hülyeség? ha egy író magáról beszél, vmelyik művéről, vagy az alkotói folyamatról, minden igazolhatatlan, amit mond, mert tanú nincs, hacsak nem egy alkotótárs, és szabályok sincsenek, amik alapján felmérhetőek lennének. Hogy van, akinek ez a tanult szakmája? Nem értem, hogy lehet akármennyi elvégzett tanulmányt összevetni azzal, amikor valaki egyetlenként végigél egy alkotói folyamatot, amibe senki más nem láthatott bele, csak ő maga.
Sok esetben az író KEVÉSBÉ kompetens, mint bárki más: de az is lehet, hogy az írót az esztétákkal ellentétben nem köti egy szakmai nyelv, amikor beszél, ezért szakmai szempontból, de csak abból, kevésbé tartják megfontolásra érdemesnek, amit mond: de ez max. csak azt jelenti, hogy az író a tőle esetleg távol álló szakbarbár vakert nem érti, nem azt, hogy a saját alkotásával ne lenne tisztában jobban, mint bárki
Más a helyzet persze, ha az író maga is tanult esztéta, de az én tapasztalataim szerint a kritikusok még ebben az esetben sem veszik jó néven, ha úgymond a "kenyerüket elveszi".

19027: Hm :) Awass Alberté (így kereszteltem át, az első fejezetet, melynek címe szerényen csak: "bölcsességek", már be is dolgoztam) azért nem csak ilyen vicces tautológiákból áll

19028: mármint az elegendő, hogy élete életfilozófiává vált.

19022: sztem elég sokat írtak róla, sőt, ugye "irányzattá" is nőtt az élete. Ez asszem elegendő! :-)

19006: Joepardy munkássága ha jól emlékszem, csupa ilyenből állt, hogyaszondja "Minden túlsó parttal szemben van egy innenső"

19024: Értem, amit mondasz. Én azt gondolom, az író véleménye egy a sokból, és pontosan annyit ér, mint - nem annyit, mint Lali bá a hatodikról, hanem - egy az ő szintjén képzett vagy hozzáértő másik emberé. És ez megint nem elmélet: többször láttam már, hogy író hülyeségeket mondott a művéről. Miért kéne, hogy emberként jó legyen? Íróként szeretjük, ami nemegyenlő ember, és ezt szerintem a blikk-rajongókon kívül másnak nem kell magyarázni. Rengeteg ezt alátámasztó példát lehet felhozni a világirodalomból. Sőt, sok esetben az író KEVÉSBÉ kompetens, mint bárki más, mert nincs meg az a távolság, ami ahhoz kell, hogy a dolgokat szemlélje, stb stb.
Épp azért, mivel ezt még órákig tudnám sorolni, mondom azt, hogy az író akarata és gondolata egyetlen egy a hatmilliárdból. Vagyis: bejöhet, lehet jó, lehet jogos, lehet igaz -- de semmivel sem jobban és semmivel sem törvényszerűbben, mint bárki másé.

Ja, és a könyv, amiről szó volt, a címe: Auschwitz, a náci végső megoldás, a szerző: Laurence Rees.
Különösen figyelemre méltó az utolsó előtti, "Tébolyult öldöklés" c. fejezet, mert az legnagyobbrészt nem másról, mint a mi drága kis hazánkról szól, mint legszorgalmasabb együttműködőről a világtörténelem legborzalmasabb bűntényének kivitelezésében: néhány világcsúcs fűződik a nevünkhöz abból az időből..
Elolvastam, és azt mondtam: több kérdésem nincs.

19008: Még a hétköznapi kommunikáció is úgy működik, hogy én mondok valamit, de mire kijön a számon, már nem az lesz, amit kigondoltam, aztán aki hallja, az még tovább torzítja magában, kigondol rá egy választ, demire kimondja, már torzul, aztán én is tovább torzítom, mikor a kis agyamban legyártom rá a soros interpretációt, mielőtt reflektálnék, és így próbálkozunk a szemiózis illúzióját megteremteni, és néha mellesleg átharapjuk egymás torkát is.
Ezek után nem gondolod komolyan, hogy én egyetlen beszívott pillanatig is abban a hitben ringattam magam, hogy az útjára bocsátott műalkotás akként és úgy fog továbbélni, ahogy azt az alkotó előre kőtáblába ütötte-verte hidegvágóval,
de.
Ez ne jelentse már azt, hgy egyből elmegyünk a másik végletig, és 100%-ig megvonjuk az író jogát, hogy egy-két dologban ettől a végzetszerűen adott sikertelenségtől (ha ez az egyáltalán, a szó metafizikai értelmében talán) függetlenül rendelkezzék a művet illetően, hogy mit merre hogy. Sőt, urambocsá, erről konkrétan ugyan eddig nem volt szó, de idekapcsolódik azért, engedjük már meg neki akár azt is, hogy megkísérli befolyásolni a leendő interpretátorokat. No perszenem úgy, hogy beleírja a szövegbe, hanem pl. amikor interjút ad, akkor mondjuk pontosít, hogy "elnézést, ez tévedés, mert ezt én így és így gondoltam" --- oké, én értem, mindenkinek minden joga megvan ragaszkodni a saját tetszetős félre-értéséhez, de mégis, a szerzőnek ne mondjunk már olyat pl. hogy az ő saját művét illető félre-értése is csak egy félre-értés a sok közül, semmivel sem kompetensebb, mint Tóth Lali bá' a hatodikról, mert ez már túl dogmatikus, meg mert mégiscsak ő írta, és biztos csak van egy-két érdekes emléke az alkotás idejéből, amit talán nem hülyeség meghallgatni vagy akár figyelembe venni, szóval én az alkotás különéletének ilyen módon történő befolyásolására vagy annak kísérletére is gondoltam, meg tulajdonképpen mindenre, nemcsak épp erre az idézetes dologra.

19022: azt nem tudom,hogy tehetséges-e de Viktor Sklovszkij írt Tolsztojról egy életrajzi regényt ami spec. az apámnak nagyon tetszett.:) sztem ma már csak antikváriumban lehet kapni tőle ezt a viszonylag nagy alakú könyvet.

huhh. elolvastam Tolsztoj tömör életrajzát a wikin.
követelem, hogy egy rettentően tehetséges író írjon regényt az életéről.

19015: Köszönöm.
Tolsztojt külön is.

19018: nem, de az Anna Karenina igaz!

19018: nem, de most töprengek az értelmén! :-)))

egy német irodalmi recenzióban olvasom: állítólag van egy ilyen vices irodalmi szólás, hogy csak 3 regény van, amit az életben mindenkinek el KELL olvasnia: Az Anna Karenina, az Anna Karenina és az Anna Karenina. Ti hallottátok már ezt a mondást? :-)

19014: most nemrég készült valami nagy összeurópai koprodukcióban egy új tv-sorozat változat. de én nem is vágyom látni.
az olvasása viszont egyszerűen boldoggá tett.