irodalom

{{{Törölt hozzászólás!}}}

Sárbogárdi Jolán: A test angyala
üdítő : ))))

18983: ühh, ezt nagyon eltévesztettem ----- szóval nem a 301-esben, hanem amellett, akarom mondani

18979: az nem 301-es, hanem 298-as parcella - nagy különbség, mert nem ugyanaz csinálta-tárta fel a kettőt. Szégyennek persze szégyen, bárki tette is.

Ezt nem hiszem el :D :D :D :D
Épp most néztem át a tűsarokra, ott is uezt a témát tárgyalják :)

(na és Arany János is elmehet, amiért ilyet le mert írni: "anya, ne szoptass csecsemőt" --- hát hogy vihet rá a lélek egy költőt, hogy a tápszerezést propagálja???!!!!!!!!!! meg mi az, hogy "szoptass", miért nem "kebledből táplálj" // és erre mondják, hogy klasszikus, ezt tanulják a gyerekeink az iskolában. szép)

Itt a link újra, mert véletlenül a zárójel bezárva karakter is beleolvadt: http://nol.hu/cikk/472570/

18966: Makovecz után egy másik neves képzőművészünk, aki úgy tűnik, meghülyült. Ez van.
Szegény Radnótival mindent lehet, énbennem akkor borult el minden, amikor nemrég arról értesültem, hogy a gyilkosa(i) (helyesbítek: az az őrmester, aki az abdai kivégzést levezényelte, mert hogy magát a ravaszt ki húzta meg, az kideríthetetlen) gyönyörűszép és rendszeresen gondozott, hősöknek kijáró síremléke van a 301-esben...
(adok linket is, lehet olvasni, milyen országban élünk... http://nol.hu/cikk/472570/)
"Az ökrök száján véres nyál csorog" helyett én meg javasolnám a továbbiakban "Az ökrök száján véres emésztőnedv" formula alkalmazását, mert az a véres-nyálas kép, mondjuk ki, alkalmas az olvasó nyugalmának megzavarására, és különben is, mégiscsak ez egy vers lenne vagy mi, a jókutyafáját neki.
(Szóljon valaki annak a hülyének, hogy az "em-" igető szó szerint ugyanazt jelenti, mint a "szop-", és akkor még mindig ott van a másik pornográf kifejezés, a "csecs-", ez is erősen problémás szvsz, legyen inkább mellemő, vagy ami még veretesebb: kebelemő)

18977: ok, értem. valószínüleg az a baj, hogy engem pont ez zavar. számomra a világ komplexebb, mintsem, hogy egy gondolat önmagában bármi módon is jelentös legyen. (természetesen beismerve, hogy kisgimnazista koromban nekem is volt idézetes-füzetem)

Az idézetnek nem kell a 400 oldalas regény esszenciáját pótolni. Azt hiszem, az idézet (1 gondolat), az a regény, vers, drámamű nélkül is megálja helyét. Ettől válik számomra idézetté.

18975: :) :) :)

Az, hogy ki milyen idézetet jegyez meg magának egy életre, az olyan személyes, mint a szex, vagy az, hogy sósan vagy cukorral eszi a túrós tésztát. Nekem az egyik kedvencem az a tömör mondás: mindent mértékkel. Tudomásom szerint görögből szó szerint fordítva még találóbb: semmit nagyon! Persze, lehet hogy ezzel vitát kavarok, dehát: de gustibus...

18967: na hát ebből nem jött át a lényeg, asszem.

18971: az önkény egypercesei

18970: ööö ... ???

18966: ez már inkább emberi ostobaság, álszentség, prüdéria vagy mi! Na meg a művészi önkény fitogtatása.

18965: az élményt nem, persze. de "ha egy ember öt mondatban mondja el azt, amit egyébként egyben is lehetne, az bizony egyéb aljasságra is képes".

18960: szerintem nem.

18966: na ugye. pont az ilyenek miatt kellene megtiltani
az idézést :-))))

18961: jaj, jaj...

az igazi idézők alkotnak is http://www.hirszerzo.hu/cikk.csecsszopo_helyett_csecsemo_meghamisitottak_radnotit.54756.html

18959: dehogy!!! nem kell bocsánatot kérni semmiért.
csak nem hiszem, hogy egy idézettel el van mondva bármi is a világról. nekem vígasztalódás, tanítás egy könyv. de egy 400 oldalas regénynek sose lesz eszenciája egyetlen még oly jellemzö 3 soros idézet se. a regény élményét nem fogja pótolni.
"az igazságot" nem mondja meg.

18962: na igen, én is arra utaltam, hogy az idézéshez a szerzőnek úgymond már semmi köze, csak a befogadónak.

18961: na, igen, valóban meddő a diskurzus. :-))

Egyébként azért is mondom, hogy az írónak semmi köze hozzá, hogy idéznek-e tőle (nyilván nem jogi értelemben beszélek most erről), mert az idézés sokkal inkább szól az idézőről, mint az idézettről. Aki idéz, az régóta keres valamit, amivel kifejezheti magát, igazolhatja gondolatait, megtalálhatja a társat az eddig magányosnak hitt gondolatban. És ha idéz, örül, hogy ez sikerül. Ha nem írná alá, hogy kitől idéz, másnapra elfelejtené azt is. (Elsősorban persze a falra idézetet ragasztókról beszélek, és a tévedés jogát fenntartom :D )

18958: Jogosnak tartom, amiket mondazs, viszont azt gondolom, kár is ezzel a kérdéssel foglalkozni, több okból: egyrészt az írünak nincs rá se "joga", se lehetősége, se hatásköre stb, hogy ilyesmit mondjon, hogy engem ne idézzetek. Ennnélfogva - ez a másrészt - a befogadóknak több típusa lenne:
- az egyik tenne rá magasról, esetleg nem is tudna a "tiltásról"
- a másik (köztük én is), azt mondaná, milyen egy arrogáns, nagyképű, az írósággal és talán hosszútávon még az irodalom mibenlétével (lásd szövegek továbbélése stbstb) közel sem tisztában lévő ez az író
- a harmadik, ha lenne, valamiféle macsó, trendi dolognak tartaná a tiltást, és egyfajta kultuszt, legendát kezdene építeni köré (ami egyébként nyilván az íróRÓL kijelentett frázisok idézgetésébe torkollna)

Minden csak nézőpont kérdése.

Ok, akkor most kérjek bocsánatot? Nekem vígasztalások, tanítások az idézetek. Esetleg szívesen vettem volna ilyeneket. Mégegyszer elnézést, nem gondoltam,hogy ez ekkora vihar.

18957: de akkor már nehéz meghúzni a határt, nem?
Amúgy sztem ez egy nehéz kérdés, mert sokszor pl. könyvek hátoldalán is egy kiragadott idézet van, vagy fülszövegként. Meddig természetes és "rendjén való" a dolog, és honnantól válik üres frázisság, giccsé. Ha egy kamaszlány felírja otthon a naplójába, akkor az már az, vagy csak onnantól, ha kirakják az iskolában dekorációként? Na mindegy, csak elmélkedek, hátha van valakinek valami jó meglátása. :-))

18956: ja, nem úgy értem a tiltást, hogy kritikában, meg cikkben se lehessen :-)