Bojvi:
Tolkien valóban nyelvész volt, az
angolszász nyelvek professzora.
Valóban alkotott egy nyelvrendszert, az
Óidők tündenyelvét, a
"quenyá"-t, és ennek
későbbi variánsát, a
"sindarin"-t vagy
"sindá"-t.
E nyelvekhez háttérként megalkotta a
tündék világát, amihez pedig
megalkotta azt az eposzi-történelmi
hátteret, ami egybefolyik a ködös kelta
és hasonló eredetmondákkal.
Így bontakozott ki Arda, amely Eru (vagy
Ilúvatar, az Egyetlen) dalaiból jött
létre, ahová leszálltak Eru
önálló gondolatai, az ainu-k, és
alakították, formálták Ardát,
és nevezték őket valá-knak, azaz
a Világ Erőinek.
Ebbe a világba jelenítette meg Tolkien Eru
Gyermekeit, az Elsőszülötteket, azaz a
tündéket, és a
Másodszülötteket, azaz az embereket,
és még seregnyi más fajt.
A Tolkien-életmű Arda korszakairól,
nagy és kisebb ívű
történeteiről szól,
középpontjában pedig a tündék
(és az emberek) és az Eru ellen
lázadó, Eru Gyermekeit és Ardát
pusztító Gonosz harcai állnak.
Sok tízezer év húzódik az
Óidőktől a Másodkoron át a
Harmadkorig, amikorra a világ már
megváltozott...
"I amar prestar aen.
Han mathon ne nen,
han mathon ne chae,
a han noston ned gwilith."
A Harmadkor világában,
Középföldén már olyan
népek élnek, kik közül csak
kevesen emlékeznek a régi világra. De
az a Gonosz, ami a korábbi korokban jelen volt,
ott lappang körülöttük.
Ebben a látszólagos békés
világban és korban bontakoznak ki azok a
kalandok, amelyeknek elejét a Hobbit írja
le, de olyan eseményeket indít el, ami a
Gyűrűk Ura által bemutatott
Gyűrűháborúba torkollanak,
és csak a végén zárul be a
kör, és derül ki, hogy mindez hogyan
kapcsolódott a korábbi dolgokhoz, és ki
volt Gorthaur Szauron és kik is vették fel
vele a reménytelennek tűnő harcot.
Rendezkedj be hosszú-hosszú, magába
szippantó kalandok, és szövevényes
legendák megismerésére :)