A masik oldalrol: egy kisse sommas, de szerintem
nagyon talalo idezet egyik kedvenc szerzomtol:
"Thomas Mann, Hindemith, Honegger, Orff, Babits
neoklasszicizmusának torz, hamis és
üres a harmóniája. Kafka, Beckett,
Schönberg, Vajda, Bartók, Michaux, Van Gogh
kiélezett diszharmóniájának,
örvényterének viszont határozott
mondanivalója van a számunkra."
- egy pontosabb megfogalmazasa a
"hamissagnak", "onmaganak
hazudasnak" amit ereztek? Persze errol az
idezetrol is sokaig lehetne vitatkozni.