Kodolányi
-------------
Kísértet járja be Európát
(filmnovella)
GYURI 1.
-----------
Zubog a víz. Nő a hab. Gyuri
kényelmesen, ernyedten fekszik a kádban.
Fejét hátrahajtja, karjai a kád
két peremén. Behunyt szemmel fekszik. Nem
gondol semmire; hallgatja a víz
csobogását és a növekvő hab
sercegését.
A mosógépen játékhajó pihen.
Nem gondol semmire, csak azt várja, hogy mikor
teljesítheti be végre sorsát. Mikor
válhat a dráma
főszereplőjévé, mikor fogja
végre Gyuri vízre bocsátani, s mikor
mérkőzhet meg a természet
erejével. Gigászi küzdelemről,
győzedelmes csatáról álmodik -
amit a fürdőhabbal vív majd -; s
amikből mindenkor győztesen kerül ki.
A végtelen tiszta vizekről álmodik,
melyen mindig olyan remekül érezte
magát. Mindig is tudta, hogy ez az élet -
lomhán siklani, vagy vad viharban
hánykolódni a "tengeren":
otthon!…
Gyuri kinyitja előbb a bal szemét, majd a
jobbat. Megtelt a kád. Gyuri semmi
mását nem mozdítja meg, csak a bal
lábát emeli ki a vízből. Emeli,
emeli, nyújtózkodik, kicsit még a
medencéje is megemelkedik, végül
sikerül elzárnia a csapot. Fekszik;
immár nyitott szemmel. Hallgatja a hab
szörcsögését a hirtelen
beállt csendben… Hirtelen mozdulattal
felül. Elkezdi kimerni a habszigeteket a
vízből. Kimeri és átteszi
őket a mosdókagylóba. Egyik maroknyit
a másik után. Kicsit illogikusnak
tűnik kezdetben, amit csinál. De csak
elsőre az. Mindjárt látható
ugyanis, hogy nem csak úgy vaktában rombolja
szét az egyenletesen szépre kialakult
habszőnyeget. A legnagyobb dombocskát
meghagyja. Valahol a köldöke
fölötti területen (vagy lehet, hogy egy
kicsit arrébb)! Amikor már minden más
habdarabot eltávolított; elkezdi
formálgatni, pofozgatni ezt az egyet, mind
közül a legimpozánsabbat. Olyan
hegy-szerűre csinálja; mint amikor Richard
Dreyfuss a Harmadik típusú
találkozásokban hetekig formálgatta a
maga kis hegyét, előbb a családi
ebéd krumplipüréjéből, majd
a kertje összes földjéből -
sőt, a város másik feléről
hozatott remek minőségű talajt
használta, tiszta szemétdombot csinált
a lakásból, nem csoda, hogy a neje
összepakolta a gyerekeket és visszament a
mamához!
De Gyurit ez a veszély szerencsére nem
fenyegeti - legalábbis egyelőre. Nincs se
felesége, se gyerekei,
megszállottságát sem kürtöli
világgá, keresve a hozzá hasonlatos
őrülteket; csak ül egymagában a
kádban. Ez az ő magánterülete,
még csak egy nagy szerelem sem
valószínű, hogy rányitná az
ajtót. Csendben, rendben, nyugalomban múlnak
a másodpercek, Gyuri lassan elkészül
művével. Lego-figurákat vesz elő
egy szappantartóból. Megfogja a
játékhajót, négy figurát
ráhelyez a tatjára, és óvatosan
vízre bocsátja. Elmélyülten
tologatja előre-hátra, ajkán
ravaszkás félmosollyal…
1.
---
Jó vágású, de nem túl
szimpatikus férfi a félhomályban.
Beleszív a cigarettájába, lezseren a
padlóra pöcköli a hamut:
- Így nem lehet semmi baj…
Két lány ül szemben vele két
fotelban. Mindkettő nagyon csinos és a
férfihoz képest elég fiatalnak
tűnnek. A magasabbik megpróbál
cigarettát sodorni, de ez inkább csak
játékos
'valamitcsinálásnak' tűnik.
Nem is nagyon figyel a kezeire. Nyűgösen,
szinte ingerülten kérdi:
- Miért kényszerítesz mindig ilyesmire?
A férfi nem válaszol. Hosszan néz maga
elé, reggeli álma sejlik fel benne.
Végtelennek tűnő másodpercek
múlnak el, még mindig nem reagál. A
másik lány hirtelen elkezd
fészkelődni. A férfi lassan
feléje fordítja az arcát;
konstatálja, amint tekintete végigúszik
a szobán, akár az a hajó a vízen,
amin Amerikába tartanak éppen.
Önmagát figyeli kívülről,
tudatosul benne a gondolat, hogy látja és
agya felismeri a bútorokat, a sötétbe
burkolózó sarkot az íróasztal
mögött, a könyveket a polcon - még
az is feltűnik neki, hogy a nagy Idegen szavak
szótára nincs a helyén, "hol
lehet, ki nyúlkál a dolgaim
között, mi?" -; látja és
agyával felfogja a széket az asztal
előtt, az ételmaradékot a kis
dohányzóasztalka szélén - valami
kompót és néhány kenyérmorzsa
(vagy kalács?) -, míg végül
megállapodik a tekintete a
fészkelődő lány haján.
- Ki hívott ide, te labanc - dörren rá
a férfi, megtörve az eddigi
álmosító, majdhogynem idillikus
csendet?! Valahol a mellkasában elindul valami
szinte fájó nevetés. Tetszik neki az
ötlet, hogy ezt az idétlen kis csitrit
labancnak nevezte. A nevetés nő,
gurgulázik, egyre élesebb és hangosabb,
míg végül kibukkan a szájon a
gúnyos, bántó hang; hahota:
- Teee! Te… labanc - és
megállíthatatlanul tör föl a
nevetés, és belül a férfi már
nem egyéb, mint egy merő gúny,
erőltetett vidámság; már nincs
más gondolata, csak a labancság, csak azt a
hajat látja kócosan, borzosan, bozontosan. -
Labanc - rikoltja újra! - Labanc, teee…
Aztán elmúlik. Ahogy jött, úgy
tűnik is el ez az érzés. Minden
ugyanolyan, mint előtte volt. A két
lány azonban mereven ül most. A magasabbik
nem sodorgatja már a papírt, a
dohányszemcsék lecsordogálnak az
ölébe. Teljes lesz a csönd, nem
fészkelődik tovább a másik
lány sem. Mindketten nyílt, elképedt
tekintettel bámulják a férfit; annak
arca meg újra a semmibe mered…
- ...Azt kérdeztem, miért
kényszerítesz mindig ilyesmire? És ha
egyszer azt mondom, hogy nem? Ha nem csinálok
többet bohócot… mit bohócot?
komplett hülyét magamból mindenki szeme
láttára és füle hallatára,
akkor mi lesz? Mindig azzal jössz, hogy jön
a baj, hogy mindjárt megbánom a napot,
amikor nemet mondtam NEKED, aki úgy imádod
magadat! Hát milyen bajról beszélsz,
mi? Na, tényleg, mi lesz az a baj?
- Nem akarod megtenni, Gina? - kérdezi
egészen nyugodtan a férfi, miközben
jobb kezével újabb cigarettát kotor
elő.
- Nem arról van itt szó! Elvekről,
filozófiáról, célról!
Miért?
- Szóval okok kellenek neked - mondja a
férfi kissé gúnyosan. - …Mondok
én neked okot mindjárt kettőt is. Mert
Amerikában így szokás ez. És mert
te annyit hangoztattad, hogy mindig oda vágysz.
Na, most itt a nagy lehetőség!
- Vágyott a fene! Mi az az Amerika? Kinek kell
az? Ócska nagybirodalom, a hülye
rózsaszín házaival, a Coca-Colás
éggel, meg a rühes kutyáival! Kell a
fenének! Itt ülünk már öt
napja Luluval… semmire! Kiúsznék a
partra, ha lenne itt sziget, és elvolnék
magamban évekig… Ha, mondom HA esetleg
Mongóliába vagy Kínába vettél
volna jegyet, akkor még lehet, hogy
örülnék is egy kicsit, igaz Lulu?
A bozontos hajú lány bólint egyet
és csak az orra alatt motyogja:
- Ja, így igaz.
- Mondtál valamit, te labanc?
- Nem vagyok labanc - motyogja Lulu
önérzetesen, magának.
- Kínába nem is járnak hajók!
Minek mennél te Kínába? Mindig is
utáltad a kínaiakat.
- És? Megtiltod nekem, hogy hová
szeretnék menni?
A férfi megvonja a vállát: - Nem.
Felőlem azt akarod, ami neked tetszik…
Kedden ott leszünk! - Lassan átvág a
szobán, kibámul az ablakon. - Milyen sima a
tenger. Szeretem ezeket a nyugalmas vizeket… -
Sokáig néz a távolba, végül
újabb cigarettára gyújt, a gyufát
az asztalon álló egyik kompótos
tálba dobja.
- Hogy lehetsz te ennyire gusztustalan? - fakad ki
Gina.
- Mi van?
A lány feláll, kiveszi a tálból a
gyufát, odadugja a férfi orra alá.
- EZ VAN!
- Ez? - mondja a férfi unottan. - Ez
semmi… New Jersey, az kell nekem! -
sóhajtja tovább bámulva a végtelen
vizet.
közbevetés 1
--------------
Karl egy vadidegen, sötét konyhában
áll egy étellel rotyogó fazék
fölött. Lassan kavargatja fél
kezével, a másikkal egy
szakácskönyvet tart közvetlenül az
orra elé.
- Menj az anyáddal nyúdzsörzibe, Karl!
A férfi hirtelen kizökken addigi
nemtörődömségéből
és megragadja a lány vállát.
Erősen szorítja, hogy az már
fájjon: - Ezt ne mondjam még egyszer: nekem
NINCS anyám! Megértetted?
- Vedd le rólam a kezed, Karl! - söpri le
magáról a férfi kezét a lány.
- …Anyja mindenkinek van, érted? Neked
ugyanolyan anyád van, mint nekünk; igaz
Lulu?
- Pont olyan, Gina, pontosan ugyanolyan - sistergi
alig hallhatóan Lulu.
- Ne szólj bele, labanc!
A magasabbik lány hirtelen megfogja Karl
állát, erősen megszorítja és
maga felé fordítja a férfi fejét.
Egészen közel, szinte az arcába
köpi: - Beszélj vele rendesen! Hallod?!?
LULU! Ez a neve! Felejtsd el most azonnal ezt a
labancozást! - Elengedi a férfit, de nem
tágít tőle. - Most pedig
beszélgessünk anyádról!…
- Hát képtelen vagy megérteni, hogy
nekem csak apám van?!?
- Na, és hol születtél?
- Pontosan tudod, hogy sehol sem születtem.
Úgy jöttem, cirka 22 éve.
- És honnan jöttél?
- Úgy mondanád, a semmiből.
- Úgy mondanám?… Hát tudod mit,
Karl? Most szépen sétálj ki ebből
a kabinból, és menj vissza, úgy
mondanám, a semmibe! És ne gyere újra
elő belőle, jó? Soha többé!
- Na, menj már! Gyerünk! - mondja
szokatlanul hangosan Lulu. Nem mozdul meg, még a
fejét sem emeli fel, úgy mondja: -
Sohaviszlát, Karl!
- Sohaviszlát, Karl! - visszhangozza Lulut a
másik lány
Karl megvonja a vállát, leveszi a
polcról a kalapját és egy vaskosabb
könyvet, aztán kisétál a
kabinból.
Gina szó nélkül visszaül a
fotelébe, felvesz az asztalról egy
cigarettapapírt, összeszedegeti az
előbb szétszóródott
dohányszemeket; sodorgatni kezd egy soha el nem
készülő cigarettát. Lulu hallgat.
Minden csendes.
közbevetés 2
Rengeteg piás üveg hever szanaszét egy
szőnyegen. A szoba közepén
álló asztal tetején Gina táncol
egy rövid szoknyában és egy rongyos
pólóban.
2.
---
Lulu a körmét festi egy szál gyertya
fényénél. Ugyanaz a szinte már
állandósult félhomály uralkodik a
kabinban. A tenger csendes. Karl már három
napja nem járt itt. Friedrich viszont igen. Karl
öccse ő, de semmi közös nincsen
bennük. Míg Karl
vékonydongájú és ravasz
szemű, mindig minden aljasságra kész,
addig Friedrich nagydarab, komótos, szíve
tele szeretettel és naivsággal, és
olyan szerelmes mindkét lányba, mint
két galamb.
Kopognak. Lulu felnéz:
- Ki az?
- Friedrich. Bejöhetek?
- Nem érek rá…
- Gina itt van? - kérdezi a férfi fojtott
hangon, még mindig kívülről.
- Mit mondjak neki? - kérdezi suttogva Lulu a
másik lányt, aki az egyik ágyon fekszik
és az Idegen szavak nagy szótárát
lapozgatja.
- Hadd jöjjön! - mondja Gina becsukva a
könyvet.
- Bejöhetek… Na? - kérdezi újra
fojtott hangon Friedrich.
- Gyere - mondja Lulu és tovább festi a
körmét.
Friedrich csendesen, mintha egy szentélybe
lépne be, szinte áhítatosan jelenik
meg.
- Na, mi van Friedrich? Kihez jöttél? -
kérdezi pimasz, kötekedő hangon Gina.
Meg sem várja a választ, úgy mondja,
felállva az ágyról, belekarolva a
férfiba: - Szép ez a hajó, nem? Te is
szereted?… Na, mit mondasz? Kimegyünk egy
kicsit sétálni?
- Nnne! In-inkább ne!… Esik - dadogja
Friedrich szinte megrészegülve, meghatottan
a lány közvetlenségétől
és közelségétől. Nem veszi
észre, hogy mindez csak gonosz játék,
ellene irányuló gazság, melynek minden
apró mozzanatát tudatosan előre
eltervezték a lányok. Jó
szórakozás, és ő az, akivel
szórakoznak immár napok óta.
- Akkor gyere, kedves Friedrich, ülj le!
Mesélj! Hogy van Karl? Olyan régen nem
láttuk! Igaz, Lulu?
- Ja. Szegény Karl, olyan csúnyán ment
el a múltkor, úgy hiányzik
nekünk…!
- Látod? Mindig ez van, ha Karl kerül
szóba. Lulunak úgy megered a nyelve…
le sem lehetne lőni!
- Le akarod lőni?!? - kérdezi Friedrich
szörnyülködve.
- Ugyan, ezt csak úgy mondják…
Friedrich egy fecnit szed elő az egyik
zsebéből, meg egy tollat a
másikból. Hihetetlen sebességgel
körmölni kezd.
- Mi az? Most minek irkálsz itt? Azért
járkálsz át hozzánk napok
óta, hogy ilyen hülyeségeket
firkálgass?… Mutasd - kapja ki Gina egy
hirtelen mozdulattal a férfi kezéből a
papírt. - Te, Lulu, szerinted ez micsoda? - dugja
oda a lány orra alá a fecnit.
közbevetés 3
---------------
Néhányan lézengnek a
buszmegállóban. Lulu egy padon ül
és egy sísapkás fiúval
beszélget; hevesen gesztikulál. Néha
megemel egy üveg bort és jókat húz
belőle.
Lulu abbahagyja a körömfestést, kis
tükröt, sminket vesz elő a
retiküljéből, kipakolja maga elé
az asztalra a dolgokat, aztán óvatosan
két ujja közé fogja az írást.
Meglengeti az arca előtt, óvatosan
beleszagol a levegőbe; elfintorodik. Nem
szól egy szót sem, de abbahagyja a papiros
lengetését. "Valami itt nagyon
bűzlik!" Eltartja magától a
fecnit, lassan viszi oda a fejét, hosszan,
undorkodva szaglássza. Megpróbálja
azonosítani a kellemetlen szagot. Szaglászni
kezd a levegőben, orra a férfi kabátja
felé közelít:
- Te, Friedrich! Használsz valami
papírillatosítót? Vagy mi ez?
- Lulu! Te még sosem beszéltél
egyszerre ennyit! - kiált fel Gina.
- Ez engem nagyon idegesít! Nem érdekel ez a
szar - veti el undorral az írást Lulu.
Felveszi a kis kézitükröt, a
sminkkészletből egy élénk
színű rúzst varázsol elő.
Visszatér a szépítkezés
bűvös és áhítatos
tevékenységéhez.
Gina felveszi a földről a papírt,
olvasni kezdi:
közbevetés 4
---------------
Friedrich biciklizik az erdőben.
- "…A burzsoázia nem lehet meg
termelőeszközök, tehát a
termelési viszonyok, tehát minden
társadalmi viszony állandó
forradalmasítása nélkül. Minden
megelőző ipari osztály első
létfeltétele ellenben a régi
termelési mód változatlan
fenntartása volt. A burzsoázia korát
minden többi kortól a termelés
folytonos felforgatása, minden társadalmi
állapot szakadatlan megrendítése, az
örökös bizonytalanság és
mozgás különbözteti meg. Minden
szilárd, berozsdásodott viszony, a
nyomában járó tisztes képzetekkel
és nézetekkel, feloldódik; a kialakult
új viszonyok elavulnak, mielőtt még
megcsontosodhatnának. Minden, ami rendi és
állandó: elpárolog, mindent
megszentségtelenítenek, ami szent és az
emberek végre arra kényszerülnek, hogy
helyzetüket, egymáshoz való
kölcsönös viszonyukat józan
szemmel vizsgálják…" -
Értetlenül néz a férfira, aki
csendesen, mozdulatlanul, lehajtott fejjel ül az
ágy szélén, mint akit lelepleztek, s
ezáltal már félig ki is rajzolták
a világból. Gina gyorsan átsiklik
afelett, hogy nem érti, fogalma sincs róla,
hogy mi ez; inkább elfojtja a feltörő
kérdést. Valami ott belül átalakul
nevetéssé. És Gina hangosan, teli
tüdőből, roppant őszintén
kacagni kezd. És kacag, kacag fantasztikusan,
miközben gombóccá gyűri
össze az írást és Friedrich
lába elé dobja.
A férfi lassan felemeli a tekintetét;
fájdalom és megbántottság
tükröződik benne. Nem szól egy
szót sem. Felveszi a földről a
csomagot, kihajtogatja, az asztalon elsimítgatja.
Senki sem szól semmit, Gina nagy nehezen
legyűri a vidámságot, amely maga sem
tudja, hogy miből fakadt.
- Hát akkor - töri meg végül Lulu
a csendet - miről is van szó, barátom?
- Ránéz a férfira. Végzett a
sminkeléssel, most lassan, mindennek megkeresve a
pontos helyét, visszapakol a kis
neszesszerébe. - …Na, szólj már
!
Friedrich nem néz a lányra, úgy mondja
rekedten, kicsit akadozva:
- Úgysem érthetitek! - Feláll.
Leporolja a kabátját, elindul az ajtó
felé…
- Addig innen nem mégy sehova, amíg el nem
mondod töviről hegyire, hogy mit
műveltek ti itt a "drága" Karllal
- áll föl hirtelen és teljességgel
szokatlanul Lulu. Keményen megfogja a férfi
vállát és visszaülteti az
ágyra. - Beszélj!
Friedrich kérdőn és
segítséget remélőn néz
Ginára, a lány tekintete azonban semmi
jóval nem bíztatja.
- Figyelj ide, Friedrich! Ez a lány még soha
senki kedvéért nem beszélt ennyit,
még velem sem! Soha senkinek nem mondta azt, hogy
maradjon és avassa be a titkaiba! Ezért most
szépen itt maradsz, nyugodtan, ülve, és
beszélsz, ahogy Lulu mondta!
- Éhes vagyok! - mondja erre Friedrich rekedten.
A lány egy fél tányér
kompótot lök elé. Kanál van benne,
néhány szem cseresznye, meg a
visszaköpködött magok. A férfi
ránéz a maradékra, majd mohón enni
kezd. Villámgyorsan bekebelezi az egészet:
- Adjatok még! Sokat! - lihegi csillogó
szemekkel. Itt végre ellátják. Szinte
kényeztetik. Egy nőre gondol. Úgy
jelenik meg az agyában, mint valami
elmosódott kép. Nem tudja ki az, de
érzi, ha lett volna anyja, és
egyáltalán ismerné ezt a
kifejezést és tudná mit jelent, akkor
az a nőféleség lett volna.
Halovány az érzés, de nagyon
megnyugtató.
Gina egy másik fél tányér
kompótot lök a férfi elé, aki a
hálától majd kicsordul. Ezt a fél
adagot már megfontoltabban, lassabban, minden
falatot kiélvezve eszi s közben
beszélni kezd halkan, rekedtesen, kissé
idegesen, mint akit tiltott dolgon kaptak rajta
és most kénytelen valami hihető
magyarázatfélével szolgálni:
- Azt biztosan tudjátok, talán már
Karltól hallottátok, hogy nézetünk
és kutatásaink szerint a burzsoázia a
világpiac kizsákmányolásával
valamennyi ország termelését és
fogyasztását nemzetközivé tette. A
reakciósok - a két lány
összenéz, nem értik a szót -,
tudjátok; a maradiak, a konzervatívok, akik
elleneznek mindenféle haladást! Nna,
szóval az ő nagy sajnálatukra a
burzsoázia kihúzta az ipar alól a
nemzeti talajt. Az ősrégi nemzeti iparok
elpusztultak és napról-napra pusztulnak.
Új iparok szorítják ki őket
helyükből, melyeknek
meghonosítása minden civilizált
nemzetnek életkérdésévé
válik;…
- Olyan iparok, amelyek már nem a hazai
nyersanyagot dolgozzák fel, hanem a
legtávolabbi égövek nyersanyagát,
és amelyeknek gyártmányait nemcsak
magában az országban, hanem valamennyi
világrészben egyképpen
fogyasztják? - kérdezi a témában
meglepő ismeretséget és
jártasságot tanúsító Lulu.
- Igen! - néz rá Friedrich csodálkozva.
Ettől a kis közbevetéstől
egészen fellelkesül. Egész
testével Lulu felé fordul és egyre
inkább beleélve magát, lelkesülten
magyaráz tovább. - A régi,
belföldi termékekkel kielégített
szükségletek helyébe újak
lépnek, amelyeknek
kielégítésére a legtávolabbi
országok és éghajlatok termékei
kellenek. A régi helyi és nemzeti
önelégültség és
elzárkózottság helyébe a
mindenfelé elágazó forgalom, a nemzetek
egymástól való sokágú
kölcsönös függése lép.
És ez így van nem csak az anyagi, hanem a
szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek
szellemi termékei közkinccsé
válnak. A nemzeti egyoldalúság és
korlátoltság egyre lehetetlenebbé
válik, és a sok nemzeti és helyi
irodalomból világirodalom alakul.
- De hát ez csodálatos! - kiált fel
Lulu. - Miért nem mondtad ezt el eddig soha?
közbevetés 5
-----------------
Ketten állnak a hajó farában. Fúj
a szél, de most egy kicsit azért jobb az
idő. Karl a messzeséget fürkészi,
pár méterrel arrébb Gina
támaszkodik a korlátnak. Egy darabig
egyikőjük sem tesz semmit, majd hirtelen
Karl énekelni kezd: "Úgy elmennék,
ha mehetnék, ha szabad madár lehetnék!
Úgy elmennék, ha mehetnék, ha szabad
madár lehetnék! Szabad madár nem
lehetek, rózsám hozzád nem
mehetek!"
Most Gina is úgy érzi, hogy talán
jó volna válaszolni valamit: "S
anyám, anyám, édösanyám ne
kiálts több átkot reám! S
anyám, anyám, édösanyám ne
kiálts több átkot reám!
Kiáltottál már eleget…"
{közbevetett megj.: sajnos a szerző
fejből nem tudta ezt a sort teljesen}
A tenger csendes; egy félmeztelen, hosszú
hajú fiatalember sétál a hajó
oldala mellett a vízen.
GYURI 2.
-----------
Gyuri félig-meddig elszunnyadott a kádban.
Arra riad, hogy nem elég meleg a víz,
és már a hab is teljesen eltűnt. A
félig elsüllyedt hajót óvatosan,
nagy szeretettel kiemeli a kádból a jobb
kezével, a bal kezével pedig megereszti a
meleg vizet. Egy kis fürdőhabot is
löttyint a vízsugár útjába,
de szomorúan konstatálja, hogy az így
már nem igazán termelődik. A
hajót visszahelyezi az enyhén
fodrozódó víztükörre -
önsúlyánál és
konstrukciójánál fogva rögtön
süllyedni kezd. A titkos
szappantartóból hosszas, gondos
válogatás után most egy
ötödik figurát is elővesz.
Új szereplő a bontakozó
drámában.
Most a vízzel kell törődni.
Begyakorolt mozdulatokkal keveri maga körül
a lét, mintha két karja nem más lenne,
mint a fakanál, s a kád, amiben ül,
maga a fazék. "Önfőzés"
- jut az eszébe a helyes szó.
"Mindenhol ugyanolyan lesz a
hőmérséklet és akkor okés a
dolog!"
A fürdő hőmérséklete
végre megint megfelelő. Gyuri már nem
is bánja, hogy elfogyott a hab, a
történet már
öntörvényű. Az ötödik
bábut is a hajóra helyezi. Jöhet az
újabb felvonás.
3.
---
Arni a kabin közepén áll. Fején
kopott sísapka, kezében egy félig
üres borosüveg. Megvetően nézi a
félhomályos helyiséget.
Legkevésbé a középen
álló, szemetes és
ételmaradékos asztal tetszik neki. Lulu az
ágyon ül, csodálattal és
ámulattal figyeli a férfit.
- Maguk aztán rendetlen népség!…
Még mindig tartoznak ezernégyszáz
pénzzel…
- Délutánra meglesz, Mr. Arni -
sóhajtja epedve Lulu. Szemei mintha
kocsányon lógnának, úgy figyelmez
a férfi minden mozdulatára.
- Maguknak Mr. Kapitány! Ilyen rusnya
népségekkel nem kötök
barátságot!
- Szeretem, amikor ilyen pokróc módon
beszél velem! Sértegessen Mr. Arni!
Könyörgöm sértegessen! - susogja
Lulu a kapitány elé térdelve és
átkulcsolva annak lábát.
- Nem megy innen?!? - Arni megpróbálja a
lány kezeit lefejteni magáról, de Lulu
igen szívós és kitartó ez
ügyben. - Ez a modor nem vall
jólneveltségre, Miss.!… Ha nem
száll le rólam, fejbeverem! - emeli
fenyegetőn a feje fölé az üveget.
- Nem hallja?
- Édes, kedves Arni! Akarom magát! Most!
Azonnal - kiáltja mindenre elszántan Lulu,
és a férfit - nadrágjánál
fogva - megpróbálja az ágyra
rángatni. Ez sehogyan sem sikerül. Most Lulu
feláll, elereszti a férfit, sejtelmesen
és csábosan mosolyogva elkezdi kigombolni a
mellényét. - Jöjjön, maga
vadállat! - telepedik az ágyra a lány.
Minden mozdulatából a mérhetetlen
kéjvágy és rajongás, szex és
kiéhezettség süt.
A kapitány meghökken a lány
egyértelmű viselkedésén, de nem
reagál látványosan a
történtekre. Azaz hogy igen, de teljesen
másképp, mint ahogy azt
elvárhatnánk tőle. Hátat
fordít Lulunak és eltakarja a szemét.
Lulu is meglepődik a férfi
reakcióján. Abbahagyja a
kigombolkozást:
- Hé, Mr. Arni! Maga ilyen szolid lenne?…
Még sose volt nővel?
- Ahhoz magának mi köze? - morogja Arni,
inkább magának. - …Hagyja abba
inkább ezt a hülye játékot…
Különben is, hol van a drágalátos
barátnője vagy mit tudom én mije? -
kérdezi a férfi, csak hogy szabaduljon
végre ebből a kellemetlen helyzetből.
- Gina? Biztosan Karllal csavarog a taton…
Inkább kettőnkkel törődjön,
Mr. Arni!
- Hagyjon már békiben ezzel a…
Hé, nem hagyja abba azonnal?!? - Lulu ugyanis a
nadrágját kezdte el kigombolgatni! - Viszi
innen azonnal a kezét?!? - próbál
forgolódva megszabadulni a lánytól
újfent. - …Ha nem fejezi be, tényleg
leütöm!
Lulut azonban - mint tudjuk - nem lehet lelőni!
Csak nem hagyja abba:
- Most mit vacakol, Mr. Arni? Szerelemből
csinálom, azért mert így akarom, na -
húzza le most a férfi nadrágját
egészen a térdéig!
Gina lép be az ajtón. Ez a kép fogadja:
Mr. Arni letolt nadrágban, szívecskés
boxeralsóban, sísapkában és egy
rongyosabb ingben, feje felett némi bort
tartalmazó üveggel éppen lesújtani
készül az előtte térdelő,
zilált külsejű Lulura. Gina nem sokat
teketóriázik. Nekiront a kapitánynak,
kicsavarja a kezéből az üveget és
a földre löki a férfit:
- Én nem vagyok ellenzője a szopásnak,
de ha maguknál ezt így szokták, akkor
takarodjon a picsába, uram!
- Én viszont ellenzem, hogy ez a boszorkány
leszopjon! - zilálja Mr. Arni a padlón
fekve. Hirtelen megszabadulva a kínos
helyzetből fektében próbálja meg
minél gyorsabban felráncigálni
magára a nadrágját. Lulu, annak
ellenére, hogy a legjobb barátnője is
immár jelen van, még mindig
kéjsóváran figyeli a férfit.
- Honnan veszi ezt a boszorkányt, Mr.
Kapitány? - vált csevegő hangra Gina.
Kényelmesen leül az ágyára,
szemrevételezi a bort; majd poharat vesz el az
asztalról és tölt magának. - Te is
kérsz?
- Most… nem… - nyögi Lulu.
Mr. Arninak végre sikerül
visszaöltöznie. Feltápászkodik,
megigazítja a ruháit, aztán
elővéve legkapitányosabb hangját
a kedélyesen ücsörgő Ginára
förmed:
- Hol van az ezernégyszáz pénz, Miss.?!
- Karl elvitte - feleli egyszerűen a lány.
- És ki az a Karl?
- Karl az Karl. Nem jön vissza…
- Miért? Hol van? Vagyis,… hová ment?
- Mr. Arni elbizonytalanodik, végtére is egy
hajón vannak; egy hete nem is kötöttek
ki sehol. Ez a hajó az ő
irányítása alatt áll, ő
felel az utasokért, ha valaki eltűnik,
ellene indíthatnak eljárást. Mr. Arni
ideges lesz. - Én vagyok a Kodolányi
kapitánya. Csak nem tűnhet el csak úgy
egy utas…
- Kettő, Mr. Arni! - susogja a férfi
felé Lulu.
- Kettő? Ki a másik?
- Friedrich - vonja meg a vállát Gina. -
Kér egy kis bort, Mr. Kapitány?
Mr. Arni nemet int a fejével. Magában
töpreng: "Mi a fene folyik itten, he?"
- Tudja, Mr. Kapitány, Karl és Friedrich nem
vettek jegyet. Ők csak úgy itt
vannak… Már amikor…
Őszintén szólva, nem szoktak
túlságosan hiányozni, igaz Lulu?
- Ja. Nem sokszor… - dünnyögi Lulu,
Mr. Arni - ingén átsejlő - izmait
szuggerálva.
- És, mit csinálnak ezek itt? - kérdezi
a férfi tétova hangon.
- Többnyire semmit. Karl mindig azt akarja, hogy
kiáltsam ki, amit a Friedrich szokott
írni…
- Két seggfej - fűzi hozzá Lulu
szokatlanul hangosan.
- Ja. Két oltári barom. - Gina
cigarettát vesz elő Lulu
táskájából. Kivesz egy szálat
a dobozból, tüzet ad magának. -
Kér? - Mr. Arni is kivesz egy szálat.
Letöri a füstszűrőt és
beledobja egy félig üres kompótos
tányérba. Gina rosszallóan felvonja a
szemöldökét, bólint egyet, csak
úgy magának, majd tüzet ad a
férfinak. - Szóval ez a Karl
végtére helyes fiú volna, de annyira
abnormális a világnézete, hogy az
már szinte fáj. Friedrich meg
egyszerűen ostoba.
- Ne bántsd! - néz most hirtelen Ginára
Lulu. - Nehézkes az igaz, de nagy koponya a
fiú!
- Láthatja, Mr. Arni. Lulunak tetszik. - Gina
megvonja a vállát. Úgy tűnik
nincs több mondanivalója. - …Menjen,
Mr. Kapitány, késő van!
Mr. Arni is vállat von. Szótlanul megy el
Lulu mellett, a lány egy óriásit
sóhajt lemondóan. Az ajtóban megtorpan
a férfi, mintha valamit elfelejtett volna,
majdnem megszólal, aztán mégsem, csak
csendesen rápillant Gina arcára. Azután
kimegy. A két lány összenéz.
Felnevetnek.
közbevetés 6
---------------
Karl és Friedrich ugróiskoláznak egy
forgalmas sétálóutcában. A
járókelők nem tudják mire
vélni az eseményt. A betonra
krétával fel van írva:
"KÍSÉRTET JÁRJA BE
EURÓPÁT..." A két férfi
minden mozdulata a
nemtörődömséget, a mindenbe
belenyugvást sugározza. Arcukon
állandósult mosoly. Egy magas férfi
tálcával a kezében két pohár
hűsítőt hoz nekik. Karján rongy
fityeg; amikor az ugróiskolázókhoz
ér, a ronggyal leporolja a közelben
lévő padot és elhelyezi rajta a
két poharat. Szertartásosan meghajol, majd
gúnyosan elvigyorodik. Nyújtja a
markát, Karl egy kavicsot helyez bele. A magas
férfi még egyszer meghajol, aztán
lassan belevegyül a járókelők
tömegébe. Karl és Friedrich
összenéz. Felveszik a poharakat a
padról, koccintanak, felnevetnek.
GYURI 3.
-----------
Gyuri kinyújtóztatja elgémberedett
tagjait. A félig lesüllyedt hajót
kiveszi a vízből és a kád mellett
álló mosógép tetejére rakja.
Leveszi a hajó tatjáról az öt
Lego-figurát, szépen visszateszi őket
a titkos szappantartóba. Sóhajt egyet.
Elmereng a lehetőségeken, amiket nem
merített ki, és átkozza a
balszerencsét, hogy este munkába kell
mennie, és most itt meg kell szakítsa a
történetet. Jól tudja, ez most egy
nagyon jól sikerült vállalkozás
volt, mégha a hajó nem is süllyedt el.
Sóhajt még egy nagyot, aztán
kihúzza a kádból a dugót, leveszi
a törülközőjét a
tartójáról, és feláll…
Megtörülközött,
felöltözött; most megfogja a
hajómodellt, kinyitja az ajtót és
kilép a lakásba. Leoltja a
fürdőszobai villanyt. Sötét.
happy end
-----------
Egy nagyváros autóforgalmas, de
eléggé lepusztult utcáján egy
kopottas házfalnak támaszkodva öten
állnak és énekelnek. Ott van Gina,
Lulu, Karl, Friedrich és Mr. Arni Kapitány.
"Elmehetsz a házam előtt…"
Végre Amerika!