irodalom

de legjobban Boris Vian zenéit nem árt ismerni Boris Vian írásaihoz ;)

A lírai prózának a legnagyobb mestere szerintem Baskircsev Mária!
Egyszerűen tökéletes!

Tajtékos napok: nagyon szép. nem árt hozzá ismerni egy kicsit a jazz-t, de ha már a lírai prózánál tartottunk, Viannak egy kcisit jobban sikerül mint postás barátunknak.

Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot! c. könyvét ajánlom. Elég jól megfricskázza azokat, akik azt hiszik, a társadalom tökéletesítése tökéletes (szép, okos, testedzett, művelt, stb.)emberek "gyártásával" érhető el.

Szept. 27. Hétfő 19 óra
A Ködlámpa második költői estje az ŐSZI SZALONban (VI. Eötvös u. 9.)
Meghívott költő: MÉZES GERGŐ
Az ő verseit Kiss Judit Ágnes interpretálja a kedves közönségnek!
Zenélünk kettesben az öcsémmel hozzája (két akusztikus gitár)
Gyertek el, érezzétek nagyon jól magatokat! (Belépés free!!!)
Hívjatok még embereket!

Jujj, de gonosz vagyok.

Szerintem ennyire emberi dolgokat ne projektálj rá. :) )

nem pereg az le, nehogy azt hidd. ákos borzalmasan magányos, és a magánytól annyira szenved, hogy még annak is örül, ha basztatják...szerintem.

Többek között éppen azért sajnálom, mert lepereg róla a kritika.

ooooops!
mé ment kétszer, ha csak 1szer nyomtam?

Valamelyikőtöknek meg van Zorin: Varsói melódiák c. műve (könyv, szính. felvétel formában), vagy Bartha Lajos: Szerelem (szintén könyv, szính. felv.)akkor küldjön mailt a baden-wurttemberger@gmx.de címre!
Naon köszi!

Valamelyikőtöknek meg van Zorin: Varsói melódiák c. műve (könyv, szính. felvétel formában), vagy Bartha Lajos: Szerelem (szintén könyv, szính. felv.)akkor küldjön mailt a baden-wurttemberger@gmx.de címre!
Naon köszi!

Boris Vian-t még nem olvastam, de hallottam, h jó!
Burgess-regény viszont van kedvec, ha az érdekel: Egy tenyér, ha csattan!
Na, abban aztán van irónia bőven!

(+a)

(ahogy látom, lepereg róla kritika, úgyhogy egyet se sajnáld)

Én úgy sajnálom már szegényt.

kedvenc Boris Vian-regény?

huhh

szép, becsülendő egótúltengés...
mi a gondod az egommal? savanyú a szőlő, h neked nem akkora? ;-)))

(soha nem ösmered föl a lehetőséget, amikor még minimális veszteséggel kiszállhatsz a szituból, igaz? szép, becsülendő egótúltengés... :D DD)

a citromlikőrnél, meg a roxette-nél. magára valamit adó ember 2004-ben ezt nemhogy együtt, de külön sem fogyasztja. nem gondolhatjátok komolyan, hogy valaki ilyen mondatokat le bír írni (ön)irónia nélkül...
úgy látszik, eléggé félreértelmezted a művet, semmi irónia nincs benne, önirónia meg főleg!
mé ne lehetne Roxettet hallgatni? Hallgassak majkát vagy eminemet? nanemá!

hehhehhe.igazad van, ez csak valami átverés lehet.mi meg, morcos, humorérzék nélküli fikagépek, bedőltünk neki!hú, de ciki.

annyira kis csúnya kritikus izék vagytok. nem veszitek észre, hogy besiq itt egy irtózatos posztmodern csel áldozatává tesz mindenkit... a vérkomolyság és irritáló, pökkhendi önhittség álarca mögé rejtőzve írja ezeket az igazi parodisztikus dolgokat.
mintha komolyan gondolná.
pedig jóérzésű ember számára az első pillanat után nyilvánvaló kell legyen, hogy besiq ezzel a mindig, mindenhol lelkesen nyomuló dilettáns figuráját teszi gyilkos humorának szenvedő céltáblájává.
gyanút kellett volna fognotok a citromlikőrnél, meg a roxette-nél. magára valamit adó ember 2004-ben ezt nemhogy együtt, de külön sem fogyasztja. nem gondolhatjátok komolyan, hogy valaki ilyen mondatokat le bír írni (ön)irónia nélkül...
ráadásul én igenis szép és nemes gesztusnak tartom, hogy valaki ebben az értékét vesztett, posztmodern teóriáktól, meg művészetelméletektől hemzsegő világban bevállalja a lírai próza gyönyörű, és nagy múltra visszatekintő hagyományát. és ezt fórumpostok formájában a világ tudomására is ghozza
;-P

és akkor az önkritikáról nem is beszéltünk...

Derék dolog - csak így tovább. Néhány év múlva beszámolhatsz, hol tartasz. Addig meg: kanapé a pusztában. Ja, és van az a költői izé, hogy irónia (pl. önirónia), mely nem azonos az elégültséggel (önelégültséggel).

Ezt én lírai prózaként jelölöm.
Mit értesz egyszerűbb alakzatokon? És miket bonyolultakon?
Amúgy hamár a trópuszokról van szó, a gimiben fele annyit se tanítottak, mint amennyit tudok, és amiket alkalmazok.

Vajh milyen műfajba sorolja zseniális, szárnyait bontogató barátunk e kicsiny kis szösszeneteteket? És vajh eltántoríthatatlanul van-e meggyőződve arról, hogy ezt néki itt és csakis kizárólag itt lehet, érdemes és tanulságos közzé tennie? Örülünk, hogy ilyen világlátott ifjú barátunk, és ilyen jól megtanították neki középiskolában az alliterációt, és az egyszerűbb alakzatokat. Mégis, ha teheti, előbb szabadon szárnyalva szálljon egy kicsit magába, és csak azután bontogassa a köz örömére szárnyai ezerszer ezernyi tehetségét.

Milk and Toast and Honey
Éjszaka van, a holdsugár becsillan a redőny lyukain. Írok valamit a klaviatúrán és közben megy a winampomon ezerrel az ezernyi mp3. A playlist egyszercsak elért a Roxette Milk and toast and honey című dalához, és hirtelen elszelelt figyelmem írnivalóm témájáról. A dallam hallatán elém villantak képek négynegyedenként váltván egymást, majd egyre gyorsabban, mozgóképként élt előttem a múlt.
Megelevenedtek azok a percek, amikor Bietigheim-Bissingenben sétálva hallottam ezt a dalt a rádión. Hallottam már ezerszer ezernyi helyen, mégis, azóta mindig, mikor meghallom ezt a dalt, megjelenik előttem a késő őszi falevelek kavargása a Stuttgarter Straßén, ahol róttam utamat hihetetlen örömérzettel telítve, szabadon szárnyalva a könnyed vasárnapi szellő szárnyán a Deutsche Bank és a Viadukt között. És az is eszembe jutott, ahogy hallgattam ezt a dalt hónapokkal később a piros hetesen is a Ferenciek terénél, és akkor is eszembe jutottak ezek a képsorok, és úgy érzem, immár bármikor hallom ezt a dalt, mindig az az őszi délután jut eszembe, és azt az érzést érzem, mit éreztem akkor kaptatva a Steigén a Viadukt mellett.
2004. szeptember 19., Budapest

Sibel: mé ne kulminálnának az emóciók?
az eszkalálódnak-ot nem akartam írni, mert azt vhogy nem éreztem odapasszolónak.

ez most jól volt mondva. ;-))