irodalom

és mit mondott róla?

3323 - Pingvin Rozi olvasta, azt tudom.

off:
czyí: korábban egy vasárnap időpontot is említettél. Nekünk a távolság, meg egyéb okok miatt csak az lenne jó, és most hogy már lányom érdeklődését is felpiszkáltam :-) pláne nem szeretnék lemaradni róla.
ON

olvasta ezt valaki?
http://konyvklub.transindex.ro/?cikk=2740

off:
október 19-én
kedden 19 órától
az Újpesti Polgárcentrumban
(IV. Árpád út 66. - két percre az Újpest-központ metróvégállomástól, a Centrum áruház mellett, pont szemben a régi Alkotmány mozival)
a MOZAIK színház újabb előadása látható:
Popper Péter: ÚTVESZTŐ
(dráma két részben)
Belépő: 500 ft.
(Én ugyan nem vagyok elfogulatlan, mivel játszom benne; de kritikák szerint igen izgalmas, érdekfeszítő és egyéb szép jelzők produkcióról van szó! Ugyhogy gyertek el minél többen, ha tudtok!)
on

...broáfff...

persze, így is értettem én is a hús-vért.

ja, a hus-vert nem ugy ertettem, hogy kivalasztasz az ismeroseid kozul parat, aztan lemasolod oket. hanem ismerd a kitalalt szereplőt, ne csak az legyen, hogy "ő", meg rejtett E./3. (vagy hogy is mondjuk?)

hús-vér szereplőkkel írjam meg a történeteimet?
valahogy ahhoz nem tom, mennyire lenne affinitásom meg distanciám. Lehet, hogy úgy jobb prózaista lennék.
Valamikor kipróbálom. Kösz a tanácsot. ;-)

vagy szerintem inkabb nezz meg egy-ket creative writing alapelvet. pl, h az olvaso illene, hogy tudja kovetni, mirol van szo. ha szo van vmirol. es legyenek szereplok, hus-ver emberek. klisek nelkul. de ezt most minek mondom?

majd lehet, valamikor. bár a naplóírásba beleunogattam. Nem írok olyan kitartóan naplót, mint Baskircsev Mária.

3313.

Eszter: ez a szöveg egy kispróza.
Műfajilag nem besorolható igazán sehova. Szintúgy, mint az A cannstadti lány című művem, ami már meg is jelent.
Én ezt emocionális prózának vagy lírai prózának szoktam nevezni.

Ancsel Éva írta (de sajnos fejből idézem, ezért nem biztos, hogy pontos):
A nagy író tud írni.
A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.
:)

3310: itt az ideje, hogy nyiss egyet.

A tett
Éles hegy villant a bőrén. A fájdalom nyaka alá hasított. Vonaglani kezdett. Elég teátrális volt. A hérosz elfutott. Megtette. Innentől fogva nem fog bántani, mert érzi, merek cselekedni.
Másnap a héroszt, amikor a buszról leszállva az utcára kanyarodott, beelőzte egy közös ismerős lány. Nem köszönt neki vissza, pedig látta, hogy kit előzött be, és hallotta, hogy az köszönt neki. Így teltek el hosszú napok, hetek. Hősünk lassan megszokta már. Aki korábban kiállt mellette, szintén a másikhoz pártolt, pedig sokat jelentett számára. Nagyon sokat. Akkortájt. Egyik nap egy másik közös ismerős lány megtörte a jeget. Beszélgetni kezdtek. Megértő volt. Az elhagyott hős magányosságában már szinte el is felejtett érezni. A beszélgetés után szíve nagyot dobbant.
Majd jött a nyár, jött külföld, a messzi táj. Ott szabadul fel igazán. Ott ismét nevetett, és visszatértekor már visszaköszönt a közös ismerős, sőt, többen a barátaivá váltak. Csak vele nem állt szóba, mert az ne kívánt tanulni a leckéből. Neki talán annyira nem is fájt.
2004. október 1., Budapest

nem, nincsen blogom.

ja, hogy közben frissítsek.
amúgy ilyesmire (is) szokás blogot indítani. vagy van ilyened, ákos?

rolling on the floor laughing
de ez most télleg miezaszöveg?

(nem célom megvédeni,
de a fennálló helyzet nemigen fog változni,
attól, hogy kritizáljátok minden szavát,
persze ha dícsérnétek, lehet hogy akkor sem változna semmi
másfelől pedig, neki szíve joga bármit írni,
nektek meg szívetek joga bárhogyan reagálni...)

3304: ki mondta, hogy nem tetszik? szerintem ez egy roppant humoros írás. nagyon jól adod a tehetségtelen dilettánst, aki egy szemernyi önkritikával nem rendelkezik...
ROTFL: Roll On The Floor Laughing

Ákos. Mi lenne, ha olvasnál sokat most sok éven keresztül, meg csak úgy élnél egyszerűen, meg ilyesmi. ráérsz még később is írni.

syvan: mi nem tetszik ezen?
a ROTFL milyen jelentéstartalommal bír?

>Talán valaki szintén a magány fasorának útjait rója.
>Nézte a plafont, mely ágya fölött terült el.
>Amikor boldogtalan szerzők könyveit olvasta, végigfutott hátán a hideg.
:D DDDDD
ez üt.

:D DD
Ákos, vazz, ez tökéletesen offtopik. Irány a vicchumor.
ROTFL

ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni.

Vágyakozás
Úgy szeretlek!-kiáltotta el magát egy hang a sötét éjszakában. A lány hátrafordult, de nem látott senkit. Halovány, észrevétlen mosoly tűnt fel ajkain. Egy pillanatra megfordult a fejében a gondolat, hogy netán belészeretett valaki, de aztán elhessegette a gondolatot magától, hiszen nem volt népszerű.
Őszintén szólva intrikus természete volt, mégis volt benne valami báj. Tulajdonképpen egy érzéki, csábító lány volt, mégsem volt belé szerelmes senki. Ő megpróbált persze neki tetsző pasikat az ujjai köré tekerni, de nem sok sikerrel. Kisebb hódításai ugyan voltak, de a nagy Ő még nem jött el számára. Pedig nagyon várt rá. Minden nap, amikor végigsétált a korzón, figyelte, jön-e valaki, aki szerelmes belé, aki éppen rá vár. De hiába. Az idők múltak, a nagy szerelem mégsem toppant be hozzá.
Amikor olvasott, mindig teljesen átélte olvasmányát. Kedvenc irányzata a szentimentalizmus volt. Amikor egy olyan könyvet elővett, úszott az emóciók végeláthatatlan tengerén. olykor-olykor megborzongott. Amikor boldogtalan szerzők könyveit olvasta, végigfutott hátán a hideg.
És most valaki tán neki szólt. Talán valaki szintén a magány fasorának útjait rója. Talán valaki régóta figyeli, amint nap mint nap magányosan sétálgat. Mégegyszer hátrafordult, de most sem látott senkit.
Végtelen bánatot érzett. Talán most talált valaki párra, míg ő még mindig magányos maradt.
Nem tudta, mit tegyen, hogy végre rátaláljon a boldogságra. Mindig csak az utcákat járta a belvárosban, vagy a parkok padjain üldögélt. Szomorú arca mindig a szerelmespárokat kémlelte. Egy idő után már tulajdonképpen élvezte a szenvedést. Élvezte azt az érzést, ami beléhasított, amikor előtte elment egy szerelmespár. Élvezte, azt is, amikor a televízió képernyőjén a sorozat szereplői tipródtak, hogy majd a sorozat vége felé mindenki megtalálja azt, aki hozzá illik igazán. Szeretett volna hasonlítani valamely szereplőhöz. Amikor olyan hangulatban volt, akkor azzal, amely nem is keres magának partnert, máskor pedig azzal, aki megtalálta azt, akit keresett.
Szeretett lassú, romantikus dalokat hallgatni. Szeretett a dalok hallatán álmodozni. Szeretett mindent, ami a boldogság illúzióját keltette benne.
Aztán egy idő után már nem ült ki a parkba, nem nézte a szerelmespárokat. Otthon, magányosan ábrándozott. Nézte a plafont, mely ágya fölött terült el. Hallgatta a dalokat, írt, csak úgy, magának, a filmekbe zárkózott. Plafonig értek a videokazetták, s lelkét is a filmek
töltötték ki. Teljesen bezárkózott. Már várni sem várt immár. S repültek az évek. Még mindig nem mozdult ki sehova sem. Majd egyszer valami a régi park felé sodorta. Leült a rég elhagyott padra. Nézte a hold ragyogását. Megjelent mellette egy árny. Hirtelen elpirult.
Reggel a nap boldogabban virradt rá.
2003. nov. 29.

kedves levente!
a stílusod egy hányás.
üdv: judit

Levi!
A Bábszínházzal kapcsolatban: rám és rokonságomra, szomszédaimra bátran számíthatsz. Remélem, eztet tudod.

Folyóiratfesztiválon irodalmi lapok szereplései a hétvégén:
Ráday Könyvesház
Péntek
17:00 - 18:00
Litera.hu
Az irodalmi portál akciója:
Irodalmi karikatúrák
18:15 - 19:15
Az irodalom visszavág
Janox és vendégei felolvasás-performanszot tartanak
19:30 - 20:30
Holmi
Melléktermék-e az írói munkában a levelezés és a napló?
Várady Szabolcs és Závada Pál beszélget vendégeikkel:
Lator László, Kántor Péter,
Imre Flóra, Imreh András, Mesterházi Mónika