3380. Ne írogasd be egynél
többször (egyszer sem?) az
irományaidat, plz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amúgy meg, így egy fokkal jobb lenne:
Éjszaka van, a holdsugár becsurran a
ronggyá lőtt rendőr lyukain.
Írok valamit a klaviatúrán és
tiszta recésesek lesznek tőle a
betűim, meg beszakad a papír ezer helyen,
de legfőkép a tabnál és a
spacenél. A winampompomomon ezerrel megy az
ezernyi mp3, ki tudja hová...?. "Tej,
piritós, méz!... ah! Szavazz a
Fideszre!" - jár az eszemben tisztán.
"A hajlam dallamán a múlt de
szép" - éneklem a nyolcvanas évek
stíljében bele az éjbe, mely oly
csillagos, hogy még!
Réggeben rádión ültem, dalt
hallgattam, ezt vagy egy másikat, oly mindegy,
éj volt akkor is, csillagzó, BB városa
kerengett szívemen... Ó, az SS, ahol
ballagtam! Ó, a dal, amit dúdoltam! Ó,
a levél, az őszi, sápadt! Szép
volt, tán igaz se... Amikor a DD és a
Viadukt közelítettek felém s én
szárnyaimat tártam felettük! Ó!
Oly kellemetes utazni a kies Bp-en zsúfolt
7-esen, csak úgy fütyörészve ezt a
nóta-csokrot. Mintha BB, SS, DD és a Viadukt
futna megint felém!