irodalom

én valami olyasmire emlékszem (viszont nagyon régen olvastam), hogy az első generáció ilyen rendes földhözragadt polgár, de egyre 'degenerálódnak' (úgy értve, hogy egyre kifinomultabbak lesznek) és ezzel párhuzamosan eggyel életképtelenebbek...

tracy, de Thomas nem művész.

itt találtam a filmről leírást (Az árulásról)
http://href.hu/x/hz8
ez van a könyvben is nagyjából.

Trészi :) )))
Szilvi, és pontosan mikor játszódik?

miért, hát nem arról szól az összes Thomas Mann, hogy minél művészebb valaki, annál életképtelenebb a gyakorlatban?

két erdélyi szász sorsán keresztül próbálja bemutatni a szászok történetét.
Dokumentumregény.
Egyik férfi Németországba menekült, író és zenél, másik pedig Erdélyben maradt, író és pap. Hajdan barátok voltak, de az egyik elárulta a másikat. Mindketten ültek is... nagyon érdekes különben, csak rá kell hangolódni, és nekem nagyon lassan ment, mert tele van intermezzokkal, amiket nem tudtam először hova tenni, és időbe telt, mire átverekedtem magam rajta..
Asszem dokumentumfilm is készült belőle... talán
és nagyon várom a végét...

Fanni, az az igazság, hogy én nem olvastam, csak gyüjtöm rá az eröt... de ezek elég sarkalatos kérdéseknek tünnek.
Szilvi, ez valami történelmi könyv, vagy regény?

125. én a für Elise-t :) )

Bogi
én elolvastam majdnem egy könyvet, ami rohadt nehéz volt, de iszonyú érdekes, csak azért nem fejeztem még be, mert a férjem elvarázsolta egy dobozba, és azóta sem lelem :(
Hajdú Farkas-Zoltán: Szászok

mi az oka a család bukásának? miért vesztette el a lendületét, kedvét Thomas? ha ő elvesztette, akkor az apja, nagyapja miért nem?

123 - mikre nem kaptál választ? a regényben történt dolgok miértjére?

122 - most olvasom a Régimódi történetet :)

nálam a sláger idén nyáron: Katherine Mansfield:
"Naplók, levelek" és "Elbeszélések"
föleg a Naplók, levelek volt a kedvenc, az elbeszélésekböl pedig
azok amik az új zélandi gyerekkoráról szóltak.
Virginia Woolf kortársa (félig-meddig barátnöje) volt, és tüdöbeteg, és meghalt harmincnéhány évesen.

érdekes, amikor pár évvel ezelőtt próbálkoztam vele, akkor 50 oldal után letettem, nem tetszett. most viszont nagyon magával ragadott és pár nap alatt kiolvastam. nagyon tetszett, csak egy csomó kérdés válasz maradt bennem, amire nem kaptam választ.

116. melegen ajánlom Szabó Magdát mindenkinek... szenzációs! És én csak mostanság fedeztem fel!

hü Fanni, megbirkóztál vele?
és tetszett? és miért??? :) )

bio
nem véletlenül neveztük a nagylányunkat Rebekának, majdnem olyan feledékeny és álmatlanságban szenved, mint a regénybéli :) )

Buddenbrook-ház

(most elöször?)

Hamarosan befejezem a Száz év magányt. Majd akkor írok egy szubjektív dicshimnuszt.

inkább jól mesélje el mindenki, mit olvasott a nyáron!!!

...és akkor Ivánt elkapta a hév.

4109 tényleg gyönyörü, Iván :)

4107 - ezzel abszolut nem értek egyet. illetve: nem tökmindegy????

Ez gyönyörű volt, Iván.

:)

tükör által homályosan

>meg kéne védeni a műértelmezés hermeneutikai irányvonalát vagyis, hogy a mű igazi arcát abban a kontextusban mutatja meg, ahol született
a hermeneutika nem véletlenül arról szól, hogy a mű igazi arcát sosem mutatja meg, mert minden megértés sükségképpen félreértés és másként értés is egyúttal, plusz nincsen a műnek igazi arca, mert legfeljebb egymást magyarázó és továbbíró értelmezések vannak?
hogy nem ismerhetem meg egy műnek az igazi arcát, mert a hagyomány amiben állok, és aminek folyománya vagyok magam is, más fénytörésben mutatja művet nekem, mint amilyenben neked?
hogy a megértéshorizontom szükségképpen máshol és máshogya olvad össze egy mű horizontjával, mint a tiéd, ergo szükségképpen mást és máshogyan fogok megérteni, mint amit te?
hm?

igen, az biztos, hogy egy csomó mindent mi nem értünk, mert nincs meg a kontextus. olyasmire gondolok, hogy mondjuk egy ember ruházatának leírásával lehet jellemezni a társadalmi helyzetét, csak ehhez tudni kéne, hogy akkoriban mit jelentett mondjuk a térdnadrág.

Nem hinném, de a gondolatfolyam onnan indult, hogy meg kéne védeni a műértelmezés hermeneutikai irányvonalát vagyis, hogy a mű igazi arcát abban a kontextusban mutatja meg, ahol született (kor, alkotó, kulturális sémák stb)Úgyhogy mi sokmindent nem értünk már, amit a régiek beleértettek mondjuk egy regénybe. Mi meg mindenfélét belemagyarázunk. Ők meg minket nem értenének, hacsak nem ismerjük meg a kontextust is.....és a mi elbeszéléseinknek is megvannak a szabályai, amik nélkül nem igazán értenénk meg egy mai művet.