irodalom

"ha elkezdenénk mérni" :) )))

dehogyis!!! abszolut kimutatható, hogy egy éven belül van minden!!!!
az _èrzeted_, hogy minden milyen tágas idöben, az pont abból a kiváló elbeszélésmódból adódik, hogy _érzésed_ szerint úgy telik az idö, ahogyan a gyerek számára, és neki egy év nagyon hosszú!!!!!

(Mondjuk tényleg kicsit sokminden történik ebben az egy évben. Nekem is volt néhányszor az az érzésem, hogy itt azért időben ez nem stimmel, épp ezért szögezi le sokszor, hogy ez egy év. De ha elkezdenénk mérni, akkor valszeg ennél hosszabb idő. (Pl a lakó érkezése előtt, lakó ottléte, távozása biztos, hogy több, mint egy év. Meg a nagybácsi-feleség megismerése, elhunyta, új feleség: ezek mind több, mint egy év. Meg amíg P nem jár oviba, aztán a nenne elmegy, aztán jár oviba. Szóval ezek bajosan férnének bele, ha úgy olvasnánk, hogy mi mennyi ideig történhet.)

szegény. egy éjszaka alatt is el lehet _figyelve_ olvasni.
Én tegnap du. kettötöl este tizig olvastam, és a 3 utolsó fejezetet hagytam meg ma reggelre.

:) )
ő a kritikus, neki szabad. :) lehet, hogy egy éjszaka alatt kellett elolvasnia.

pl. "A hullócsillag éve"-nek csodálatos szerkezete van, kiválóan _egy év_ idötartamra felépítve a szöveget.
erre mit ír Angyalosi Gergely okosan az ÉS-ben: "Mindössze három-négy évről van szó, dehát ennyi idő bőven elegendő ahhoz, hogy véglegesen eldőljön egy ember élete."
szerintetek HOGYAN olvasta ez az ember a könyvet, ha még ez a rendkívül feszes egy évet átfogó szerkezet se tünt fel neki?????
(de ráadásul nem is kell, hogy feltünjön, mert explicit ki van mondva a könyv elején, hogy Piroska 5 éves, és a végén az, hogy összel iskolába megy.)

van olyan vélemény is - ezeket szeretem :)

Van olyan vélemény is, hogy egy könyvhöz jó mondatok kellenek, meg szerkezet. A többi nem érdekes.

Márton László: majd' minden írása hosszabb 100 oldallal, mint kéne, de én azokat a 100 oldalakat is nagyon szeretem.
ez teccik. én nagyon bírom a mondatait.

Ha ez az írói szándék. Mellyel akár törődhetünk is (akár nem is).

végülis abban teljesen igaza van Jojának, hogy noha a föszereplönö "mosakszik" - mi olvasóként azért felismerjük ezt. és azzal, hogy az író teret ad nekünk erre a felismerésre, ebben a térben ö maga is distanciálódik a föszereplöjétöl.

(Értem, most már értem, de nem értek egyet vele. Amit Leo ír 4031. az elfogadható a mosakodással kapcsolatban, de nem érzem problémának. Miért kellene középen állva, semlegesen bemutatni a történetet? Szerintem úgy is lehet írni, meg így is. Nincs olyan szabály, hogy csak a szerencsétlen magyar közéletben félreértelmezett "független" alapon lehet megszólalni. "Egyenlő távolság", eheh. Ez szerintem még a politológiában sem helyes, hát még szépirodalomban.
4032: szerintem ez a sok munka egyértelműen gazdagította a regényt, élvezetessé tette, nem érzem túlírtnak, sem pedig össze nem illő dolgok összetoldozásának. De teljesen értem, hogy Neked mi a bajod vele.
Márton László: majd' minden írása hosszabb 100 oldallal, mint kéne, de én azokat a 100 oldalakat is nagyon szeretem.)

Wunschwitz abszolút filozofikus (számomra) és mivel a !szerkezet! kiválóan van felépítve, szerintem nem hosszabb, mint kellene

4031 - imádom Leó okfejtéseit :) és tökre értem is! :)

én se gondolom, hogy én mondom meg a tutit :)
csak elmondhatom, nekem mi hiányzott a kígyó-ból:
úgy éreztem, hogy az írónö nagyon alapos kutatással összegyüjtött MINDEN adatot és információt a korról, amiröl írni akar, kidolgozott _minden_ lehetséges nöi szerepet és alakot, akik abban a korban élhettek, és ezt nagyon jól, ügyesen összeillesztette egy elbeszélésfolyammá. csak nem sikerült életet lehelnie a figurákba. hanem (számomra!) minden figura, a föszereplönö életének minden fázisa olyan volt, mint egy "prototipus" bemutatása.

Az azonosulással megmondom, mi a baj. És ebből a szempontból Störr nem rossz ellenpélda. Az a baj, hogy van egy szereplő A kígyó árnyékban, az elbeszélő, aki feltűnően közelebb áll az íróhoz, mint más. Az elbeszélő mosakszik. Előttünk vannak a hibái, tény, de valahogy ezek nem olyan súlyúak, mint amilyenek. Störr ezzel szemben hiába áll közelebb hozzánk (minthogy az ő szemszögéből látjuk a dolgokat), világos, hogy nem arról szól a könyv, hogy "ugye igazam van". Sőt. Nagyban arról szól, hogy "ugye, nem lehet tudni semmit". Szóval Störr nem maszatol, hanem vívódik. És igen, nagyon fontos, hogy Lizzyvel is tudunk azonosulni, nagyon is - mellesleg a cím is erre figyelmeztet bennünket.
(Nem az a cél, hogy egy másik könyv alapján elemezzek egy egyiket, de ebből a szempontból nem rossz a párhuzam. A kígyó árnyéka inkább Goethe "mosakodós" műveire emlékeztet, Stella stb, hogy "nagy geci vagyok, de ugye, engem kell azért szeretni, mert én vagyok a Goethe" - na, ezt azért középiskolában árnyaltabban tanítanám, de értitek, nem?)

A kígyó árnyéka nekem is bejött. Nem bírtam letenni, s kimódolt, nem kimódolt nagyon szerettem a nyelvezetét meg a szimbólumrendszerét. Az ilyen könyveket bírom.
S ha már Jakob Wuntschwitz, akkor én ott éreztem, hogy egy kicsit túl van írva, vagyis, hogy a regényírás problematikájáról szól a regény, de kb. 100 oldallal hosszabb, mint kéne.

ok-ok, semmi gond :) ))

(Ne haragudj! Fel se merült bennem, hogy ez "alázó" lehet, tökre nem annak szántam. Bocs bocs bocs. Amúgy nem vagyok egy nagy irodalmár (kicsi sem), csak szeretek olvasni, úgyhogy elnézést, ha valamit nem értek meg elsőre rendesen. Szóval kérlek fejtsd ki, egyáltalán nem veszem kioktatásnak. Tanulok belőle.)

Attól még nem lesz történelmi tabló, mert nem a 20.-21- században játszódik. - Joja, ez kicsit alázás azért, ha azt gondolod rólam, hogy azért nevezem tablónak, mert nem a 20.sz-ban játszódik. szóval ez annyira méltatlan feltevés, hogy meg se cáfolom, ok?
a "regény" számomra a szerkezetben rejlik.

hehe :) viszont tartotta magát saját szempontjaihoz, mert bármilyen sötét is, de a feleségem... ben simán tudok azonosulni feleséggel is, Störrel is :)

(Szerintem elég sok olyan kiváló mű van, ahol az ember nem azonosul; a szereplők nem szimpatikusak. Sőt, olyan mű is van, ahol szinte egyáltalán nincs is szereplő, mégis remek. A Kígyó árnyéka nem regény?? Ezen picit meg vagyok lepve. Attól még nem lesz történelmi tabló, mert nem a 20.-21- században játszódik. Ezzel az erővel a Fogság sem regény, Márton László munkássága sem (Testvériség I.-II.-III., Jacob Wunschwitz, stb. És ugye Thomas Mann sem. A Kígyó árnyéka kitalált történet, nagyon aprólékosan és szépen kidolgozva, talán a legjobb könyv, amit az elmúlt években olvastam. A Hullócsillag pedig egy jó könyv, csak én az előző után többet vártam.)

:) )))

Egyébként Füst Milán mondta azt, hogy a Bovaryné azért hiteltelen, mert senkivel se lehet azonosulni egy kicsit sem. Hogy ennyire nem sötét a világ. Mondta a Füst Milán...

4020 - persze, nem attól, nem is egy-az-egybe gondolom ezt az azonosulást, csak nehéz elmagyarázni, hogy hogy gondolom pontosan :)
lehet, hogy a hiteles/hiteltelen a jó kritérium, amit Leó mond

Nem attól, de a Kígyó árnyéka nekem is kimódolt volt. Nem volt őszinte, egyszerűen. Nagyon jól megírt hiteltelen könyv. Tudom, most jön a kígyóbéka a nyakamba.

Szerintem nem attól jó egy regény, hogy azonosulni tudunk az alakokkal.

abszolút ellenvélemény, Joja, sajna (azért sajna, mert szeretek veled egyetérteni :)
számomra a kígyó árknyéka túlságosan kimódolt, "eröltetett" könyv volt,
nem tudtam azonosulni a könyv egyik alakjával se. egy történelmi tabló volt, nem regény.
ebben az új regényben MINDEN alakot át tudtam élni.

(--- ami messze nem olyan jó, mint a Kígyó árnyéka. Túl magasra tette a lécet magának azzal a regény-debütálással.:-( De tényleg jó, amúgy.)

Ha valaki szeretne egy jó regényt olvasni nyaralás közben:
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve