Hú, hát ez nagyon érdekes
kérdés, mármint, hogy mire jó. :)
)) Nyilván semmire. :) )) Itt már az
olvasás mint hobbi lép be az ember
életébe, és a haszna kb. kimerül
az "ilyen is van"
átérzésének a
lehetőségében, amiért lehet
hálásnak lenni. :) )) (Mármint a
lehetőségért.)
Mindenképpen nehézirodalom, a
morbiditás határait rendesen súrolja -
alulról :) )) -, és az ilyesmi
mindenképpen fajsúlyos dolgokat tesz
hozzá egy ember belső világához.
(Most ennek a
"jóságáról" is el
lehetne vitatkozni, de... :) )) ) Tragikusnak
nevezhető események, dolgok, stb.
Az a jellemző érdekessége Faulknernek,
hogy szereti ugyanazt több ember
nézőpontjából láttatni,
és mindezt meg is írni, eltünteti a
főszereplő-jelenséget, ami arra
jó, hogy az olvasó, ha képes ezt
hitelesnek találni, túl tud lépni a
díszletelméleten, vagyis azon az
általános világhoz való
hozzáálláson, hogy a
körülmények, események, és
más emberek IS! csupán az életünk
díszletei, és ez a túllépés
nagyban fejleszti az empátiát - persze, nem
biztos, hogy okosabb lesz tőle az olvasó,
de mindenképpen sokat dob az "embernek
képzelni másokat" extrémsportbeli
teljesítményeken. :) )) És erre
ráépülhet még valamiféle
racionalista értékelési igény, az
is jó.
Az jó még általában az amerikai
írókban, hogy valamiféle csak tudat
alá hatoló infót
közvetítetenek egy, a mienktől
teljesen különböző
kultúrkörről (minél régebbi,
annál inkább). Azt hiszem, két amerikai
regény van, ahol értem a szereplőket,
a Tamás bátya kunyhója (:) )) ), meg az
Elfújta a szél. A többiben a
szereplők vígan társalognak, és
láthatólag értik egymást, mert
okosan néznek egymásra, néha
elsápadnak, néha az új, számomra
értelmezhetetlen információk
alapján új döntéseket hoznak,
és látszik, hogy a másik szereplő
is tudatában van érthető
voltának, szóval, nagy az
egyetértés, csak nekem nincs halvány
fogalmam sem, hogy mi történt
köztük, és milyen
jelentőséggel bírnak a mondatok. Ez
akár idegesítő is lehetne, de jól
is lehet kezelni, és kirajzolódhat az ember
nem tudatos rétegeiben egy olyan világ,
amelynek rendszerében érthető
válik minden, ami le van írva. Ez arra
jó, hogy tudatosulhat az emberben, hogy olyan
dolgok létezhetnek, amikre gondolni sem tud.
(Minden, amit írtam, csak a mosolyogtatás
céljával íródott le, Bogi -
úgyhogy nehogy rosszul érintsen a sok
vigyorgás, nincs emögött semmi rossz
szándék -, bár a fő vonulatok
azért komolyak.)