irodalom

Egy tavaszi kritikában érdekes gondolatok fogalmazódtak meg:
http://www.nol.hu/cikk/358963/

6530:
Nem hinném, hogy sietnék elolvasni, pénzt legalábbis most nem áll módomban kiadni érte, de töprengek...
Rengeteg ember _imádja_ a (másoknak) émelyítően giccses*, közhelyes, sematikus szappanoperákat, ki nem hagynának egy epizódot sem. Ugyanígy tömegek falják a (ny(ál))romantikus irodalmat is. Ezzel nincs is semmi baj.
De vajon az így felpörgetett nézettség/példányszám deklarál-e értéket, és ha igen, milyet? És ez az érték jelent-e összevetési alapot ugyanazon műfajú egyéb művekkel?

(6531: Nincsen benne semmi szuperpempős? Ó... : ((( )

Banana Yoshimoto: Viszlát Cogumi

6528: Rob, elolvastad végül Az üveggyöngyjátékot (vagy mit is?)? Ha igen, mit szólsz?

- R. Dahl Meghökkentő élete.
- Senkit ne tévesszen meg a cím, melyet feltehetően a kiadó (Sirály) adott a kötetnek. Nincs benne semmi szuperpempős, vagy csokoládégyáros. Ellenben kap az ember egy korrekt, olvasmányos beszámolót az 1916-os születésű angol/norvég faszi gyerekkoráról, iskolai éveiről. Az angol iskolarendszerről, ahol a testi fenyítés és a megalázás a napi gyakorlathoz tartozott. A második részben a RAF pilótáinak közel-keleti harcairól a német túlerő ellen. Aki ezekről a témákról eddig még nem olvasott volna egy tucatot, annak nyilván sok újat mond a szerzőnek az ezredforduló táján papírra vetett, olykor maliciózus, de inkább meghatott és megható visszaemlékezése.
- Egy sztori azonban számomra újszerű volt benne. A sebesülés miatt a háború közepén a leszerelt katonatiszt az elsötétített Londonban csak úgy menekült meg angol szabadságolt bakák verésétől (tisztgyűlölet), hogy a támadók felfedezték az egyenruháján a rendkívüli megbecsülést élvező - RAF jelzését. Újszerű, persze nem az érzés, hanem a szitu.

6527: Az a helyzet (: ))) ), hogy sosem olvastam Coelhót (vagy ha igen, már elfelejtettem), csak annyira benne van a közös tudatban, hogy azt gondolom, hogy nekem azt nem is kell. : )))
(Azt hiszem, ezt negyedszer írom le, és ha most sem viszi fel, akkor feladom... : ))) )

Beleolvastam a helyi fórumba is, hogy milyenek az olvasói vélemények. Aztán megállapítottam, hogy a kliséfeldolgozó és -semlegesítő képességem még fejlesztésre szorul, addig jobb, ha másfelé kalandozok...
Érdekes lenne átfedéseket vizsgálni az említett könyvek és tévéalkotások rajongói körében. Még az is kiderülhetne, hogy nem irodalmi, hanem attitűd tengelyek mentén történik véleményformálás, amiről persze a piaci statisztikák nem szólnak.

van egy rossz hírem (bár ez inkább mozitopik): laurence fishburne rendezi és főszerepli az alkimistából készülő filmet. monnyonle.

6525:
Az a helyzet, hogy megnéztem a hazai honlapját, amikor a bióban a jelenéshez értem, már kezdett elmenni a kedvem. A másik ilyen kedvetlenítő pont volt a rekord példányszámokkal való dobálózás (mintha az lenne az egyedüli értékmérő), meg olyat szóltak, hogy attól számít klasszikusnak, hogy több mint 50 országban kiadták. OMG.
De a könyvismertetőkbe is belelapoztam, és nem lobbant bennem mohó vágyat utánuk... Túl sok szerelem meg szívre hallgatás meg életszemlélet és ezektől valahogy nekem mindenféle egykaptafa latinamerikai érzelmi szappanoperák ugrottak be (autoasszociatíve :) ) bár azoknál biztosan mélyebb meg többet tanít...

Bradbury és Merle... Kundera karácsonyra :-)

(6519: Hát olvass Coelhót. Ameddig bírod. : )))
Tapasztalat! : ))) Ha üres a pohár, az úgyis gáz. : ))) (Ma kínai kedvemben vagyok, bocsánat.) )

6518: hálásköszönet:)

Bocs, ez a 6516-ra akart válasz lenni. Most muszáj mennem.

Nem tudom, mi az ezoterikus benne, attól igencsak tartózkodom, csupán ilyen kérdésekben muszáj kissé nyitni az apertúrát, ami néhány mondatban mindig zűrös. Ahogy más emberek gondolatmenete elsőre szinte mindig. Jobb esetben azért előbb-utóbb kirajzolódik valami a zaccból, beáll a vaspor az üvegen valami formába.

6519: neeeee!

persze olvass coelhot, aztán majd eldöntöd, hogy ért-e valamit. nekem nem. neurománc univerzuma igen tág, még csak az előzetes holdudvarban járok :)

6516:
Jó hogy mondod Coelhot, Levrob, 6507-es mégoffabb kérdésemmel szinkronban: most olvassak Coelho-t vagy jobb, ha hozzá sem kezdek?
:)
(btw. hogy haladsz a Neurománc univerzummal? :) )

6506: Egyszerűbb, ha rákeresel a Hálón, pl.:
http://www.jelenkor.com/Mag/Grecs.htm
http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1266

6511:
:) De ha abból indulunk ki, hogy a civilizáció szükségszerű jelenség az univerzumban, akkor az a bizonyos antropomorf szemszög is szükségszerű -- felfoghatjuk saját civilizációnkat is egy idegen civilizációnak (minden más civilizáció számára az). A szükségszerűség persze elég közel esik a determináltsághoz, de miért ne, akkor pedig lehet, hogy ezek a kérdések nem is olyan megválaszolhatatlanok.
Persze az is lehet, hogy két gyökeresen eltérő civilizáció könnyebben dűlőre jut egymással (így vagy úgy), mint két igen hasonló -- mert pont a kis különbségek lehetnek igen élesek.
Off:
kozmikus szemszögből nézve, milyen érdekes, hogy egy egyszerű égimechanikai faktor, a Föld forgástengelyének az ekliptikával bezárt szöge elvezet pl. odáig, hogy "Ősz húrja zsong, jajong, busong..."
Nesze neked civilizációk kultúrájának könnyű megértése.
:)

6505: ne haragudj, de ez ilyen izmaellel elegy coelho bullshitnek hangzik. de ha elég alaposan ízlelgetem, akkor még némi antiglobalista-bukét is fellelek. klassz turmix.

6514: Viszont milyen értékes lesz az a néhány milliméternyi, kiérlelt változás, amit a sarok meg az ujjak külső oldalai okoznak a cipőnek... :-)

6513: a cipő is csak ideig töri a lábat :b

6508: Igazad van, eddig nem figyeltem rá. Értelmezhető, de kissé faramucinak érzem én is. Viszont ez könnyen megváltozhat egy-két generáció alatt; lehet, hogy a kifejezés jó, csak az idő nem stimmel. :-)

sziasztok

6509: Megválaszolhatatlan kérdések. Csakis antropomorf szemszögből tudunk gondolkodni. A képzelet nem minden aspektusból határtalan. ;-)

6507: Én az egymás mellé rendelés ellen tiltakozom - szerintem az az alapossággal, következetességgel nem egyeztethető össze, mert bár nagyon sokismeretlenes, az eltérő viselkedések hatása hosszútávon elég jól mérhető.
A másik, hogy hajlamos az ember olyan átlaggal operálni gondolataiban, ami rá hasonlít. Pedig a többség rendkívül agyatlan. Viszont mint a birkák, jóra és rosszra is megtaníthatók, nevelhetők. Ami nekik is jó, mondom megint.
Hogy mit szabad olvasni? A felnőtt embernek természetesen bármit. De ilyen kevés van. Tiltanék, nevelnék, de pontosan tudom, hogy én sem lennék rá alkalmas, ahogy más sem volt soha a törénelem során. Mármint nagy méretekben. Hiszen ez a kor, meg hogy ilyeneket mondasz :-), ennek is a következménye. De megteszem a magamét. Hogy ez mennyire relatív, van-e benne valami abszolút, csak saját idealizmusomon keresztül tudom szemlélni, és nem is próbállak meg győzködni. :-) És a divergenciának is megvan a maga szerepe, hogy mindenki másként képzeli és teszi... Nem egy felfedezés született már virtusból, meggondolatlanságból, butaságból is.
Szóval amin én röhögök, ha hallom, az az anything goes. Vagy sírok. Mindegy.
---
Egyébként a "felgyorsult világ" és az "értékvesztés", ami szerencsétlen így, és amit én sem mondanék, amúgy jelölhet értelmes gondolatot, mert amikor az életkörülmények gyorsabban változnak az egyedek élettartamánál, az olyan feszültséget eredményez, amibe igen gyakran pusztultak bele fajok már eddig is... Ez a kegyetlen ökoszisztémából kinőtt értelem, ha egyáltalán kialakul(ha)t másféle, sem kivétel, ami a létének bizonyos korlátait illeti - ez is új jelenség, amivel nem lehet rövid úton elbánni.
Nyilván nem "vesztés"-ről, hanem átmenetről van szó, és inkább ellehetetlenülésről kellene beszélni. Hogy hova fut ki? Jó páran zsákutcának tartják ezt a fajt úgy, ahogy van..., én inkább abban reménykedem, hogy legyőzi a problémáit, hiszen ki tudja, hova juthat még el, de ez már más gondolat.
Na, mára ennyi elég lesz belőlem. :-)

Ma csupa off jut az eszembe:
SF-off ráadásul :)
Tegyük fel, hogy az emberiség összebarátkozik egy idegen civilizációval. Most ugorjuk át a biológiai és egyéb faktorokat, vegyük úgy, hogy a vadidegen biokémia kérdése megoldva, az idegenek nem szörnyek, megfelel a légkör, kölcsönösen könnyen tanulhatók a nyelvek stb.
Megkezdődnek a tapasztalatcserék, kulturális téren is. Elkészülnek az első könyvfordítások, elhangzanak a nyilatkozatok. Vajon a földi és egy másik, a szó szoros értelmében embertelenül idegen kultúra hogyan hat majd egymásra? Mi lesz, ha ott olyasmiket találunk, amik nálunk elfogadhatatlanok -- és viszont? Melyik civilizációnak van/lesz joga kimondani, hogy a másik kulturális elemei között van, ami [negatív]?
És píszí, ha egymást idegeneknek stb. nevezik?

Off:
Csak nekem töri a fülemet az "örömet _okozni_" kifejezés?
Számomra mindig létezett az "örömet szerezni" és "bánatot okozni" párosítás, de lehet, hogy ez csak árnyalatnyi finomság, ami ma már csak kevesen használnak, és még kevesebben értékelnek...
Never mind.

6503:
Az a szemét, ami a legszemetebb.
:)
Imho: olvtársak, ne essünk végletekbe. A "mihez képest szemét" kérdésére úgyis az a legadekvátabb válasz, hogy a töprengő saját mércéjéhez képest.
off:
Vajon összeállítható-e egy Top Trash lista, ami az abszolút szemétbe való betűhalmazokat sorolná fel? Ha igen, milyen szempontok szerint kerülnének bele a könyvek?
mégoffabb:
Vajon van-e helyes, elfogadott viszonyulás az ajánlott/nem ajánlott könyvekhez? Ha egy könyvre azt mondják: "ez [negatív minősítés]", akkor vajon az a jó hozzáállás, ha ezt bemondásra elhiszi az ember, vagy ha inkább majd ő eldönti, olvasás után?
Ki merje-e nyitni az ember a Necronomicon-t vagy sem? :)
On:
A skála egyik vége lehet az, hogy valakinek van egy "értékrendje" (mi ez? :) ), és ami abba nem passzol, az szemét...
A másik véglet lehet az anarchopunk stílusú :) megközelítés, ami abból indul ki, hogy az emberi elme működésének bármilyen lenyomata alkotás és egyben érték, és mint ilyen, száz százalékos: nem képezhető minőségbeli különbség az alkotások között. Vö. "másodrendű frisseség" (sic), Bulgakovnál. :)
Talán valahol a kettő között van egy képlékeny sáv, amiben -- konszenzusosan, nagyjából megállapítható közös nevezőkön egyensúlyozva -- mégis biztonsággal mozoghatnak az irodalomkedvelők. Mint a gasztronómiában: ott sem igazán lehet összevetni a XXXXXXX-t a YYYYYY-nal, de van, amiről biztosan tudjuk, hogy nem jön ételszámba (mert kulturálisan vagy metabolikusan inkompatibilis).
Gondolom én. :)