8786: Ha Krasznahorkai, akkor én nem merném
ajánlani előszörre a
Sátántangót, inkább mondjuk a
Kegyelmi viszonyok-kal kezdeném (kötet,
benne 5 ún. "halálnovella",
abből kettő ugyanaz kétszer, csak
más szemszögből, amitől persze
már nem ugyanaz). Én legalábbis ezzel
kezdtem, és azonnal beleestem Kr.
utánozhatatlan, az emberbe a lélegzetet
belefojtó stílusába (amellett, hogy
megállapítottam, hogy szerző sokkal
inkább Kafka köpönyegéből
bújt elő, mint bármely más magyar
szerző, de gyorsan hozzáteszem, hogy nekem
még sokkal jobb is, mint Kafka). Ezután
jött Az ellenállás
melankóliája, és csak ezután
került kezembe a Sátántangó, de az
először annak dacára, hogy volt
már némi Krasznahorkai-tapasztalatom,
elsőre a torkomon akadt.. Ha neked nem, akkor te
egy zseniálisan fogékony és okos
olvasó lehetsz :) Én azóta nem is
tudom, hányszor elolvastam a
Sátántangót, már sok éve a
magyar epika number one-ja nálam.... és
utána valami miatt mást nem is nagyon
olvastam tőle. Megpróbáltam az Urgai
foglyot, de az valahogy nem tetszett, végig se
olvastam. Aztán meg olyan sokáig csendben
volt a Krasznahorkai, hogy amikor egy pár
éve megint ezerrel elkezdtek kötetei
megjelenni, valahogy azok már nem kerültek a
kezembe... szal azokat egyelőre én se
ismerem :)
Azért szerintem ha majd pl. Az
ellenállás melankóliáját is
elolvasod, ráismersz benne annak a
Sátántangónak szerzőjére,
aki valahogy képes megfogni és odamutatni
nekünk azt a menthetetlenül pusztuló
anyagát a világnak, ami bárki
másnak, ha megpróbálná, kiperegne
a kezéből: erre csak ő képes.
Mondjuk Az ellenállás melankóliája
emellett egy üdítő olvasmány a
Sátántangóhoz képest, de
azért az is ő, nagyon is -