Elolvastam Parti Nagy Lajostól a Hősöm
terét. (Sajnos amikor épp téma volt a
fórumon, úgy fél éve :) , akkor
épp mást olvastam, de most! :) )
Valami zseniális volt! Ha két részre
akarnám bontani az olvasmányok
megítélését, az egyik a
nyelvi/irodalmi, a másik az
élmányadó, hát mindkettőben
a maximálsat nyújtotta :) A stílus, a
téma, a szókincs (az külön :) ), a
szatíra-jelleg (humor stb), minden. Nagyon
jó volt olvasni, bár kissé néha
gyomorszorító - bár ez csak
hozzáadott :)
Ha valaki megkérdezné, mi az a posztmodern,
mert az isiben csak nagy
általánosságokat mondanak, tuti, hogy
ezt adnám oda neki. De ha szatírát
kérne, akkor is. Remélem, valaha
alapkönyv lesz; ez tényleg úgy
posztmodern, hogy ha elolvasod, ez jut eszedbe;
és nem azért, mert nincs más skatulya
neki.
És ahogy a nyelvvel bánt (azt mondják,
ez külön Parti Nagy erőssége)!
(Kiváncsi vagyok, vajon mennyire adott ihletet
neki az a sajátossága a magyar nyelvnek,
hogy "költő" =
"tojó" és "vers" =
"költemény" =
"fióka") És nem csak arra
gondolok, hogy milyen szavakat használ
(Tubicánén meghaltam - Fúj és
hányika! -, de Tubica sem az utolsó :) ),
hanem a mondatszerkesztésre és stílusra
is.
Valami zseniális az is, hogy ezt a
témát, mármint azt, hogy van-e
fikció és van-e valóság és
hogy és melyik és mennyire stb, pont egy
ennyire "szürreális" gondolaton
keresztül mutatja be. Ráadásul ennyire
jól! :)
Na és a történetvezetés,
"dramaturgia" vagy hogy mondjam, is mesteri,
de mondhatnám mondjuk marquezinek is, ha szabad
:) Meg még az ilyen dologk is nagyon jók,
mint címválasztás satöbbi.
De mindez, amit írok, csak azon túl
értelmezendő, hogy "nagyon
tetszett" - ez az elsődleges, csak
arról nem lehet annyit írni :) )
Két könyv jutott róla néha eszembe
(akinek tetszett a Hősöm tere,
olvassák el ezeket is, és viszont :) ):
Klaus Mann Mephisto-ja és Bulgakov Kutyaszive.
Mindenkinek csak ajánlani tudom!! :)