8910: (kicsit off, én is bocs, KisLion...)
"Annyira rosszak voltak, hogy újra kellett
fordítani?"
Nem kellett újrafordítani, csak
kijavítani, azt viszont alaposan.
Mármint a Neurománcot; a trilógia 2.
része, a "Számláló
nullára" csak pár apróbb
korrekcióra szorult. (A 3. rész --
"Mona Lisa Overdrive" -- tudtommal
változatlan, hja, azt Kornya Zsolt
fordította, aki jóval profibb nálam :)
)
"Vagy csak nem volt eléggé 21.
századi a régi fordítás?"
Bizonyos értelemben ez is
közrejátszott.
Ha érdekel, a részleteket elolvashatod
itt:
http://href.hu/x/1f5l
(kicsit lejjebb, armitage kommentjeiben)
meg itt:
http://href.hu/x/tjj
(a #21 és #22 hozzászólásokban)
"Hogy jut el az emberhez egy ilyen
megbízás"
Több eset is lehetséges, pl.:
A.
A kiadó megkíván/betervez egy
jóféle művet, és megkeresi a neki
dolgozó vagy freelancer
műfordítók között azt, aki
már csinált hasonlókat, jól
dolgozott, és van kedve megcsinálni;
B.
A fordító már ismeri a művet
és jelzi a kiadónak, hogy
megcsinálná, ha a kiadó is lát
benne fantáziát.
C.
A fentiek ötvözete, a fordító
és a kiadó középen
találkozik.
(Nálam ez utóbbiról volt szó, az
első kiadások idején.)
Az újrakiadásoknál a kiadó
megszerzi az eredeti jogokat, utána megnézi,
ki tartja a fordítás kiadási jogát
(a magyar copyright mindig a fordítóé,
aminek a hasznosítási jogát
általában fix évekre
kizárólagossággal átengedi a
kiadónak), felveszik a kapcsolatot, és
megegyeznek.