12122: Szia! Lehet, hogy kicsit radikális volt a
véleménykifejtésem, de valami
eszméletlen volt amit az a két redvás
japán értelmiségi (asszem
mindkettö antropológus, vagy az egyik
antropológus, a másik
történész) müvelt, ahogy
fúrtak, amiket a hátam mögött
csináltak, pusztán szakmai
féltékenységböl, mert ök nem
voltak képesek eljutni a
miniszterelnökhöz, a
világcsúcstartó paralimpikonhoz,
fesztiválokra, stb, csak görnyedtek a
könyvek fölött, és
görcsöltek, hogy úristen, itt van
valaki, aki tökre tehetséges, meg hajt
rendesen, fúrjuk már...a spanyol már
benne van a korban, nézzük, a két
pályakezdöt: az angol lány elmegy
hamar, csak a néptáncok miatt jött, azt
nem kell fúrni, de ez a posta itt van egy
hónapot, nagyon belevetette magát a
kutatásokba, és késöbb is majd
jön, hát fúrjuk... és tették
mindezt eszméletlenül mocskos módon.
A japán müvészetröl meg annyit,
hogy van egy-két szép népmese...mukasi
banasi, azt´ annyi...egy nézhetö
japán filmet se láttam....volt, hogy a
Dunán ment valami, hát olyan dramaturgiai
rettenet volt, hogy otthagytam, pedig én filmmel
nem vagyok egy otthagyós...könyvben már
inkább, de a japcsik még nemigen hoztak
össze semmit...az egyetlen japán
müvész, akit becsülök, Emiko
Shiratori, ö tényleg egy hatalmas
énekes.
De amúgy nemigen lehet említésre
méltót találni az ottani
kultúrában...
A skandináv kultúrára viszont
valóban illenek azok a jelzök, amiket Simon
László a japánra írt...
Èn legalábbis így vélem.