Lehangolóak ezek a régi művek, amik
mindig valami tragédiába fulladnak, katarzis
ide vagy oda, és az időben, korokban
való távolságukat is csak
idősebbek tudják úgy bemérni
és elhelyezni, hogy az hozzáadjon az
értékéhez (if any), és ne elvegyen
belőle. Az a végtelen sivárság,
reménytelenség, fojtogató
nyomorúság, ami ezekből a
művekből rendszerint árad, szerintem
nem járulnak hozzá a (kisebb) gyerekek
fejlődéséhez, nem és nem.
Sietek megjegyezni, hogy a
Dejóminden-Mézazélet vonal se tetszene.
Lehet egészséges egyensúlyt tartani
és másképp, maibban, dohszag
nélkül is körbe lehet járni, mi
az, pl. ami a szívedet nyomja.
:)