irodalom

21353: Pontosan így lesz. (Könyv alig, néhány album meg az e-book. :-))) De majd inkább az unokáink lesznek így. A gyerekeink még kénytelenek lesznek megörökölni a mi rengeteg papírunkat, és kegyeletből és a szép emlékek miatt nem fogják kidobálni. De aztán a család széthordja, költözésekkor elpasszolnak, kidobnak, eladnak ezt-azt. Így lesz, én mondom. :-D

21351: ja nem úgy, azért volt nálunk is elég, csak azokhoz 12-13 évesen még nem nagyon fértem/engedtek hozzá. Viszont ifjúsági regényből nem volt az a mennyiség, ami elég lett volna. Pedig rendszeresen jártam könyvtárba, de általában 7-10 nap alatt kivégeztem a maximálisan kölcsönözhető mennyiséget.

21351: Na ez engem sem fenyegetett, otthon is több volt a könyv mint a bútor, bár nem tudom mennyire volt okos dolog kamaszként pl Freud összes művein átrágni magam. kocka

Ha már ott tartunk, hogy miért nyomtatnak könyveket, szerintem az ingatlanosok lefizetik a könyvkiadókat, és azok azért nyomtatnak ennyi könyvet, hogy ne férjünk el a lakásunkban. Nálunk tele a lakás könyvekkel, pedig a nagy része a garázsban lakik, az autó meg a kertben...
Tényleg, ti mit gondoltok, a gyerekeink már nem papíron fognak főleg olvasni, és alig lesz könyv a lakásukban? Ezen pont mostanában gondolkodtam.

21350: igen, aztán újraolvasva értem mire gondoltál. mégiscsak jó újraolvasni :D

21345: na látja! nálunk ilyen "sose volt otthon elég könyv" nem fenyegeti a lányokat. ahogy a maga gyerekeit sem :)

21349: nem úgy értettem, hogy "újra nyomtatják" :-) gondolom elég lenne száz évig még az a mennyiség, ami az antikváriumokban fel van halmozva :-) úgy értettem, hogy ki van nyomtatva, és ezáltal "örök" - és nem "megismételhetetlen" elillanó élmény, mint amit egy regős énekel a tűz mellett.

21346: jaj de nem azért nyomják újra! hanem mert mindig van egy új generáció akinek "el kell olvasnia" :) és ezért meg is tudja venni stb.stb. (vagy túl realista vagyok?:) ))

21345: okéoké :-))) egyszerre írtuk a 21345-öt és 46-ot, azért a kirohanás :-))) sorry

21339: nem hangzik bénán. én konkrétan emlékszem ,hogy pl. az Elfújta a szélnél éreztem először ezt a legjobb barátom a könyv cuccot:) viszont azóta lett több más barátom is,több új barátom is...szval attól még nem csalom meg a barátomat,hogy más témákról és másokkal is akarok diskurálni,mint 14 évesen. ;)
amúgy újraolvasni jó is és nem feltétlen a görcs miatt nem olvasok én spec újra egy könyvet. inkább arra gondolok,hogy némi időhiány azért van 30x évesen rá és ennél jobban kíváncsibb az "újakra".

sőt .......
sajnos azt kell kérdeznem, ti totál bolondok vagytok-e? :-)))))))
szerintetek mi a pitlinek nyomtattyák ki a könyveket?
elég nyomorult dolog elviselni azt, hogy maga az élet pillanatai visszahozhatatlanok, és sose ismétlődik meg, hogy "most fürdök először életemben a tengerben és teliholdvan és boldogvagyok", nehogymár az annakarenina is megismételhetetlen legyen. (persze, persze, másodszor olvasni nem ua. mint először, de azért ad egy biztonságérzést, h. bármikor újra olvashatom)

21339: jaj, nem kell annyira komolyan venni :-), persze, én sem a mennyiségre megyek, hanem egyrészt a minőségre meg az élményre, és ott a folyamatos kíváncsiság az újak iránt. Ez nem jelenti azt, hogy nem olvasom újra a kedvenceimet, csak minden valaha nagy élményt nincs idő újraolvasni.
Viszont emlékszem, hogy kamaszkorom kedvenceit vagy 10-15x elolvastam. Mivel folyton olvasniavalóhiányban szenvedtem (sose volt otthon elég a könyv), hosszú vasárnap délutánokon visszakanyarodtam a bevált kedvencekhez.

21339: Szerintem Beusnál inkább az lehet, hogy ott állnak tornyokban az elolvasnivalók, és ezért nem nyúl a régiekhez, mert a tornyok nagyon várják, nem? kocka

21336: Abban teljesen igaza van, hogy azért azt én sem 8 évesen olvastam. Nem tudom, mit értettem volna belőle.

21337: Nekem sokszor muszáj, mert nem marad meg, amit csak egyszer olvastam (ez a Moveable Feast kivétel volt- azt hittem, de ugye erre is úgy emlékeztem hogy szeretem, aztán mégsem). Kifejezetten átmennek rajtam elsőre.
De ez furcsa dolog, erről nem is szeretek beszélni, nem is értem miért van, de hát ez van.
Meg van amit nem lehet nem újra meg újra, nekem pl ilyen az iskolaahatáron, a azért pár évente lecsúszik, de bevallom én Jókait is szoktam újra, amolyan kandallósan, ha beteg vagyok vagy bármiért rám fér egy ilyen.

21336: ó, pardon az utolsó mondatom kétszer került fel. bocs!

21335: LÁtja, apámnál még az ELfújta a szél is kiverte a biztosítékot, azt mondta, hogy az még nem nekem való. AMúgy minden könyvet elcsentem, amit tiltott vagy nem ajánlott. Persze Balzac, Zola és Maupassant nem zavarta, pedig az sem való 13-14 évesnek. És hát azokban is voltak sikamlós részek, ha nem is annyira direktben, mint L. Ch. :-))

21337:
ööö... én azért is olvasok, mert az nekem jó. nekem némelyik könyvek olyanok, mint a barátaim (hű de bénán hangzik ez :-) ) - a barátaimmal is mindig újra és újra akarok beszélgetni, és bizonyos könyveket is el kell olvasnom néha újra, mert az kell a lelkemnek akkor éppen. nehogymár folyamatos görcsben éljünk, hogy még hány évünk van az életből, és abba mi fér még bele...

21337: :) igen én is valahogy így. inkább kíváncsi vagyok az újakra és fogjuk rá válogatok.

21334: na, én ezzel a mennyi könyv fér bele még az életembe kérdéssel arra jutottam, hogy újraolvasni már nem nagyon lesz lehetőségem. Azt nagyon megválogatom, mit olvasok újra. (Persze, ha tanítok valamit, nincs mese.) Pedig abból is van jó néhány lehetőség...

21335: mégis mikor volt az a "túl korán"? mert a Lady Chatterley már karikás :D
na persze viccelek,mert nyilván ez is gyerektől,embertől és persze családi beállítottságtól is függ ki, mikor és mit olvas. viszont valahogy nekem (nem akarok gyereknevelésről hosszan. ez nem az a topik) ha elnézem a 8 éves lányomat sehogy se jönne be a képbe pl. az Elfújta a szél. az egy dolog,hogy egy nagyon szép és romantikus mondjuk úgy leányregényről van szó, de némi érettség kell hozzá sztem. nem beszélve a történelmi háttérről a könyvben ami igencsak távol áll még a 8 évesek világától. lévén a tananyagban még nincs is benne. bár könnyen lehet,hogy ettől még ért belőle vmit,csak pont nem azt a vmit ami fontos. ill. fontosnak tartanék ahhoz,hogy az úgy is üssön...az meg,hogy lerakja az ember ami nem neki való, az ekkora gyerekeknél még nem annyira triviális. mondjuk az Elfújta a szél semennyire nem karikás . mégis nekem ez a túl korán kategóriának tűnik.
(a film különben sztem is zseniális. a könyvet egyszer olvastam a filmet meg vagy 10x láttam :) )
újraolvasás: nekem is van mikor veszélyesnek tűnik. és pont Hemingway valahogy számomra is ide tartozik.
újraolvasás: voltam én is így bizonyos könyvekkel. és pont Hemingway is ide tartozik nekem.

Csomó mindent olvastam én is hivatalosan "túl korán", pl a Lady Chatterley szeretője konkrétan rémlik hogy apámnál kivágta a biztosítékot, hogy anyám miért hagyja hogy olvassam. Pedig az is rendben volt szerintem. Annál sokkal keményebbeket olvastam már korábban, tízéves korom körül. Van ez így néha. Az ember úgyis lerakja ami még tényleg nem neki való. Szerintem.

Elfújta: Nem olvasnám újra, nem is voltam nagyon oda érte, de én valószínűleg túl későn is olvastam.
Pont most olvastam újra valamit, amit sajnos nem kellett volna: Hemingway, Moveable Feast (Asszem Vándorünnep volt a címe magyarul). Halálosan odavoltam érte annak idején (kb 15 éve), és most nagyon nagy csalódás volt. MIndig azt hittem, hogy én nem szeretem Hemingwayt, de bezzeg ezt a könyvet, aztán mostanra elmúlt. Veszélyes dolog az újraolvasás, még Agatha Christie is jobban bírja mint némelyik régi nagy szerelem.

21328: jaj! nem azért én is imádtam a könyvet (én 14 évesen amúgy. úgy néz ki hátul ballagok a sorban :) ) de ha most az én 8 éves nagyobb lányom olvasná...hm...nem is tudom. sztem tök nem értené az egészet.
mondjuk attól még te simán lehet,hogy értetted és ezért be is faltad....

21325: nem bizarr. simán! :-)

21329:
5 évesen valóban csak a nagy betűket ismertem, ahogy László mondja . :) de tényleg elég korán kezdtem midnent, a Quo Vadist is kb 11-12évesen, két indiánregény közt

21329: :) :) :)
de csak a nagy betüket!kocka

21328: csalódtam benned - azt hittem, már 5 évesen! :)

21324:
én kb 8 évesen olvastam,és imádtam. :)

De ugyanilyen ambivalenciával értékelte a Doktor Zsivágót is - amely szintén kordokumentum. (Viszont eddigi filmes megvalósításai borzalmasak, lényegében nézhetetlenek. Ahogy Móricka elképzeli az orosz valóságot! Brrr.) Nem hasonlít a két történet? A polgárháború az polgárháború! :)