16906: Kedves Hunor! Talán meglepődsz, de
szeretek veled vitatkozni. Éspedig azért,
mert úgy gondolom, érdeklődési
körünk elég széles körben
hasonló. Ha nem így lenne, nem lenne min
vitatkoznunk. Az sem baj, ha egy-egy dologról
homlokegyenest más a véleményünk.
Csak ne higgyük a véleményünket
VALÓSÁGnak. Talán ismered a három
vak indiai bölcsről szóló
történetet. A három öreg azt
próbálja megfejteni, hogy milyen az
elefánt. Amelyik a fülét fogja, azt
mondja, hogy lapos, olyan, mint egy vitorla. Akinek a
lába jutott, kijelenti, hogy hengeres oszlop. A
harmadik, aki az ormányát fogja, azt mondja,
hogy olyan, mint egy kígyó. Ha nemcsak vakok
lennének, hanem süketek is, akkor
esélyük sem lenne arra, hogy megtudják,
milyen az elefánt. De ha tudnak
kommunikálni, előbb-utóbb
kiderítik, hogy mindegyiküknek igaza volt
RÉSZBEN, de nem EGÉSZEN. És
körbejárva, a véleményeket
összegezve eljuthatnak a megoldáshoz.
Én kommunista ideológiájú
rendszerben szocializálódtam, és
biztosan hatott rám. De azért kialakult a
saját véleményem is, amelyik nem mindig
egyezett a finoman sugallttal. Te már egy
antikommunista rendszerben nőttél fel, de
ne hidd, hogy most már nincsenek sugallatok. A
történelem nem objektív tudomány.
Az irodalom, meg nem tudomány, hanem
művészet. Ezért nem lehet rajta az
objektivitást számon kérni.
Továbbra is kíváncsian várom a
véleményedet.