Kosztolányi, boldogszomorú
Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért
könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök
még,
Már sokszor előre köszönnek.
konkrétan az utolsó négy sorban:
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök
még,
Már sokszor előre köszönnek.
mi az, hogy nem többet az egykori
köd-kép?
nem maratt itt ki egy állítmány?
:-)))