irodalom

18835: :-))))))))

ja, meg a gyerekem elolvasta a NEveletlen hercegnő naplóját (csak az elsőt), úgy érezte, kicsit nőcis lesz tőle (közben sokat beszélt a történetről), de a végén csak azt a konklúziót sikerült levonnia, hogy ciki, ha valaki büszke rá, hogy bukásra áll matekból :-)

18833:
Azt a 150 évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni... ;)

18830:
és ha meglátod őket táncolni, elfeleded mind a 150 évet :P
de ez már egy másik irodalom..

18826: ó, azt én is imádtam!

18825: hm, nem értem, mert egyelöre az elsö kötetben nem volt sehol világnézeti csatolt file...

18824:
Van egy gyomnövény,ami hatalmasra nő, mi gyerekkorunkban elneveztük töröknek, és fakarddal irtottuk őket. :)
És mikor beszélgettem egy amatőr török íróval, akkor se tudtam magamban tartani, hogy jól megvertünk benneteket ekkor és ekkor...Aztán egész jól összebarátkoztunk, az volt a benyomásom, h a törökök kedvesek, jó fejek. :)

18822: nem úgy... nagyon szerettem mind a hármat vagy hányat

18824:
és a gaz "török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja" dalocska sem segíti elő a törökök EU-s csatlakozását.
Nézd, egy jó darabig a történelmi hagyományokra épülő művek nem a diszkrimináció mentes integrációról fognak szólni. Ezzel a meglátással követeset játszottál volna, nem katonásat.
A lelki fejlődésedhez szükséges, hogy konfliktuselemek megoldásával is megbírkózz :)

Én gimis koromban nagyon sokat ücsörögtem a könyvtárban, és sokszor hallgattam, a ki-be mászkáló többi fazekasos (debrecen) mit csacsog egymás közt, és nagyon határozottan emlékszem, hogy ami szinte kézről kézre járt a suliban és az emberkék egymásnak ajánlgatták, az a Vörös és fekete volt. Kötelezőnek sose adták fel, csak ajánlottnak -- én csak az érettségi után olvastam el, de leginkább pont ezért, mert kíváncsi voltam, mi tetszett rajta annyira mindenkinek.

18820:
gyerekkoromból előjön egy könyv, amit többször is elolvastam:
Ingrid Sjöstrand: Prücsök.
Egy 10 körüli svéd kislány mindennapjairól szól, korántsem rózsaszínűen, mégis lányos. Általában olyan gyerekregények fogják meg a gyerekeket, ami gyereklélekből van megírva.

18792: hááát, ezt most nehéz lesz elmagyarázni, de a nehezen olvashatót nem úgy értettem, hogy nem szórakoztató, vagy olvasmányos: nagyon is az, amikor nem kalandozik el a szellemi masztubáció irányába
a nehezen olvashatót úgy értettem, hogy mi, mai olvasók, tisztelet a kivételnek, de aki nem kivétel, annak is, már nem szeretünk úgy olvasni, hogy a par excellence szépirodalom mellé mintegy (bele)csatolt fájlként a szerző szerint a befogadáshoz szükséges világnézetet is kéretlenül és kikerülhetetlenül arcba kapjuk. Én komolyan mondom, míg olvastam, úgy szenvedtem, mint a kutya. Csak a sznobéria hajtott, azt gondoltam (akkor), hogy nem is művelt ember, aki ezt el nem olvasta. Ma már persze nagy ívben nem adok az ilyesmire...

Az Egri csillagok volt az első regény, amit életemben elolvastam kb. 8 vagy 9 éves koromban, és szó se róla, nagyon tetszett, meg nagyon lekötött, de mai fejjel kicsit riasztónak találom azt, hogy gyakorlatilag egész gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy a törökök azok nem is emberek, hanem egytől egyig mocskos rohadék gazemberek, akikkel szemben a minimum, hogy halomra kell őket gyilkolászni: ha jól emlékszem, egyetlenegy szimpatikus török van az egész könyvben, de az is csak azért az, mert gyakorlatilag magyar emberré változott, értsd: két pofára falja a szalonnát és litykószámra vedeli a bort, és közben azt nyomja, hogy "mindenki bolond, aki nem magyar" ---- szóval ezt neeee.
Arról már nem is beszélve, hogy a mi korunkbeli ált. isk. tankönyvek is támogatták ezt a szemléletet, nem is tudom, a harmadikos vagy negyedikes olvasókönyvben voltak azok a rajzok, amelyeken a török harcosok nem túlzás, kétszer akkorák voltak, mint a szegény magyarok, akiktől így kétszer akkora hősiesség volt, hogy harcoltak velük, és persze a magyaroknak mindegyik képen emberi arca volt, a törököknek viszont bestiális pofája, és én kajak évekig azt hittem, hogy a törökök tényleg ilyen bázi nagyok és bestiális pofájúak, és sehogy nem fért a fejembe, hogy hogy lehetett mégis legyőzni őket (hogy Kinizsi Pál foga közt törökkel táncolt, na, ezt már egyáltalán nem is hittem el)
Egyébként nem olyan régen újra elolvastam az Egri csillagokat, kb. fél nap alatt végeztem vele, kíváncsi voltam, felnőtt fejjel milyen. Hát most azt mondom, hogy ráadásul bűn pocsékul is van megírva. Fércmű.

18816: tényleg egy raklapnyi Jókait olvastam én is :-)

18820: Én nem vagyok biztos benne, hogy olyan "hülye" könyv az...

18820: tényleg : ) Adrian Mole.
na meg a házibuli...

18816: én se értem (első mondatra válaszolva), mivel én is úgy voltam vele, mint Eszter. De csak a leghülyébb könyvekre emlékszem kamaszkoromból, pl Adran Mole :-)))

nekem Boris Vian volt egyébként viszonylag korán...
mármint nem a Tajtékos napok meg a Pekingi ősz.
amikor még el voltam tiltva tőle.
de az már középiskola legeleje...

Szerintem a szó klasszikus értelmében vett kamaszkorban (tehát nem életkor, hanem attitűd szerint:) ) az 1984-et és a Szép új világot kell mindenképp elolvasni; a többi meg személyfüggő.

Indianok minden mennyisegben korabban vannak, nem, valahol kisiskolas korban? Ez vicces, nem tudom en sem mit mikor olvastam. Nyilvan elobb voltak az indianok mint A legyek ura. Bar ki tudja, a Lady Chatterly szeretoje is elobb volt mint a Salinger.

18813: Az lehet mert en is imadtam egesz gyerekkoromban es en is joval hamarabb olvastam. kocka Ma nem _egeszen_ ertem mitol voltam ugy oda...
Nekem pl Salinger amugy olyan ami tipikus kamasznak valo meg az Utas es Holdvilag meg ilyenek, hogy ma mar nem olvasom, akkor meg sokat es sokszor. Mondjuk en eleg ujraolvasos vagyok. (Mint pl ahogy az Iskola a hataron viszont minden evben elokerul valahogy.) A legyek urat nem szerettem, viszont bevallom en elolvastam egy torony Jokait...

18814: mondjuk végülis ha belegondolok az indiánok sem lányosak annyira : )
én azt faltam.

18811: de A két Lottit nem hajlandó. A többi Kästnert szereti

18811: ez annyira alkati kérdés.. a 8 éves lányom falta az Egri csillagokat. mondjuk neki csak két év múlva lesz kötelező, lehet hogy azért szerette, mert senki nem kényszerítette rá :-)))

Hm, ha a 15-16 évet kitolhatjuk 18-ig, akkor nekem elsőre az Iskola a határon meg a Mester és Margarita jut eszembe mint kihagyhatatlan.

most lehet, hogy engem meg fogtok kövezni, de...
szóval ugye az első pár kötelezőt (Kincskereső, Tüskevár, Pál utcai, Egri csillagok, Kőszívű ember) gyűlöltem. Kis híján megutáltam az olvasást, mert rém depresszívnek találtam mindegyiket. Persze, nyilván benne van az is, hogy magyar általános iskolában magyar írók műveit kell olvasni. De egy magyar író nem tud számomra szórakoztató (vagy neadjisten) vidám regényt írni?
Az Egri csillagok csak szimplán "háborús" volt, de 10 éves, heteroszexuális stb... : ) lány létemre szintén nem találtam szórakoztatónak.
Azon gondolkoztam, hogy vajon más is ezt érzi-e, vagy egyszerűen koromnál éretlenebb vagyok-e emiatt.
Aztán szerencsére kezembe akadt a Május 35, a két Lotti, a nagy indiánkönyv, a Winettou, az Emil és a detektívek meg a Fűre lépni veszélyes, és akkor rájöttem, hogy szeretek olvasni.

18785: ja, azt hittem, már be is fejezted. Apu olvasta, de azt mondta, nehéz.... de nagyon jó!

Én lány voltam, de fiaim vannak. Ott kezdtük, hogy Kincskereső kisködmön és A kis herceg, most meg Virágot Algeronnak és Úton. A kell-t úgy értem, hogy vannak-e olyan könyvek, amiket ha nem olvasol el, néha nem tudod, hogy mások miről beszélnek? Vannak-e könyvek, amikre hivatkozunk, és amiket serdülőként olvasunk el, - lehet, hogy később már nem is tudnánk őket?... Én nagyon sok Hemingwayt olvastam meg Victor Hugót.

18805: A romlás virágai...

milyen jó kis kérdés volt ez,hehe:-)))