- Jó sorsom a József nádor téri
buszmegállóhoz vezetett (csak tudnám,
hogy hun vótam, miközben ezt leírtam,
már be is ugrott: egykor Tisztikórház,
Királyhágó utca). Árkádok
árnyékában nosztalgikus
könnyű séta az Engels téri
15-ös buszmegálló felé.
- Még a téren örömmel
konstatáltam, hogy megvan az a kis csemegebolt,
ahol klf finomságok mellett az is vonzó
volt, hogy lehetett a sajtokat szeletelve is
vásárolni. Manapság már leszoktam
az alkalmi evésecskékről, de azt
még mindig jól el tudom képzelni, ahogy
e boltocskában vásárolt
ínyencfalatokat a fejeleszart nádorszobor
(oh galambok, ti, a város baromfiai!)
faránál elhelyezett padon fogyasztom el.
- A sarkon, a paplanbolt nem vonzotta a tekintetemet,
de memóriám hátsó
részéből egy szemzug-felvétel azt
tanúsítja, mintha ott, valami kirakati
rendetlenségféle csak a bevezető lenne
az árkádok alatti enyészethez. Ezt a
paplanüzletet, egyébként is, csak mint
tájékozódási pontot tartottam
nyilván, mert nem érdekeltek a paplanok.
- Mindenestre valami negatív benyomás
mellett haladtam tovább, az árkádok
alatt.
- Friss élményem erről csak a fiam
István napi eső elöli
menekülése volt, aki itt húzta meg
magát barátnőjével együtt.
Volt annyi esze (merugye kifiaborja?), hogy már
az előzőnapi
időjárás-jelentés
meghallgatása után úgy
döntött, hogy olyan helyről nézze
a tűzijátékot, ahonnan hamar
fedél alá tud jutni. Az már csak a
tudata mélyén lehetett, hogy kiskorában
ide menekültünk a Hild téri
’hajós’
játszótérről, ha hirtelen
elkezdett esni az eső. Végül is nincs
tyúkhoz, nemhez kötve az eső miatti
ereszaláállás lehetősége.
- folyt. köv.