- Jó sorsom a József nádor téri buszmegállóhoz vezetett (csak tudnám, hogy hun vótam, miközben ezt leírtam, már be is ugrott: egykor Tisztikórház, Királyhágó utca). Árkádok árnyékában nosztalgikus könnyű séta az Engels téri 15-ös buszmegálló felé.
- Még a téren örömmel konstatáltam, hogy megvan az a kis csemegebolt, ahol klf finomságok mellett az is vonzó volt, hogy lehetett a sajtokat szeletelve is vásárolni. Manapság már leszoktam az alkalmi evésecskékről, de azt még mindig jól el tudom képzelni, ahogy e boltocskában vásárolt ínyencfalatokat a fejeleszart nádorszobor (oh galambok, ti, a város baromfiai!) faránál elhelyezett padon fogyasztom el.
- A sarkon, a paplanbolt nem vonzotta a tekintetemet, de memóriám hátsó részéből egy szemzug-felvétel azt tanúsítja, mintha ott, valami kirakati rendetlenségféle csak a bevezető lenne az árkádok alatti enyészethez. Ezt a paplanüzletet, egyébként is, csak mint tájékozódási pontot tartottam nyilván, mert nem érdekeltek a paplanok.
- Mindenestre valami negatív benyomás mellett haladtam tovább, az árkádok alatt.
- Friss élményem erről csak a fiam István napi eső elöli menekülése volt, aki itt húzta meg magát barátnőjével együtt. Volt annyi esze (merugye kifiaborja?), hogy már az előzőnapi időjárás-jelentés meghallgatása után úgy döntött, hogy olyan helyről nézze a tűzijátékot, ahonnan hamar fedél alá tud jutni. Az már csak a tudata mélyén lehetett, hogy kiskorában ide menekültünk a Hild téri ’hajós’ játszótérről, ha hirtelen elkezdett esni az eső. Végül is nincs tyúkhoz, nemhez kötve az eső miatti ereszaláállás lehetősége.
- folyt. köv.