nosztalgia

10997: - Bocsáss meg, de a Fradi kolbász sztem soha nem volt 3 Ft. Vagy 2 Ft-os volt, a legelső 1,60 után, vagy 2,80-as. Később, bizonyos árkorrekciók után 700 Ft, min.

10996:
fura, hogy nekem ezek a fogalmak megmaradtak, hogy 1,60 keksz 3 forintos kolbàsz. De hogy mibe került akkor a vaj vagy egy kg cukor arrol gözöm sincs

10993: Ja, miként a kenyér 3,60! Ugyanabba a folyóba?

10994:
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=5993280#message5993280

10987:
- Ja, meg a Tardyl-t is Tardy Lajosról nevezték el, de ez vót már.

10992:
akkor sok nem vàltozott,
az àra még mindig 1,60?

10991:
Azt még ma is használjuk, erre a célra is. Plusz még hozzájárul a körméret növekedéséhez is.

10989:
volt a hàztartàsi keksz, azt még gyogyszernek is lehetett hasznàlni.
Gyomorsav tultengés esetén (könnyebb esetekben ) azt rendelték el az orvosok!

10989: Albert?

A múltkor eszembe jutottak (sokadjára) a régi idők kekszei.
A Győri Keksz és Ostyagyár gyártott pl egyszerű, téglalap alakú kekszeket.
Volt egyik lapján csokival mártott szimpla (? Zamat felirattal), de a kedvencem az volt, amelyik 2 sárgás tésztájú lapból állt, felületükön domború mintázat, felirat, és közöttük 1 réteg kakaós töltelék, olyasmi mint a Pilótakekszben. Ha az ember pár pillanatra hideg vízbe mártotta, akkor nem is volt túl száraz :) és még most is érzem az ízét...
Csak a neve nem ugrik be. Hosszúkás, narancssárga kartonpapír skatulyában adták. Ha valaki felismeri és tudja a nevét, ossza meg velem is.
(Hogy ezeket miért kellett a termékpalettáról száműzni, felfoghatatlan :( )

10984: Akkor egy évig még egy városrészben laktunk, én 1960-tól 86-ig a Nefelejcs utcában, azóta sem felejtem, sőt visszavágyom. Az a tágas lakás, magas plafonnal, üvegdíszítésű szárnyas ajtók, tágas konyha, fürdőszoba, az utcáról nem látható kert, megannyi magánnosztalgia. És a színházak, hangversenyek közelsége ... A munkahelyemről sokszor gyalog sétáltam haza, ami persze másfél órát is jelentett, de élveztem a kitérőket.

Most tudtam meg, hogy a Tiszamenti Vegyiművek igazgatójának Tominak hívták a fiát...Kocsis Irma és Mercedes Benz csillaga leáldozóban!

10985:
- Az utolsó métereken nem bírtam megállni, hogy ne bámuljak be a nemrég még Sir Morik Kávéháznak nevezett antidohányos förmedvénybe. Most is elégtétellel vehettem tudomásul, hogy por, lécek, festékes vödrök váltottál föl az egykor karcsú székeket, p.nyi asztalokat, melyeken hiába kereste sóvárgó szemem a hamutartót egykor. A sarkon fordulva nézem a bejárati ajtót, semmi információ, csak az összekarcolt üvegű bejárat jelezte, hogy az épületdíszítők nemcsak a falfirkákban otthonosak, hanem egy szilíciumnál keményebb szerszámmal rendelkezvén művészit képesek létrehozni az ablakocskákon is. Megjegyzem, hogy az eredeti Sir táblácska még mindig jelzi belülről, hogy a kávéház egykori névadója Morik, akiről még kávét (Cassablanca kókuszos bonbon - Morik kávé - Fiesta desszert ... születésnapra: Cassablanca ajándék csomag 7.000 Ft) is, és egy Ráday utcai teraszt is elneveztek.
- Ezen a gyászos helyen egy bíztató maradt csupán, a perspektíva. Ahogy a buszmegálló felé vetettem tekintetem, s fölfedeztem az e lapokon már tárgyalt Mézes Mackó portálját. De amilyen szerencsétlen voltam az eddigi bejárással, olyan is maradtam, mert az ajtó zárva. Kis felirat közli, hogy ilyen-olyan igazságtalan, s emiatt megfellebbezett határozat miatt, a közigazgatási önkény áldozatát látjuk magunk előtt. A nyitás aug. 31. után. Nem túl bíztató, mert egy héttel ezt követően még mindig a poros kirakatüveg látszik csak, melyen keresztül éppen befelé pislog egy nem mézes, hanem cukros Mackó.

10976:
- A létrán álló Szilvikét nem volt célszerű sokáig bűvölni, hogy kijöjjön egy cigire a bolt elé, nehogy véletlenül leessen a létráról, ha hátrafordulva észreveszi, ahogy kukkolom az utcáról. - Majd más alkalommal cigizünk, mármint én, és megbeszéljük, miként szóródott szét a kávézós törzsközönség, bár közülük igazából csak egy érdekelne engem. Ő is csupán a lábfej, és a lábszár közti izületkomplexuma miatt. Azt hiszem, ezt a kérdést túltárgyaltam.
- Végignéztem az árkádok alatt, a tér felé, és megállapítottam, hogy semmi zavaró újmódi tisztaságos rend nem zavar meg nosztalgiázásomban. Az egykor, az Erzsébet téri kijárathoz illesztett fagylaltozó-féle nem zavarja meg a kilátást. Gyönyörködhetünk ahogy a buszok éppen gázt adnak a kanyarban, karbantartva ezzel a főváros emissziós rátáját.
- Üzletnek semmi nyoma. Legutóbb - úgy középtájt -, néhány 15 wattos izzóval kivilágítva még vegetált egy ingatlaniroda. Olyan megnyugtató volt nézni, amikor még egy ötvenes hölgy buzgólkodott még, fekete-fehér monitorja mögött. Csak ilyen lehetett, nem színes, ha a hölgy hamuszürke arcán véltük visszaverődni a fényét. Ez is zárva. Azonban kirakatban még, egy föltehetően ironikusnak szánt plakát hívja fel a figyelmet a körülményekre, nyilván a közelgő választás új polgármester jelöltjét támogatandó. Céloz ez a szöveg a hajléktalanokról való gondoskodásra is, melynek itt rögtön jó példája is mutatkozik, ahogy az üzletajtó és a kirakat közti beszögellésben, szinte baldachinos ágy kombinálható össze néhány hullámpapír doboz célszerű felhasználásával. Szóval otthon éreztem magam, úgy mint réges-régen, amikor pl. a BonBon bejáratát csak az előtte alvó csöves kartárs gyengéd felébresztése után lehetett kinyitni.
- folyt. köv.

10983:
- Bocs, bocs! De 1985-ben visszajöttem az Erzsébetvározsba! [mentegetőz]

10982: lüke tökkelütött :-) :-) :-)

10979:
- Oh, míly kicsiny a világ! Én 10-évesen a Hegedűs Gyula utcába költöztem az Erzsébetvárosból.

10979: Murányi ucca! ott lakott Szöszi anyukája. az undok fogorvos férjével.

10979: A kosárfonás nagyon nehéz, kemény fizikai munka.

10975: Ha jól emlékszem, Hegedűsnek hívták a kosárfonót. A Murányi utcában laktak a velünk szemközti házban.

10977:
- Természetesen én, mint felhasználó váltok szolgáltatót, ha az égiek megengedik.

- TÁJÉKOZTATOM A T. LAKÓKAT, HOGY EGY DARABIG MEGBÍZHATATLAN LESZ A KAPCSOLATUNK, MERT FELHASZNÁLÓ VÁLTÁS ELŐTT ÁLLOK!

10963:
- A napsütötte nádor teret elhagyva, a sötét árkádok alatt, még káprázó szemekkel - balga módon elbliccelve a paplanbolt nyitva tartását - enyhe szorongással haladtam az Elizabeth Engels tér felé. Végigtekintve a koszos-poros József Attila utcai részen, tekintetem megnyugvásra lelt, mert az ég felé emelve tekintetemet, megláttam az Ajka Kristály Kft. címerét, mely kivilágítva jelezte, hogy nincs még veszve minden. Az üvegbolt nyitva volt.
- Kíváncsian nézegettem befelé a jólismert kirakatokon, hogy fölleljem a hely utolsó megmaradt vonzelemét, Szilvikét, aki egykor az ehelyt bezárt BonBonban főzte a kávét, s akit a Kft. a munkatárasai közé mentett, mielőtt Hemingway a presszógép mellé helyezte vón' Editet, ki végül a boltocska hattyúdalát volt hivatott elénekelni.
- Bepislogásom nem volt fölösleges, mert Szilvikét fölfedeztem a polcokon pakolgatva a létra tetején, ahogy kissé pipiskedve mutatta be, hogy bokáján még ott van a lánc, és a jelzett testrész nem lett karcsúbb, bár megmaradt szemrevalónak.
- Valami ősi beidegződés lehet nálam, hogy bennem még mindig él a bokakultusz, holott manapság a corpus és a drapéria viszonylatában oly sok, mondhatni generális változást érhettem meg. A formás boka számomra dzsóker, ami mindent visz, természetesen eltekintve attól, hogy mennyire varázsos a tulajdonosok egyénisége. Még az antipatikus, lekezelő, modortalan személyiséget is szívesen tolerálom, ha a jelzett izületcsoport csontjai, izomzata és bőre az általam kedvelt harmóniában funkcionálnak.
- folyt. köv.

10974: Igen. [mereng]

10970: A Péterfyben volt egy kosárfonó is, arra emlékszel?

na jó, majd utánajárok.

10971: Nemtom, csak annyit, amennyit írtam: "valami kirakati rendetlenségféle" lehet ott.

((10970: node akkor most a paplanbolt még üzemel, vagy a kirakat azért rendezetlen, mert épp költözködtek kifele? ne csigázz!))

10965:
- Elfogadom, hogy fontos hely a paplanbolt. Valamikor ezek csak egyszerű tollasok voltak, akiket én is számon tartottam. Asszem, hogy a kerületben, a Péterfyben volt még az utolsó, de az Újlipótvárosban, ahol előzőleg laktam, a Sziget utcában is volt egy.
- Az én történetemben - ha lehet annak nevezni, a folytatni kívánt sétám eseményeit - csak azért kapott ilyen szerény helyet a paplanbolt, mert a viszonylag rendezetlennek tűnő kirakattal akartam bevezetni az ominózus 'árkádia’ lepusztultságát. És föl, föl olvasó, nemsokára folytatjuk, és eljutunk még a Mézes Mackóig, és az okmányirodáig is.

természetesen óvoda - bocsánat!